Vitray Tamás, Gyárfás Tamás és Békesi László későbbi pénzügyminiszter Amerikában ismerkedett meg Bodnár Györggyel, akihez mind közel kerültek. A magyar maffia vezetőjének nevezett férfi a nyolcvanas években jött vissza Magyarországra, akkor, amikor az amerikai FBI több bűnözőt kiszorított az Egyesült Államokból, de erről állítólag “elfelejtette” értesíteni a magyar hatóságokat. A börtönviselt csaló Bodnár megalapított egy céget, amely kiadta a Szaknévsort, és amelynek Gyárfás lett a vezetője. Szintén utóbbival elindították a Sport Pluszt, majd beszálltak a Nap-tv-be, amikor elfogyott a pénz. Békesi László 1990 tavaszán egyik utolsó intézkedésével engedélyezte a kaszinónyitást Bodnárnak. Információnk szerint nem csupán ő köthető Bodnárhoz, de Várszegi Gábor is, illetve az a Fenyő János, akinek meggyilkolásának ügyében éppen most emeltek vádat Gyárfás ellen. Gyárfás egy 2015-ös interjúban közös ismerősükkel, Vitrayval beszélgetett, de nem volt hajlandó kimondani Bodnár nevét. „Volt ez az amerikai ember, a fedezetem” – mondta. A média lenyúlásának története, 3. rész.
Most, nyáron indult cikksorozatomban azt próbálom bemutatni, hogyan játszotta a saját kezére a magyar sajtót a rendszerváltás során a hatalom, az állítólagos “reform-bulvárlapokat” és az első “független” televíziót, a Nap-TV-t is elindítva. Mindenhol a Hálózat emberei, titkos munkatársak, egykori fő- és középkáderek. Az első cikkben azt tártam fel, hogy egy bizonyos Virág elvtárs vezetésével, a Demján Sándor vezette Magyar Hitelbank pénzéből hogyan indították el a Reform Rt.-t, amely előbb a Reformot, majd a Mai Napot is kiadta. Második cikkem a Nap-tv-ről szólt, amit ugyanez a társaság (Mai Nap Rt.) jegyzett a Bokor László munkásőr-tévés vezette MOVI-val. A Nap-tv főszerkesztője Székely Ferenc lett. Eleinte minden rendben ment, de elfogyott a pénz, és ekkor érkezett meg Gyárfás Tamás, aki az amerikai-magyar bűnöző, Bodnár György pénzét hozta, illetve később már azt mondta, hogy csak fedezetként használta gazdag partnerét. Ez a történet következik most.
Valamiért nem ejtették ki a nevét
Néhány éve, 2015 tavaszán a tágabban vett Hálózat (tehát azokra is gondolok, akik gond nélkül utazhattak, kapcsolatot létesíthettek Nyugaton) két embere, Gyárfás Tamás és Vitray Tamás beszélgetett utóbbi műsorában. Természetesen kedélyesen. A hírszerzéshez köthető, agitpropos hadnagy Vitray (cikkem itt és itt) portréműsorában mutatta be fiatalabb kollégáját, barátságos, kvaterkázós hangnemben.
A rövid felvétel legérdekesebb része ezúttal is az elhallgatott rész, Gyárfásnak nem akaródzott kimondani a műsorban egykori támogatója, a szaknévsoros Bodnár György nevét. Pedig igencsak hálás lehet neki, hiszen ő volt az, aki a rendszerváltás hajnalán Gyárfás mögé állt, miután a nyolcvanas években megismerkedtek Los Angelesben.
Korábbi cikkemben írtam már arról, hogy a Népsport éppen a fiatal Gyárfást (aki az interjúban azt mondta, hogy „külföldi rovatvezető” volt a lapnál) küldte ki a bojkottált amerikai olimpiára. A döntés nem volt meglepő annak ismeretében, hogy a korábban is megbízhatónak bizonyult, angolul remekül beszélő Gyárfás már évekkel azelőtt is kijutott Amerikába.
Sokatmondó történet az is, hogy hogyan térképezte fel a sportlétesítményeket egy bérelt repülőgép fedélzetéről, egyik utastársa a Mansfeld Péterre halált kérő vérügyész, Mátsik György volt, aki akkor már a Magyar Úszószövetség elnökhelyetteseként dolgozott.
Gyárfás kérdezi Hobót / Fotó: Fortepan.hu
Aztán jött az olimpia. Mivel a Nemzetközi Atlétikai Szövetség 1984-ben a játékok alatt tartotta a kongresszusát, mások mellett a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke, Békesi László is ott volt az amerikai nagyvárosban, Gyárfásék készítettek is vele egy interjút.
Ő, Békesi és a magyar tévé pici, a cikkek szerint alig három fős kinti stábját vezető Vitray ott ismerkedett meg Bodnárral, a magyar származású argentin-amerikai bűnözővel. Békesiből pénzügyminiszter lett, előbb a legfontosabb időszakban, a rendszerváltás idején (1989 májusától 1990 májusáig), majd akkor, amikor Horn Gyuláék visszatértek a hatalomba.
Az élelmes politikusról most csak annyit jegyeznék meg, hogy közgazdászként 1979-ben kandidátusi fokozatot szerzett az MSZMP Politikai Főiskolán, majd 1986-ban a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia kétéves levelező tagozatát is elvégezte, egy 1990-as Beszélő-cikk szerint alezredes volt. És ő volt az, aki a következőt mondta, amikor a frissen lebukott Medgyessy Péter állambiztonsági múltjáról kérdezték:
„Amíg a Pénzügyminisztériumban dolgoztam, nem is tudtam arról, hogy ott szt-tisztek egyáltalán voltak”.
Igen, biztosan így volt. Most következzen Bodnár György.
Bodnár György, a magyar maffia vezetője
Bodnár nevével a hetvenes évek végén ismerkedhetett meg a magyar közvélemény. A „magyar maffia” vezetőjének nevezett embert ekkor tartóztatták le Bécsben, az esetről az emigráns sajtó, egészen pontosan az Amerikai Magyar Népszava számolt be a legrészletesebben (az eredeti szövegben rengeteg a nyelvtanilag nehezen értelmezhető mondat):
„Az osztrák lapok hatalmas címbetűkkel számolnak be egy >magyar maffiáról< vagy ahogyan írják egy Ungarnkreis-ról, amely mintegy 60 millió schillinget csalt ki.
Az >Ungarnkreis< a lapok szerint egy csaló-organizáció, amely főleg magyarokból áll, s melynek főnökét bizonyos Bodnár György személyében most sikerült az osztrák rendőrségnek Bécs egyik villanegyedében elfogni. Bodnár a jelentés szerint argentínai állampolgár, 40 éves és mintegy húsz főnyi banda tartozik alája szétszórtan az Egyesült Államokban, Európában.
[…] Főként hamisított hitellevelekkel szélhámoskodtak és az eddigi kár mintegy hatvan millió schilling, amely dollárban is csinos összeg.
Bodnár Györgynek sok neve volt, már ahogyan a nemzetközi szélhámosok között az ilyesmi szokásos: Georges Berland, Stephen Goldberg, Georg Bodner, Jorge Ottó Bodnár, Steven Blomm, Juan Marek – ez mind-mind azonos az egykori magyar menekülttel, aki tisztességes munka helyett egy bűnöző-organizációt szervezett és remekül élt a kicsalt pénzen.
Lefogták Bécsben élő >munkatársait< is, akik szintén a semmittévők, de azért jól élők világához tartoztak. […] A nyomozás az FBI egyik megkeresése alapján indult meg Bécsben. Bodnár ugyanis nem most először került kapcsolatba a rendőrséggel. Korábban már elítélték az amerikai igazságügyi hatóságok, büntetését Los Angeles egyik börtönében töltötte, ahonnan 1975. áprilisában >kitört< és azóta nyoma veszett.
Az >Ungarnkreis< már a 70-es évek elején megkezdte csalásait, amelyeknek áldozatai főleg amerikai bankok voltak. A hamis hitellevelek, értékpapírok, utazási csekkek egy nagy részét kezdetben Rómában hamisították, jó régóta azonban London a székhely, itt készültek azok a hamisítványok, amelyekkel elárasztották a bankokat és pénzintézeteket nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Németországban és Dél-Amerikában is.
Bodnár először 1974-ben bukott le és akkor egy Los Angeles-i legfelsőbb bíróság kiadatási kérelme, s [pár] hónapig ült és ekkor sikerült meglógnia és nyomban utána összeszedte korábbi bűntársait, akik ismeretlenek maradtak egy darabig és megkezdte az újabb >munkát<. A rendőrség azonban már a nyomukban volt. […]
Bodnár György az Amerikai Magyar Népszavában / Forrás: Arcanum.hu
Mint az erről szóló jelentés hangsúlyozza, az utóbbi időben a bandát elhagyta a szerencse és egyre másra buktak le. Ma már a húsztagú bandának több mint a fele lakat alatt van, így többek között nemrégiben fogták le a svájci hatóságok egy másik fejét a maffiának, bizonyos Aaron Werzbergert alias Aaron Lajost.
Bodnár György nagy lábon élt Bécsben, tagja volt a belvárosban élő magyarok egy bizonyos körének, ahol nagy tekintélynek örvendett, mert szórta a pénzt, nagy összegekben kártyázott, elegáns lakást tartott fenn Döblingben, az osztrák főváros úgynevezett nobel-fertályában és azonkívül is nagy szerepet játszott mindenütt, ahol a pénzt többre becsülik a tehetségnél, az észnél és a szorgalomnál.
Bodnár nemrég elhatározta, hogy meglátogatja egykori hazáját, Magyarországot, pénzt visz rokonainak. Éppen az utazás előtt csapott le rá a rendőrség, amely az Interpol értesítése alapján járt el. Bodnár György elfogatásakor nem tanúsított ellenállást, pontosan tudta, hogy miért és kik keresik.
Kihallgatása alkalmával sok érdekes részlet tárult fel: annak idején 4 millió dollárt csaltak ki a banda tagjai. Elmondotta, hogy a kaliforniai >Terminál Island< nevezetű börtönből szökött meg egy őrizetlen pillanatban. Bevallotta, hogy a világ minden részén mintegy ötven személlyel áll kapcsolatban, 15-nek a fényképe ma már a nemzetközi rendőrség birtokában van. Vallomása szerint érezte, hogy szorul a hurok, mert legutóbb három bűntársát a Scotland Yard tette ártalmatlanná, egy másikat a zürichi rendőrség. Bodnár György jelenleg a rendőrség börtönében ül és ott várja, hogy megérkezzék a Los Angeles-i bíróság 30 hónapi börtönre Ítélte, öt akkor majd erős felügyelet mellett útnak indítják a napfényes Kalifornia felé, aminek persze egyáltalán nem örül… ”.
A Magyarország és a Magyar Nemzet is írt a “hazafiról”
A hazai sajtó is beszámolt az ügyről, de jóval kevesebb részlettel. Összesen két forrást találtam. Az egyik cikk a Magyarországban jelent meg (az újság főszerkesztője ekkor Pálfy József, az állambiztonság embere volt, őt követte az ex-ÁVH-s Kanyó András), a lapban a forradalmi újdonságnak számító hitelkártyával kapcsolatban merült Bodnárék neve: „Akad azért csalás, visszaélés. Nemrégen Bécsben bukott le a 40 éves argentin állampolgár, Bodnár György, aki hamisított hitelkártyákkal a fél világot végigszélhámoskodta – több mint kétmillió dollár kárt okozva. Elfogatása után derült ki, hogy nemcsak bűncselekményei színhelyét, de nevét is sűrűn változtatta, Georges Bodnar, Georg Berland, Stephen Goldberg, Georg Bonder, Jörge Otto Bodnar, Steven Blomm és Juan Marek néven írt alá.”
A Magyar Nemzet (főszerkesztője Pethő Tibor, azaz József titkos munkatárs) rövidke cikkében ötvenhattal és a szabadságharcosokkal is összemosta Bodnárék ügyét: „E húsztagú banda ugyanis kivétel nélkül magyar. Az osztrák sajtó és az Interpol >Ungarnkreis< néven tartja őket nyilván. Többségük 1956-ban lépett meg az országból (nyilván minden okuk megvolt rá), és >szabadságharcosként<. ünnepeltették magukat. Kishazájuk helyett megnyílt előttük a >szabad világ< minden lehetősége. Éltek is az alkalommal. Egyedül Ausztriában 60 millió schillinggel csökkentették a bankok és egyéb hitelintézetek pénzkészletét. De csaltak-loptak-hazudtak-hamisitottak Los Angelestől Buenos Airesig. Hamburgtól Rómáig és Londontól Bécsig. A >hazafiak< egy része idő közben már különböző börtönökben ül. Nemrég Svájcban tartóztatták le egyik vezérüket. Áron Wercbergert, aki idehaza még az Áron Lajos nevet viselte. Most kézre került társa is. a 40 éves Bodnár György. Éppen >hazalátogatni< készült, amikor az Interpol a nyomára bukkant, és az osztrák rendőrség letartóztatta.”
Áron Lajos neve egyébként az Új Világ című amerikai lapban is feltűnik. Egy nagy hirdetés szerint nála lehet jó áron aranyat vásárolni. Hollywoodban…
Olcsó arany! Áron Lajosnál! / Forrás: Arcanum.hu
Bodnár György az FBI embere lett?
Látjuk, hogy a cikkek szerint először 1974-ben tartóztatták le Bodnárt, aki „kitört a börtönből”, és nyoma veszett. Bécsi bukása után 1978-ban az FBI érte jött, és visszavitte. Ez ténykérdés. A többi még mindig homályos, de azért összeáll a kép. Miután Bodnár György a rendszerváltás után milliárdos és a magyar futball meghatározó embere, majd az akkori MLSZ-elnök, Laczkó Mihály bizalmasa lett, az elnökségre pályázó új titán, Kovács Attila külön kötetet jelentett meg az előéletéről a kilencvenes években. A könyvet Valencsik Ferenc jegyezte és az üzletember Kovács cége adta ki, az ügy még a parlamentben is előkerült egy kisgazda képviselő jóvoltából. A Focicsalókból elég nagy botrány lett, Lackzó után Kovács lett az MLSZ elnöke, és kezdődtek a perek. Ez ma már kevéssé érdekes, az viszont annál inkább, amit Valencsik, a jó titkosszolgálati kapcsolatokkal, forrásokkal rendelkező, de finoman szólva is vegyes megítélésű bűnügyi újságíró, Bodnár FBI-kapcsolatáról írt. Persze magyar maffiás előélete mellett.
Valencsik könyve szerint Bodnár feldobta az FBI-nak jó ismerősét, Gyepes-Gilbert Ottót, akiről egyébként korábbi cikkemben írtam. Ő az a kalandos életű férfi, aki 1951-ben feljelentette cionista társait az ÁVH-n, majd ’56-ban Nyugatra ment, és később csempészni kezdett.
A 2007-es interjúhoz készített fotó / Forrás: MNO.hu/Arcanum.hu
Gyepes-Gilbertet a BM is be akarta szervezni a hatvanas években, de az állambiztonsági iratok szerint megbízhatatlannak tartották. Végül a katonai szolgálat (MNVK-2) vette a soraiba, egészen addig, amíg Amerikában lebukott. Gyepes-Gilbert volt az, akinek „tragédiájáról” Friderikusz Sándor készült könyvet írni, egészen addig, amíg a BM egy barátságos hangulatú beszélgetésen lebeszélte erről a diktatúrához lojálisnak nevezett rádióst.
Említettem, hogy Bodnár beperelte a könyvet kiadó Kovácsot, és első fokon meg is nyerte. Persze Bodnár előélete és háttere nem érdekelte a bíróságot: „A bíróság nem vizsgálta, hogy […] a Focicsalók című könyvben nemzetközi szélhámosként feltüntetett Bodnár György valóban szélhámos-e. A vizsgálat csupán arra terjedt ki, hogy a Magyarországon bejegyzett cégek megfelelnek-e a jogi követelményeknek.” Miért is vizsgálta volna? Csupán Magyarország egyik legbefolyásosabb háttéremberről volt szó.
A történet azzal vált kerekké, hogy Gyepes-Gilbert a botrány kirobbanása után visszalépett, és azt állította, semmit sem mondott Valencsiknek, akivel nem is találkozott. A korábbi cikkek szerint Valencsik ezért őt perelte be… Miután egész pályafutását átlátva jól kirajzolódik Gyepes-Gilbert karaktere (aki cikkem után még rám is írt perrel fenyegetőzve, de aztán persze nem tett semmit), nehéz lenne igazságot tennem. Csak az FBI-szál miatt érdekes az egész, de amiatt nagyon, ez a háttér másokkal, így a szintén az amerikai magyar maffiához sorolt „B. Józseffel” kapcsolatban is felmerült.
Vitray Tamás is Bodnár Györgynél nyaralt?
A legérdekesebb, hogy egy akkori újságcikk szerint nem csupán Bodnár pereskedett, hanem a könyvben szereplő Vitray is. Utóbbi a vele politikailag elvileg egy térfélen pattogtató Kovács Zoltánt, az ÉS főszerkesztőjét perelte be. A Nemzeti Sport akkori cikkéből kiderül, hogy pontosan miért: „Különben meg, tette hozzá Kovács főszerkesztő, őt nem Valencsik Ferenc lebilincselő stílusa ragadta meg a cikk írásakor, hanem az a negyvenoldalas dokumentum, amely a könyv részeként igazolja az abban leírtakat.
Például azt, hogy Vitray a Los Angeles-i olimpia (1984) alatt Bodnár György vállalkozónál nyaralt, s ezt évek múltán azzal honorálta, hogy >segédkezett< a tévéközvetítési jogok kiárusításában. Például úgy, hogy a kiárusítás ellen tiltakozó Benkő László akkori MLSZ-elnököt Vitray műsorvezetőként egy teljes órán keresztül nem hagyta szóhoz jutni…”
– írta Pilhál György a Blikkre hivatkozva a Nemzeti Sportban.
Érdekes ugye? Maga Benkő 2012-ben így mesélt Vitray szerepéről a Magyar Hírlapnak: „Az akkori pénzügyminiszter, Békési László is, akinek – mint kiderült – közös kaszinóvállalkozása volt a Bodnárral. A harc közben a cégemnél, a Caolánál APEH-ellenőrzést tartottak, a vállalat privatizációját vizsgálták. Nem találtak semmit, nem is találhattak, hiszen korábban nemzetközi elismerést is kapott a Caola magánosítása. Vagy mondhatnám a Vitray Tamással folytatott meccset. Ő is Bodnár embere volt. A 3 Star Kft. csinálta a bajnoki mérkőzések összefoglalóját, a kamerákat Bodnár adta, Vitray cége meg eladta az állami televíziónak a műsort, így érthető, hogy Vitray is ellenem volt. Neki sem volt érdeke, hogy újra az MLSZ-é legyen a közvetítési jog”.
Az egyik Kessler nővér Antal Imrével és Vitray Tamással a szilveszteri műsorban. 1972 / Fortepan.hu, adományozó: Szalay Zoltán
Amikor a Nemzeti Sport újságírója 1997-ben arról kérdezte Vitrayt, hogy ugyan hogyan sikerült a közszolgálati tévének elkótyavetyélni a jogokat Bodnárnak, így felelt: „Bodnár György ezerkilencszázkilencvenkettőben, a nyár folyamán egymillió forinttal támogatta a Szuperkupát. Emlékszem, embertelen melegben játszottak a csapatok, de a pénz igencsak motiválta őket. Miután Bodnárnak ez az első számítása bejött, értelemszerűen elkezdett gondolkodni a folytatáson.
Megjegyzem, hogy sem ekkor, sem Nahlik alatt, sőt, a Horváth Ádám-, Székely Ferenc-érában [a Nap-tv alapítója!] a sportosztály nem képviseltethette magát ezeken a tárgyalásokon. Mi csak mint tudomásul vevők szerepeltünk. Magam Székely Ferencnél másfél percet ültem egy tárgyaláson, amikor az urak már paroláztak.
[…] Egyes zuglapok szívesen állítják be úgy a helyzetet, hogy szegény Knézy Jenőnek mennyi a baja, bezzeg könnyű volt nekem, mert Bodnár bizalmi emberének számítottam. Ostobaság! Az tény, én mindig tudtam vele egyeztetni, de sohasem a tévé kárára.”
Békesi elvtárs éppen jókor adott engedélyt
A korabeli sajtó ennek ellenére végig következetesen Bodnár emberének nevezte Vitrayt. És Békesi Lászlót is. Utóbbi – aki Gyárfás olimpiai könyvének lektora volt – adta meg az engedélyt Bodnárnak ahhoz, hogy megnyithassa a kaszinóit. Éppen pénzügyminiszteri ciklusának a legvégén.
„Ez 1990. április 18-án történt, nem sokkal azelőtt, hogy Békésinek át kellett adnia helyét az új pénzügyminiszternek. Három hónapra rá pedig Békési felügyelőbizottsági tag lett Bodnár egy másik vállalkozásában…”
– olvashatjuk az Új Magyarország cikkében. Bodnár partnere a kaszinóüzletben a most elhunyt Andy Vajna volt. Kapcsolatukról a Fourfourtwo.hu 2015-ös cikkében ezt írta: „Los Angelesben gyakran találkoznak. Kapcsolatukból a magyar futball profitált, amikor Bodnár György – megakadályozva, hogy széthulljon a gyűjtemény – még árverés előtt megvásárolta a Bonhams brit aukciósháztól azt a kollekciót, amelyet Puskás Ferencné ajánlott fel aukcióra, többnyire férje Budapesten összegyűlt exkluzív ajándékaiból: Andy Vajna magángépén hozta haza Angliából 2005-ben a Puskás-gyűjteményt.” Fontos megjegyezni, hogy nem áll rendelkezésre olyan információ, amely Andy Vajna jóhiszeműségét ebben az üzletben megkérdőjelezné, tehát az a tény, hogy Bodnár bűnözővé vált, nem ad okot következtetésre Andy Vajna tisztaságát illetően.
Gyárfás Tamás, az Európa-bajnokságot előkészítő szervezőbizottság magyar elnöke és Bodnár György, a Szaknévsorral és a labdarúgó-mérkőzések televíziós jogainak eladásával foglalkozó üzletember részt vesz az EURO-2012 pályázatot előkészítő bizottság budapesti sajtótájékoztatóján. / MTI Fotó: Illyés Tibor
Tény, hogy Bodnár és Vajna 1990. decemberében Panamában alapította meg azt a Blackburn International Casino vállalatot, amelynek egyikük az elnöke, másikuk az alelnöke volt. Ebben segített nekik Békesi. Ugyanehhez a körhöz sorolhatjuk az akkoriban szintén Los Angelesben élő Várszegi Gábort is, aki a Gemini zenészeként hagyta el az országot – engedéllyel.
Bodnár elmondása szerint Várszegi 1984-ben ajánlatot tett neki egy közös gyorselőhívó-vállalkozásra, Bodnár erre nemet mondott, de Várszegi – ugyanebben a kulcsfontosságú 1984-es évben – hazajött, és megalapította a Fotexet. A Fotex akkor 11,2 millió forintos indulótőkével alakult, ebből Várszegi cége, a panamai bejegyzésű Blackburn International Inc. 49 százalékkal részesedett. Ismerős a név? Nem véletlenül. A fenti kaszinócég egyik tulajdonosa a Fotexet létrehozó Várszegi-vállalkozás volt.
Névtelen forrásom szerint Várszeginek Bodnár adta a pénzt, így történt vagy sem, előbbi a rendszerváltás után már kelet-európai egyik leggazdagabb emberének számított. Békesi természetesen a Fotex-ben is feltűnt, a rendszerváltozás után igazgatósági tagja volt a Fotex-holdingnak. Jellemző, hogy pénzügyminiszterként simán megtehette, hogy el sem határolódott Bodnártól, amikor megszellőztették annak múltját:
„A pénzügyminiszter kérdésre válaszolva elmondta, Bodnár Györggyel nem szakította és nem is szakítja meg a kapcsolatát, hiszen ő Bodnárt rámenős és ötletes üzletembernek ismerte meg, és fel sem merült benne, hogy az előéletében kutakodjon”
– írta 1994-ben a Népszabadság. Éppen portálunkon jelent meg az a cikk, amelyben egy névtelenséget kérő informátor a Fenyő-gyilkosságról beszélt. Azt mondta, hogy Fenyő János és Gyárfás Tamás sokáig nem is ismerték egymást személyesen, „annak ellenére, hogy mindketten a szaknévsoros Bodnár György köpenyéből bújtak elő. Bodnár nélkül egyikük sem lett volna dúsgazdag, mint ahogy Várszegi Gábor is más karriert futott volna be.” Ennyit Bodnár szerepéről.
A papírmaffia és a kiszorított magyar bűnözők
De térjünk vissza Los Angelesbe. A források szerint 1981-ben szabadult Bodnárral Gyárfás is a nyolcvanas éveken ismerkedett meg, sőt, vele is üzlettársak lettek. Bodnár – akinek papír-írószer kereskedése volt és ezért is a hírhedt magyar papírmaffiához sorolták – forrásom szerint tejben-vajban fürösztette a kommunista diktatúra magyar küldöttségét, erről volt szó Vitray esetében is, ezért próbált utóbbi pereskedni. Mert ez nagyon nem illett bele a róla kialakított mesterséges képbe.
Pár mondat még a papírmaffiáról, bizonyos jelek arra utalnak, hogy Barta Tamás, az LGT zseniális gitárosa halálában is szerepet játszott ez a kör.
„Üzletet nyitott. 1982 februárjában holtan találták Los Angeles-i lakásában, két golyó volt a szívében. A rendőrség öngyilkosságként zárta le az ügyet. Rejtély, hogy tudta kétszer szíven lőni magát. Annyi tudható, hogy Barta Tamás valószínűleg belekeveredett a Los Angeles-i magyar papírmaffiába, amelyik abból élt, hogy megvesztegette a nagyvállalatok beszerzési igazgatóit, hogy tőle rendeljék az írószert. A pénzt felvette, az árut viszont nem szállította le. Lehet, hogy kábítószer-kereskedőknek tartozott. Esetleg lemásolt egy olyan listát, amelyiket nem kellett volna” – írták erről a Magyar Nemzetben.
Szintén ekkoriban, a nyolcvanas évek közepén, végén történt, hogy az FBI kiszorította az országból a magyar maffiát és a hozzá köthető vagy csak hozzájuk között embereket. Visszajöttek a feladóhoz. A magyar állam, de az alvilág sem volt felkészülve erre, így az amerikás magyarok rögvest átvették a hatalmat. Minden területen.
Miután Bodnár Magyarországra jött, megalapította a HTD Kft. nevű vegyesvállalatot, ami kiadta az amerikai Yellow Pages mintájára a Szaknévsort, amely hatalmas üzlet volt. A cégnek Gyárfás lett az ügyvezetője.
„Egy Amerikában élő hazánk fia indított egy céget, akivel megismerkedtem – mondta erről már 2015-ben Bodnár nevét elhallgatva közös ismerősüknek, Vitraynak. – Született egy vegyesvállalat, amelynek én lettem a vezetője. Elindítottuk a Sport Plusz hetilapot, adott rá kettő millió forintot.”
Az említett HTD-t 1988. december 16-án jegyezték be, a vegyesvállalatban benne volt Bodnár amerikai vállalkozása, az állambiztonsághoz tartozó Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, a Demján Sándor vezette Magyar Hitel Bank Rt. és az a Reform Rt., amelyet korábbi cikkemben már bemutattam. Azaz egy amerikai magyar bűnöző, az állambiztonság és a magyar állam pénze. Békesi ebben a vállalatnál felügyelőbizottság elnöke lett.
Gyárfás és Bodnár közben megalapította az említett, és hamar hírhedtté vált Sport Plusz hetilapot, ahol Havas Henriket is alkalmazták, aki – láss csodát – első interjúját éppen Békesi Lászlóval készítette. „Az egész sokkal egyszerűbben kezdődött, mint bárki gondolná – mondta Havas 1989-ben későbbi napkeltés társának, Lakat T. Károlynak. – Egy nap csörgött a rádióban a telefon, és egy ember bemutatkozott, hogy ő Gyárfás Tamás, a Sport plusz főszerkesztője, szeretne tőlem interjúkat kapni. Nem ismertem őt személyesen, magáról a lapról is csak hallottam, hogy van, ám miután gyerekkorom óta mániákusan szeretem a sportot, valahogy vonzott, hogy sportújságba írhatok.
Már nem tudom, miért, de dr. Békési László neve merült fel először mint interjúalanyé, akivel én már hosszú évek óta jó kapcsolatban vagyok, Igazán nem tűnt körülményesnek az interjú elkészítése.”
1990, Kemenes Ernő és Békesi László / Fotó: Fortepan.hu, adományozó: Szalay Zoltán
Már nem tudja miért. Sejtéseink azért lehettek: nyilván határozott utasítást kapott. Ha a narcisztikus, önimádó, de kétségtelenül zseniális szervező és hihetetlen munkabírású Gyárfás volt a királynő a sakktáblán, akkor Békesi a bástya (elvtárs), Havas és Forró pedig a mindenre használható lovag. És Bodnár? A király.
Szerencsénkre Havas tovább beszélgetett Lakat T. Károllyal: „Egyébként sem a sportbeszélgetések az igazán kemény interjúk manapság! Sőt, még csak nem is azok, amelyeket mondjuk egy Békesi Lászlóval, egy Csehák Judittal, egy Maróthy Lászlóval folytat az ember. Ha velük beszélgetek, biztos lehetek abban, hogy nem az ellenséget látják bennem.
De amikor például a magyar ellenzék egyik nagyon kemény tagját, Krassó Györgyöt kell szóra bírni, amikor Krassó keményen visszakérdez és éppen az általam képviselt riporteri magatartást támadja, akkor … szóval akkor az nagyon kemény játék, tétre megy”.
Pontosan – az interjú 1989 júniusában jelent meg, Havas ekkor még vígan pajtásainak nevezhette a kommunista klientúra tagjait. Arról pedig korábban már írtam, hogy Forró Tamás titkos megbízottal hogyan próbálták sikertelenül lejáratni Krassó Györgyöt, aki hülyét csinált belőlük élő-egyenes adásban.
Havas szerepe azért is fontos, mert amíg a Sport Pluszba Gyárfás hívta őt, a Nap-tv-nél ez éppen fordítva történt. Bodnár pénzére és Gyárfás kapcsolataira látszólag szükség volt – hiszen a történet szerint akkor fogyott el a pénz –, de látjuk, hogy valójában ez teljesen ugyanaz a kör. A háttérben Demjánnal, Békesivel és Bodnárral.
„Akkor még volt miből fizetni, de három hónappal később elfogyott a két tulajdonos – a MOVI és a Mai Nap – által összedobott alaptőke, bevétel meg semmi. Olyan valakire volt szükség, aki képes az egészet üzletivé tenni, de nem akarja megváltoztatni a műsor filozófiáját. Ekkor jött Gyárfás Tamás. Pénzt ő sem hozott, de csinált” – emlékezett Havas a 168 óra 1999-es cikkében, majd egy másik, ugyanebben az évben adott interjúban így beszélt a Népszabadságnak: „És ekkor jöttem én az ötletemmel, hogy nézzük meg a Gyárfást. Gyárfás Tamás nemrég indította a Sport Plusz című hetilapot, amibe én is írtam.
Zseniális üzletembernek látszott, már csak azért is, mert ki tudta fizetni a honoráriumot, amit kértem. A Fradi-pálya vendéglőjében hoztam össze Székellyel, éppen azon a napon, amikor végleg elfogyott a Nap TV pénze.
Gyárfás és Székely, illusztráció a 168 óra cikkéből / Forrás: Arcanum.hu
Mikor ezt Gyárfással közöltem, azonnal szimatot fogott. Számára ez a négy betű, hogy pénz, olyan volt, mint katonalónak a trombita. Rögtön faggatni kezdett minket a körülményekről, s végül megállapodtunk. Összehoztunk egy szerződést, miszerint megkapja a műsor reklámidejének X százalékát, cserébe hoz X millió forintot, amiből a műsor még legalább három hónapig tud működni.
Mindezt Gyárfás Bodnár György anyagi hátterével merte vállalni, aki akkor még a Sport Plusz tulajdonosa volt, s akivel együtt voltak tulajdonosok a Szaknévsort kiadó HTD Kft.-ben is.
Ők végül is nem tettek pénzt a buliba, hanem a reklámokon keresztül jutottak tulajdonrészhez. Addig mindenki csak vitte a pénzt, Gyárfás volt az első, aki hozta, mert érdekes módon valóban kezdtek jönni a reklámok. Később a Nap TV-ben feltűntek új tulajdonosok, például a Postabank. Emlékszem, egyszer voltunk Princz Gábornál, aki azt mondta, mi egy nagy család vagyunk. Hogy aztán itt hogyan vándoroltak a tulajdonrészek, fogalmam sincs. De ettől kezdve mi ketten a Forróval már nem vagyunk benne a Nap TV történetében, csak dolgozni jártunk be. Gyárfás viszont kezdte élvezni a dolgot, kezdte kiépíteni a kapcsolatait. Bejött a tévébe a vendég, Gyárfás leült vele, kifaggatta, tíz perc múlva már a barátja volt. Ehhez nagyon értett.”
Egy másik Népszabadság-cikk szerint (1994) a társaság „1989-ben 10,6 millió forinttal társult a Nap TV-be”, de az összeg valahol lényegtelen. Az viszont nem véletlen, hogy Gyárfás 2015-ben már azt mondta, hogy csupán fedezetként volt szükség Bodnár pénzére. Utóbbit ekkor már jobb volt letagadni, ahogyan azt gondolom, az sem véletlen, hogy sem ő, sem Várszegi nem él már az országban.
Volt ez az amerikai ember…
Gyárfás szerint amúgy könnyen ment a megegyezés Székelyékkel, akik rábólintottak arra, hogy ha „év végéig ha a szükséges összeget hozzuk, akkor rögtön elnöke leszek. [A Nap-tv-nek]. Vagy megszűnik, vagy hozzuk a pénzt. Volt ez az amerikai ember, a fedezetem. De nem volt rá szükség.”
Ez az amerikai ember… Visszatekintve már érdekesen cseng, hogy Gyárfás ekkor is kapcsolataiból, a fellépéséből, a szponzorok meggyőzéséből élt. Harcostársa, Havas erről ezt mondta: „A szponzorjelöltek azzal az eltökéltséggel sétáltak és sétálnak be ma is irodájába, hogy nem hagynak lyukat beszélni a hasukba. Aztán azon kapják magukat, hogy már alá is írták a szerződést, és fejüket fogva menekülnek az Angol utcából. A producer állítja, hogy nem ő maga meggyőző, hanem a Nap TV szakmai teljesítménye. Azért kell, hogy legyen valami üzleti vonzereje is a Nap TV-nek, ha abba egy időre beszállt a Postabank is, és Fenyő János is igyekezett rátenni a kezét! Gyárfás mindenkinél erősebb volt”.
Ezt pontosan tudjuk. Hogyan próbálta Fenyő lenyúlni a Nap-Tv-t? Hogyan próbálta meg kijátszani Székely Ferenc Gyárfást? Ezzel folytatom.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS