Hatalmas pánikroham söpör végig a Föld nevű „A” bolygó (amiből nincs „B”) lakosságán, miután közösségi médiás megosztások milliói hitették el vele, hogy elégett a Föld tüdejének becézett amazóniai esőerdő. A tömeghisztériát – mint mindig – most is a haladó média, a választók és az apokalipszis közé álló liberális politikusok, valamint a mikroadományokra vadászó NGO-k indították el. Eszközeik között egyaránt megtaláljuk az álhíreket, a nyilvánvaló hazugságokat, az ostoba, tudománytalan téveszméket, a meddő érzelmeskedést és a magamutogató pojácáskodást. Nekik viszont világos céljaik vannak, ezért az őszinte aggódást meghagyják a világot a Facebookon megmentő frusztráltaknak. A hisztéria kiváltói Bolsonaro brazil elnököt akarják megbuktatni és Brazíliát visszatéríteni a neki szánt gyarmati életmódba, miközben a génmanipulációban utazó multik a haszonnövények után az erdők feletti uralmat is meg akarják szerezni. Ettől függetlenül persze jogos felvetés, hogy mindezek ellenére mégiscsak illetlen és barbár dolog felégetni az Amazonas medencéjét némi gyenge minőségű termőföld kinyerésének vágyával.
Jair Messias Bolsonaro ősbűne a liberális világ szemében, hogy szakított a nyugati multinacionális cégek pénzügyi hasznát akár saját országa nyomorúsága árán is kiszolgáltató korábbi gyakorlattal. A tavaly megválasztott elnök képesnek bizonyult növekvő pályára állítani a több évtizednyi szocialista gazdasági-társadalmi kísérlet miatt elszegényedett, pangó, bűnözésbe fulladt országát. Ilyenkor szoktak felháborodni és érzelmes jajveszékelésbe kezdeni a nemzetközi szocializmus hívei – különös, hogy mindig akkor támadnak morális fenntartásaik a felvilágosult haladóknak, az NGO-k álciviljeitől a liberális mintademokráciákat irányító politikusokig, amikor a nemzetközi óriásvállalatok üzleti érdekei sérülnek valahol.
Bármit el lehet hitetni, ha elég híres ember mondja – Thank you, famous actors!
Egészen elképesztő, ahogy a Föld nevű magányos bolygó lakossága egy emberként aggódik most egy képzavar miatt. Komolyan vesszük ugyan a tömeghisztériát, de a középkori táncoló pestis motívumát ismétlő bőgő pestis kapcsán meglehetősen nehéz megállni a kacagást. Az amazóniai vegetáció, mint a Föld tüdeje, amit Bolsonaro elnök azért gyújtott fel, mert nem szereti a fákat? Ez akkora marhaság, hogy érvelni is fárasztó ellene. Az esőerdő nem tüdő; a kibocsátott és elnyelt/megkötött gázok (oxigén, szén-dioxid) egyenlege nullszaldós. Hogy a Brazíliában található esőerdő termelné meg a Föld oxigénjének 20 százalékát, ahogy DiCaprio híres színész és Macron francia elnök-klímanebuló állítja? Ez hülyeség, és ezt már Daniel C. Nepstad, a világ egyik vezető Amazonas-szakértője mondja a Forbesnak. Ő pedig tudós; Greta Thunberg szerint hinnünk kell neki.
Persze jogos felvetés, hogy mindezek ellenére mégiscsak illetlen dolog felégetni, hiszen az Amazonas medencéje ad otthont számos színpompás madárnak, rengeteg különleges állatnak és milliónyi, a civilizációval még érintőleges viszonyba sem került, lógó pöcsű, festett arcú indiánnak – ezeket pedig könnyű mediatizálni, mert megérinti a hippizmusban szocializált libsi lelkeket.
A biodiverzitás szempontjai mellett azért is fontos azonban megőrizni az Egyenlítő mentén húzódó esőerdőket, mert amellett, hogy megtartja a harmatvékony talajt, olyan nedves mikroklímát hoz létre, amely meghatározza a déli félteke széljárását is.
Minden sokkal jobban fog menni, ha színészek kezébe adjuk a világ irányítását. (Kép forrása: noticias24.com)
Éljen az esőerdő, pusztuljon Brazília?
