A gyalázatos trianoni békediktátum 100. évfordulóján az Alapjogokért Központ koszorút helyezett el a Nemzeti Összetartozás Emléknapja alkalmából. 1920. június 4., Nagy-Trianon-palota. Magyarország évszázadok után újra teljesen független, önálló állam lett. De ez nem az az önállóság volt, amire vágytunk: hazánk elvesztette területének és lakosságának kétharmadát, több, mint hárommillió magyar a csonkaország határain kívül rekedt. A világ első és egyetlen olyan nemzete lettünk, amely önmagával határos. Magyarországot száz évvel ezelőtt egy vérbe mártott toll egyetlen vonásával akarták igaztalanul sírba küldeni, olyan bűnökért, amelyeket sosem követett el – áll a Központ által jegyzett közleményben.
De ami rossz hír nekik, az jó nekünk: nem sikerült megtörni minket – és nem felejtünk. Míg a körülöttünk létrehozott bábállamok egy része már megsemmisült, száz év múltán újra megerősödve, büszkén áll a vártán a Kárpát-medence házigazdája, a magyar. A trianoni országcsonkítás történelmünk tragédiája, és tekinthetnénk rá úgy, mint hazánk legnagyobb kudarcára. De tekinthetünk úgy is, mint az elmúlt bő ezer év legnagyobb kihívására. A kihívás címe akár az is lehetett volna, hogy „maradj talpon!”. A kihívást elfogadtuk, sőt: nem sikerült minket elpusztítani, túléltünk mindent és nem megyünk sehová. Isten nem hagy el bennünket. Mi maradunk
– írják. Az Alapjogokért Központ június 4-ei megemlékezésén Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója Bethlen István egykori miniszterelnököt idézte, aki kormányalakítása után azt nyilatkozta: „Magyarország sorsa jobbra fordulását nem idegen segítségtől, hanem saját szorgalmától és önfeláldozó munkájától várja.”
Bethlen István egy évtizeden át hivatalban lévő keresztény-nemzeti kormánya nemcsak stabilizálta a trianoni béke sokkját elszenvedő országot, helyreállította annak gazdaságát, de nemzeti egyetértést is hozott létre. Ezért hajtunk ma, Trianon 100. évfordulóján fejet Bethlen István szobra előtt
– mondta.
Forrás és kiemelt kép: Alapjogokért Központ
Facebook
YouTube
RSS