A Pride megmutatta igazi arcát. A tolerancia és az elfogadás bajnokai levizsgáztak gyűlöletből. Azok, akik szerint ők képviselik a hazánkban a szeretetet, és akik folyamatosan „Orbán gyűlöletpolitikájára” hivatkoznak, inzultálták, gyalázták és megtámadták kollégáinkat. Hogy miért? Nos, azért, mert nem értettek velük egyet. A kérdésekre a sajtószabadság szentségének jegyében nem akartak válaszolni, ismét bizonyítva, hogy a baloldal azzal vádolja ellenfeleit, amit ő maga követ el. Apáti Bence a Magyar Nemzetben közölt publicisztikájában állt ki kollégáink mellett és világított rá az LMBTQ-lobbi kétszínűségére.
Addig-addig propagandistázzák a jobboldali újságírókat, amíg be nem kopogtatnak Gyurcsányhoz vagy Karácsony Gergelyhez; drámai, kissé remegő hangon kijelentik, hogy segíteni szeretnének, majd kisvártatva lehuppannak valami jól fizető politikusi székbe
– fogalmazott a publicista, kitérve arra, kik is ezek a „függetlenobjektív” újságírók: a teljesség igénye nélkül Gál J. Zoltán, Gréczy Zsolt, Kálmán Olga, Jámbor András és Pikó András. A Mérce volt főszerkesztőjének „magyarságérzete” kapcsán Apáti úgy fogalmazott: Jámbor szervezetét tehát átjárta egy számára eddig ismeretlen érzés, az úgynevezett magyarságérzés. Karácsony Gergely beosztottja és a Szikra Mozgalom alapítója egészen pontosan így fogalmazott: „Tegnap a Pride-on volt egy nagyon erős magyarságpillanatom, vagy nem is tudom, hogy nevezzem ezt.” Nézzük el neki az ügyefogyott fogalmazást, Jámbor láthatóan egyelőre még csak keresi a szavakat, talán egyszer meg is fogja találni, mi a helyes kifejezés. Az érzés sem lesz neki olyan mámorítóan új és szokatlan, így minden bizonnyal egyszer, majd a távoli jövőben, be is épül majd a szótárába. A baloldali újságírót azért járta át váratlanul a magyarság érzése, mert a Pride résztvevői egyszer csak gúnyosan elkezdtek „Ria, Ria, Hungáriá”-zni, amikor a Fővám térnél meglátták a szélsőjobbos ellentüntetőket. Jámbor is a tömegben volt, amiről balszerencséjére egy képet is posztolt. A fényképen ő és egy szivárványmintás trikót viselő tetovált úr volt látható. Meg sok szivárványos lobogó, magyar nyilván egy sem – írta Apáti, külön kitérve az inzultusokra, ami kollégáinkat érte:
Az előtte üvöltő fiatalembert véletlenül pont volt szerencsém látni, amint a Pesti TV riportereit inzultálja. Az élő közvetítés során egyszer csak elkezdett vörös fejjel ordibálni velük ekképpen: „Mit képzeltek magatokról? MIT KÉPZELTEK MAGATOKRÓL?!” Majd a középső ujját is felmutatta. A szeretet nevében. Az incidens előtt pedig egy magas, szőke úr nevezte az egyik újságírót nácinak, kopaszodónak meg nyomoréknak. Nyilvánosan vállalva, hogy jobboldali riportereket nyugodtan lehet úgymond testszégyeníteni és nyomoréknak nevezni. Megint csak a tolerancia és a szeretet jegyében.
A trikós kisvártatva aztán még egyszer belemászott a két újságíró képébe azzal a jellegzetes „mi van-mi van-mi van” testtartással, és el akarta küldeni őket a helyszínről, majd legyökerezte a televíziót, miközben újra felmutatta a középső ujját. Ezt csak azért meséltem el – tette hozzá Apáti Bence –, mert Jámbor és társai előszeretettel szoktak azzal jönni, hogy ők a gyűlöletre szeretettel válaszolnak. Aki látta a közvetítést, nem ezt tapasztalta. Én kimondottan aggódtam a kollégáim testi épségéért. Olyan gyűlölet- és szitokáradat záporozott rájuk az egész közvetítés alatt, ami egészen döbbenetes volt. Örülök, hogy ép bőrrel megúszták.
Jámborék pedig nyugodtan ámítsák magukat és rajongóikat azzal, hogy az idei Pride-ot áthatotta a szeretet, mi azért láttuk a valóságot, azt, hogy a cinikus, „Hajrá, magyarok!”-ozás mögött mi volt igazából. A képmutató és hazug toleránsokban valójában tombolt a „szottyos gyűlölet” (idézet Karácsony Gergelytől)
– zárta írását Apáti Bence.
Forrás/fotó: Magyar Nemzet
Facebook
Twitter
YouTube
RSS