Brazília egy viszonylag – legalábbis európai szemmel nézve – elmaradott és szegény agrárország. Kivitelének jelentős részét a szója és a marhahús képezi, és amennyiben az esőerdők állítólagos felégetése miatti hisztéria tartós marad, úgy a felvevőpiacok politikusai olyan döntésekre kényszerülnek a választók háborgó lelkének megnyugtatása érdekében, melyek megfojtják a brazil gazdaságot, gyengítve ezzel Bolsonaro elnök népszerűségét és legitimációját. Akkor aztán visszatérhet a Lula-féle „szocialista fejlesztő állam”, ami gyakorlatban az IMF-hitelek felvételét és elszórását jelenti, miközben a gazdaságot odalöki a félperifériás országokban mindig szívesen garázdálkodó spekulatív tőkének. Ha pedig a gazdasági nyomás nem volna elég, egyes elmebetegek már a más országok belügyeibe való nyílt beavatkozást, sőt, Brazília megtámadását fontolgatják.
Egy ideje már egyáltalán nem tűnik annyira őrült dolognak a nemzetközi jog felől megközelíteni a brazil erdőkérdést. Ha az Amazonas-medence növényzetének megőrzése az egész bolygó érdeke, akkor nyilvánvalóan nem lehet a térséget a hetvenes évek óta fejleszteni próbáló Brazília szuverén ügyének tartani. […] Stephen Walt, a nemzetközi kapcsolatok elméletének realista szárnyához tartozó gondolkodó egyenesen arról elmélkedik a Foreign Policy-ben, hogy indokolható-e a Brazília elleni katonai fellépés az Amazonas-medence védelmében. Egy kutató szerint az ENSZ Biztonsági Tanács ernyője alatt is dönthetnének egy katonai beavatkozás mellett a globális nagyhatalmak az alapokmány 42. cikkelye szerint
– lelkendezik a független és objektív, kizárólag mikroadományokból működő G7 magazin szerzője, indirekt módon belengetve, hogy mintha már fel is állt volna a világkormány világrendfenntartásért felelős világbelügyminisztériuma is, élén egy jó kis világkunczegáborral, aki mellett úgy élnek a világportiktamások, mint hal a vízben. Azt is érzékelteti ez a liberálisokra elvileg nem jellemző, hatalmas rendpártiság, hogy a világkormány nem választás útján tervez hatalomba kerülni. Árulkodó, hogy a brazil belügyek világbelüggyé nyilvánításán és Brazília megtámadásán már elgondolkoztak, azon viszont nem, hogy esetleg pénzzel kompenzálják az országot, ha már ilyen, világszinten is jelentős erdőkincsen üldögél. Bolsonarót is csupán azért akarja most megfegyelmezni a globális deep state az elmúlt 10 év átlagát egyáltalán nem meghaladó erdőirtásokra hivatkozva, mert Bolsonaro jobboldali, a jobboldali gazdaságpolitikájával sikeres, ráadásul Trump barátja, tehát pusztulnia kell. Kézenfekvő hát ráfogni az erdőtüzeket a függetlenobjektív világmédiában, noha ő sem engedélyezte a tüzekért felelőssé tett erdőirtásokat.
Bolsonaro elnök egy gazdagabb Brazíliáról álmodik, és tény, hogy az esőerdők megőrzéséért cserébe semmit nem kapott a kioktatásban mindig élen járó, de roppant szűkmarkú, Dél-Amerikára máig gyarmatként tekintő fejlett országoktól. Ha valódi igény lett volna az Amazonas-medence természetes állapotának megőrzésére, akkor már rég beépítették volna a világgazdasági folyamatokba az önkorlátozásért járó ellentétezéseket; ehelyett csak saját választóknak szóló erényfitogtatást és aprópénzes, megalázó dotációt mutattak fel. És ami a legfontosabb: kioktatás helyett segíthettek volna olyan termelési módok meghonosításában, amelyek nem igénylik az újabb és újabb erdőségek felégetését, mivel sem Brazília exportja, sem lélekszám-gyarapodása nem indokolja a termőterületek intenzív bővítését az erdőségek kárára. Pazarolnak, mert megtehetik – szinte végtelen mennyiségű terület áll rendelkezésükre –, és pazarolnak, mert nem értenek a modern, fenntartható földműveléshez.
