Pesti Srácok

Amikor a woke-izmus három pofont kap egyszerre

Amikor a woke-izmus három pofont kap egyszerre

Vágj pofán valakit a járdánRángass ki egy öreg nénit a kocsijábólFogj fegyvert egy bolti eladóraAsszed, ez menő, hát legyél hülye, ha akarszOrdíts a rendőrrel, köpj az arcábaTaposs rá, gyújtsd fel az ország zászlajátIgen, asszed, nagyon kemény vagyDe próbáld meg ezt egy kisvárosbanNézzük meg, milyen messzire jutszErrefelé megvédjük a sajátjainkat

Ez volna a Momentum új indulója? Vagy ezt fogja NoÁr reppelni a háttérben, miközben nekivágnak a 749. kordonbontásnak? A szöveget olvasva eleinte úgy tűnhet, de amikor jön a „kisváros” szó, onnantól ki van zárva. A belpesti ficsúrok ilyen helyekről még sosem hallottak. Szóval ez egy dalszöveg. Méghozzá abból a dalból, amelyik épp vezet az amerikai slágerlistát. Jason Aldean: Try That In A Small Town. És a dalnak komoly története van.

A szöveg, amint olvashatjuk, arról szól, hogy a különböző piti kis bűnözők, akik az amerikai nagyvárosokban garázdálkodnak, boltokat rabolnak ki, kocsikat lopnak el, emberekbe random belekötnek az utcán, ezek a kis szarháziak csak a nagyvárosokban tudják ezt csinálni. Mert egy kisvárosban, falun, ahol az emberek ismerik egymást és kiállnak egymásért, ott az első sarkon elkapnák a helyiek, és szarrá vernék a csávót. Ott utcai randalírozás közben a rendőrt sem köpködhetnék. Vagy a nemzeti zászlót. De nem cserélhetnék le szivárványosra sem, mint Karigeri a székely zászlót a városházán. Próbálná meg ezt Csíkszeredán a nagyvad...

PestiSracok facebook image

Na, de készült aztán a dalhoz egy videóklip is, benne csupa eredeti bevágással, valós eseményekről. Ipari kamerákkal felvett bolti rablások, zászlóégetések, Molotov-koktél dobálások, agresszív tüntetők, rendőröket provokáló aktivisták… Tehát teljesen normális, megszokott amerikai hétköznapok. Mondani sem kell, a liberális megmondóemberek rasszistának titulálták! Pedig sem a szövegben, sem a képekben semmifajta utalás nincs fajra, bőrszínre. És azt a bélyeget is rásütötték, hogy erőszakra buzdít. Értitek: egy dal, amelyik pont arról szól, hogy egy olyan helyen, ahol az emberek még normálisak, ne próbálj erőszakoskodni, mert megbánod.

Érdekes módon ugyanezek a megmondóemberek, akik lejárató akcióba kezdtek Jason Aldean ellen, semmi kivetnivalót nem találtak, sőt, maguk is ünnepelték, amikor a dél-afrikai legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy az „Öld meg a búrt, öld meg a farmert” című kis dalocska nem gyűlöletbeszéd, és az ottani kommunista párt, az EFF vezetője, Julius Malema szabadon énekeltetheti a nagygyűléseken a híveivel. A búrok főleg holland és flamand, kisrészt hugenotta (francia), német és fríz származású telepesek összeolvadásából létrejött etnikai csoport, akik a 17. századtól Dél-Afrikában telepedtek le. A „búr” szó a holland boer, azaz „paraszt” szóból származik. Ma is ilyen értelemben használják a szót a dél-afrikai fehér farmerekre. Bár a hivatalos statisztikák kissé bagatellizálni igyekeznek a kérdést, de a meggyilkolt farmerek száma 1990-től napjainkig 3-4000-re tehető. De egy dalocskában erre felszólítani nem rasszizmus. Ellenben a bűnözők ellen írni és énekelni egy dalt, az igen. A CMT, a Country Music Television le is vette Jason Aldean klippjét a műsoráról.

Tehát adott egy dal és egy klip a bűnözésről, amiben semmilyen utalás nincs a feketékre. Erre a média, a szórakoztatóipar, meg az egész demokrata párti establishment jön, és rasszizmust kiabál. Tehát ha bűnözésről van szó, ők rögtön a feketékre gondolnak. Akkor most ki is a rasszista? De most jön a sztori legszebb része. És ezt most nem cinikusan mondom. Ez egy dögös country dal. A műfaj hozzám amúgy nagyon közel áll, de ez a szám eleinte nem fogott meg. De három hallgatás után már nagyon. Baromi jó, rockos country, nagyon odabasz. És a country zene a szórakoztatóipar utolsó olyan bástyája, amit még nem tudott teljesen bevenni a woke-izmus. Bár sajnos már itt is nagyon erős, lásd a CMT példáját, akik levették a klipet. Vagy Taylor Swift teljes munkásságát. De vannak, akik kitartanak. És a rajongók velük együtt. Merthogy, amint az elején mondtam, a dal vezeti az amerikai slágerlistát! Minden tiltás, eltörlési próbálkozás, a médiában történő lejáratás, stb. ellenére Jason Aldean listavezető. Több tízmillió megtekintés és meghallgatás YouTube-on, Spotify-on, Apple Music-on… A baloldali törlő-csőcselék pont az ellenkező hatást érte el.

És egy apró kis adalék, hogy a második helyezett is egy country dal. Morgan Wallentől, aki egyszer egy kiszivárgott hangfelvételen, abszolút rasszista felhang nélkül használta az “N” betűs szót, a néger angol megfelelőjét. Amit ugyebár szintén tilos használni, amióta a politikai korrektség papjai így döntöttek. Ő egy jó barátját nevezte így, ahogy a feketék is szokták egymást. De ez nem számít. És tökmindegy, hogy azóta bocsánatot kért, fekete vezetőkkel találkozott, ettől még a zenéit levették a platformok, kirúgta a koncertszervező cég. Úgy döntöttek, örökre el kell törölni. Egyvalaki nem döntött így - pontosabban több százezren: a rajongók. Soha nem látott számban kezdték venni a lemezeit, elmentek a saját maga által szervezett koncertekre. És most újra csúcson van.

A harmadik helyezett Luke Combs harca a szélsőbalos woke-maffiával nem volt ennyire látványos, de ez is egy nagyon jó sztori. A dal egy 1988 Tracy Chapman sláger, a “Fast Car” feldolgozása - country-ban. A Washington Post rögtön lehetőséget látott, és azonnal áldozati pózba helyezte Tracy Chapmant. Írtak egy propagandacikket arról, hogy bár a feldolgozásnak köszönhetően Tracy újra reflektorfénybe került, de erre önállóan, ráadásul fekete leszbikus nőként biztos, hogy nem lett volna esélye a country zene világában. Chapman azonban nem kért az áldozat szerepből.

Három country sláger, három bukott akció a woke-balosoknál. És még egyszer, nehogy félreértés essék: nem a country lista első három helyezettje, hanem az összamerikai listáé. Amin amúgy szinte csak hip-hop zene van, meg néhány díszfehér, mint Taylor Swift vagy Miley Cyrus. Mert ezeket tolják le az emberek torkán. De ha a normális Amerika egyszer csak felébred, és a pénztárcájával is szavaz, rögtön más a helyzet. Ezt mutatta a “Szabadság Hangja” című, gyerekkereskedelemről szóló film váratlan, frenetikus sikere is, amiről itt írtam. És ezt mi is megtehetjük itthon. Minél jobban visítanak a balosok valamitől, annál jobban támogassuk azt. Aki még nem látta, nézze meg az Elkúrtukat és pláne a Blokádot. Nagy Ervin és Nagy Zsolt filmjeit meg kerüljük el jó messzire. Mondjuk, utóbbihoz épeszű embernek nem kell túl sokat változtatnia a szokásain...

Vezető kép: Képernyőkép Jason Aldean klipjéből.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.