A harmadik világ kizsigerelése révén magas színvonalon élő európai liberális fiatalok megint pontosan tudják, mit kéne csinálni a világ túlsó felén. Bolsonaro politikája ellen tüntetők Amszterdamban. Fotó: MTI/EPA-ANP/Ramon van Flymen
Újabb nagy üzletre játszik a génmanipuláció
A multik viszont még sokkal gazdagabb multikról álmodnak. Az elnököt kiütni akaró nemzetközi liberális elit mellett éppen nagy játszmában vannak a génmanipulációban utazó óriáscégek is. Nekik fontos céljuk, hogy minden évben tőlük kelljen megvásárolniuk a világ gazdálkodóinak a kémcsövekben kikísérletezett vetőmagot, és minél nagyobb földterületekre tenyereljenek rá közvetlenül, valamint a vetőmageladás által közvetve. Mindezt úgy, hogy máig nem zárult le megnyugtatóan a génmanipulációról szóló vita; az emberiség tulajdonképpen még nem próbálta ki, hogy milyen szerteágazó hatással van ez az emberek szervezetére és a természeti összefüggésekre. Kivéve persze, amikor kiderül a génmanipulált növényekhez használt glifozátról, hogy rákkeltő.
A génmanipulációval foglalkozó multik egyik oldalról nyomulnak a haszonnövények piacán, óriási hasznot szakítva például a Brazíliában szóját termelő agráróriásoktól, de akár a helyi farmerektől is. A mostani erdőtüzekre kapcsolódva pedig – mit ad ég – megjelentek azok a teljesen független tudósok, akik szerint az erdészeteknek fel kéne oldaniuk a génmódosított fák tilalmát. Az érvelésük szerint így a kártevőknek és a tüzeknek ellenállóbb erdőket lehetne telepíteni, vagyis egy újabb olyan szegmensbe tenné be a szőrös lábát a génmanipuláció, ahol nem tudjuk, milyen hatásokat fog kiváltani. Egészen bámulatos, ahogy a Monsanto és társai megszedik magukat az erdőirtáson, majd megszednék magukat az újraerdősítésen is. Pedig ésszel is lehetne gazdálkodni, és akkor ez a rengeteg pénz nem a génmanipulátorokhoz kerülhetne, hanem oda, ahol nagyobb szükség van rá. Például Brazíliában maradhatna.
Nem mohóságból, hanem az elmaradottság miatt égetik az erdőt
A szenvedélyes önreklámozó aggódás mellett hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a tarló- és erdőégetés évezredes szokás: azóta csináljuk, mióta letelepedtünk és földművelést folytatunk. Nálunk, Európában ugyan nemrég betiltották, de nem is maradt nagyon őserdő, amit még fel lehetne égetni. (Velünk élő tapasztalat, hogy jobb lett volna meghagyni a zólyomi, máramarosi, hunyadi, alsó-fehéri őserdőt eredeti formájában, mint cseh-orosz és román telepesekkel kiirtatni, hogy aztán Trianonig ott legeltessenek háborítatlanul.) A tarlóégetés nemcsak amiatt oktalanság, mert veszélyes – könnyen átterjedhet a tűz –, hanem mert vannak okos gazdálkodási eljárásaink, növényerősítő szereink, trágyázunk, és ezek birtokában felesleges hőterheléssel sokkolni a talajszerkezetet.
Nem kell Jó Embernek lenni, elég annak látszani! A magyar Facebook-felhasználók körében a legnépszerűbb tarhacélpontok az amerikai semmittevő NGO-k közül kerülnek ki, ahelyett, hogy odavinnénk a segítséget és megtanítanánk a brazil földműveseket a fenntartható gazdálkodásra.
Az égetés nem pusztán a kártevőket irtja ki, hanem a gombákat és a mikroorganizmusokat is, azok viszont szükségesek a talaj termőképességének fennmaradásához. A brazil eljárás nyugodtan tekinthető primitívnek, már csak a talajerózió miatt is. Több éves folyamat, mire le lehet szoktatni róla a gazdákat; nálunk is évtizedes munka volt, milliós bírságokkal győzte meg az állam a tulajdonosokat. Sokáig akkor is égettük a termőterületen maradt szerves hulladékot, amikor már tilos volt, véletlenül elhajított cigarettáknak álcázva. Nincs abban semmi meglepő, hogy a harmadik világban még használják ezt a módszert, ahogy az sem véletlen, hogy így néhány év alatt elhasználják a területet, és újat kell szerezniük a gazdáknak – akár a védett esőerdők felégetése árán. Ráadásul Brazíliában nemcsak a maroknyi nagybirtokos család, hanem a rengeteg földterületet birtokló multik is akadályozzák a földosztást, a szegénységben élő farmereknek így nem nagyon van más választásuk, mint erdőket feltörni az indiánok testén keresztül. A fejlett világ – a multikkal az élen – pedig az erdőért és az indiánokért aggódik, a földművesekért nem; amit viszont megtehetne, azt nem teszi, mert az haszonkieséssel járna. Aztán ugyanezt az álságos, köldöknéző önfelmentést eltanulja a Facebook hashtagelő népe is, mert ő is szeretné magát Jó Embernek érezni egy kicsit.
Egyik zöldkommunista világmegváltás üti a másikat
Az, hogy az erdőt kiirtják – szója- meg banánültetvényeknek helyet csinálva –, az a mi hibánk is, meg a divatos szarságokat fogyasztó hülyék és a hülyék szenvelgő ötleteihez igazított nagyipari állattenyésztés hibája. Természet anyácskánk ugyanis egy rossz természetű játékos: bizonyos aminosavak hiánya miatt kénytelenek vagyunk húst enni, vagy legalább szóját, ami a növények közül egyedül tartalmaz ilyesmiket. Ezért lehet végtelen mennyiséget eladni belőle Európában, meg persze a disznók miatt, mert annak az állatnak pont ugyanolyan az emésztése, mint az embernek. Ezért akarunk mi is szóját termelni, csak iszonyú gyenge a terméshozam, mivel elég messze vagyunk az Egyenlítőtől. Pont a szarvasmarha lehetne az az állat, amely képes volna megmenteni az esőerdőket: kérődzik, nem igényli a szóját és a mérsékelt égövön is jól érzi magát. Ha óvni akarjuk a természetet, és nemcsak a közösségi médiában szeretnénk minél nagyobb figyelmet kapni a permanens hisztériánkkal, akkor növeljük az európai szarvasmarha-állományt!
A puritánok legújabb ötlete, a disznó és a szarvasmarha fogyasztásának erőszakos visszaszorítása sem segít, mivel a szárnyasoknak is kell szójatakarmány: a tyúknak vagy szóját adunk, vagy ki kell engedni „legelni”, hogy egye a lótetűt a mezőn. De akkor harangoztak a csirkepörköltnek, mert meglehetősen szellősen tarthatnánk csak őket, mondjuk négyzetkilométerenként pár tucatnyit. Ha pedig minden helyett szóját eszünk – ahogyan azt a másik életébe a legapróbb részletekig beavatkozni akaró zöldkommunisták vágyják –, akkor tényleg nem marad hely esőerdőnek az Egyenlítő mentén. Szokás szerint az egyik ötletük üti a másikat, de ezt valahogy megint embereken és egész társadalmakon akarják élesben kipróbálni.
Most akkor elégett Dél-Amerika?
A meglehetősen pontatlan és totálisan félreértelmezett műholdas adatokból is kiolvasható, hogy idén egyáltalán nem rendkívüli mértékű az erdőpusztulás. Az Amazonas-medence a száraz évszakban megszokott számokat hozza, az eddig is mezőgazdasági művelés alatt álló területeken történt tarlóégetés pedig elég nehezen lehetne bizonyítéka az esőerdő pusztításának. Érdemes egy pillantást vetni a NASA 2004-es tűzdetektálási térképére, amin éppen nem a teljes Dél-Amerika állt lángokban, hanem a Szenegáli-félmedence mellett a Niger-, Csád-tó- és a Felső-Nílus-medencéje. Ha szeretünk félreértelmezett adatoktól hisztériás rohamot kapni, egyúttal figyelmen kívül hagyni azt az apróságot, hogy ezen területek nem pusztultak el 2004-ben, és a mai napig ott vannak, akkor 15 éve megsemmisült a bolygó. Valamiért elkerülte a figyelmünket.
A képen a 2004-es tűzészlelések vannak megfestve
Tényleg éjfél előtt 5 percre kell állítani a világvége-óra mutatóját?
Macron, Ronaldo, DiCaprio és a többi, közösségi médiában önmagát fényező hisztérika szerint percekre vagyunk az emberiség végét jelentő nagy kataklizmától, és ennek bizonyítására a NASA adatait mutogatják. A trükk nem más, mint hogy a NASA tűzdetektálási térképe nem tartalmaz semmilyen adatot arra nézve, mekkora és milyen intenzitású tüzet észleltek; az algoritmus csak vörösre festi az érintett négyzetkilométert, akkor is, ha csak egy nagyobbacska tábortüzet szúrtak ki, vagy esetleg egy kontrollált égetés felett repült el a műhold.
Ha a Photoshop segítségével kicsit sötétebbre vesszük a színeket, akkor a képet megoszthatjuk azzal a szöveggel a Facebookon, hogy elégett Kongó!
A köztünk élő kommunistáknak persze rögtön lettek ötleteik, hogy mivel lehetne megakadályozni az általuk példátlannak nevezett tűzészleléseket. Jegyrendszert, áramkimaradásokat, életmódváltozást, a fogyasztás és a kereskedelem radikális korlátozását, azaz tömeges fényevést javasolnak, de csak Brazíliának és Európának, nem törődve azzal, hogy a NASA tévesen értelmezett adatai szerint az elmúlt 24 órában az aljától a tetejéig kigyulladt és kiégett Angola, Mozambik, Malawi, Zambia és Madagaszkár, a Kongói Demokratikus Köztársaság fele, továbbá Tanzánia, Zimbabwe és a Dél-Afrikai Köztársaság jelentős része, de még talán Szváziföld és Lesotho is odaveszett. Valamiért ezekre hivatkozva mégsem gyűjtenek a washingtoni netkávézók kényelmes pamlagain történő Google Föld-böngészésre és petíció-tüntetés akciókra a lelkes világmegmentőink, szemben például az Amazon Watch-al, akik javára boldog-boldogtalan tarhált az elmúlt napokban. Az egész jelenség talán annál is szánalmasabb, mint amikor nem túl okos focisták medencényi vízmennyiségek felajánlásával bizonygatják saját jóemberségüket a világ internetes proletariátusa előtt.
Ha nem a közösségi média, akkor ki menti meg a Bolygót?
Bolsonaro szerint szándékos gyújtogatás történt, hogy őt támadhassák, a haladó sajtó viszont kinyilatkoztatja, hogy az erdők irtások miatti felmelegedése és kiszáradása a tüzek okozója. Ez valószínűleg a támadó félre optimalizált, hasonlóan ostoba vádaskodás csak, de hát aki erdőtűzzel vádol, az erdőtűz által vész el. A valóság valahol teljesen máshol keresendő; a Global Forest Watch adatai szerint a tüzek csak csekély mértékben érintik az esőerdőket, elsöprő többségük az ember által már régen birtokba vett területeken történik. Mégis, a globális hisztéria egyre erősödik, és igazából a tények már senkinek nem számítanak, ahogy az sem, hogy az oxigént nem az esőerdők, hanem mindenekelőtt a tengerek algaállománya és a boreális éghajlat flórája állítja elő. Az egyenlítői gazdaság szerepe a következő években tovább fog nőni, ahogy nő a kereslet a banán, a szója és a pálmaolaj iránt, és egyáltalán nem mindegy, ki fog meggazdagodni rajta. Bolsonaro a Trump-típusú, patrióta gazdaságpolitika híve; feltehetően sem a növényi DNS-ek egy jelentős részét birtokló génbankokkal, sem a gátlástalan génmanipulálásban utazó multikkal nem kívánja szorosabbra fonni az együttműködést, sőt, inkább támogatja az esőerdők kárára történő új földfoglalásokat, mint azt, hogy a Brazília jelenlegi birtokszerkezetében a többséget képviselő európai és észak-amerikai cégeknek legyen kiszolgáltatva az ország gazdasága. A G7-ek is ezért vették napirendre Bolsonarót és az esőerdők ügyét, pedig „szarnak ők már mindenre, annyira eltávolodtak az emberiségtől”.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS