Ennyire komolyan az ember még sose akarta leigázni a jövőt; mégis: az ember esendő lény, megváltásra szorul. De honnan várhatjuk a megváltást, ha kiüresítettük az isteni égboltot? Van-e veszélyesebb az identitását vesztett, de az Isten szerepére ácsingózó embernél? Van-e orvosság a mindent elsöprő progresszió ellen? Lehetséges-e racionális politika, és ha igen, akkor annak sikere megválthatja-e a 21. század emberét? E kínzó kérdésekre keresi a választ Lánczi András Széchenyi-díjas filozófus a Politikai megváltás – Lehetséges-e racionális politika? című most megjelent kötetében, amely a KKETTK Alapítvány gondozásában, a XXI. Század Intézet Új Idők sorozatában látott napvilágot.
Egyrészről – véleményem szerint – a magyar jobboldal genezise az antikommunizmus, magatartásmintája a közösségépítés, szándékát tekintve pedig szuverenista. Nem ideológiaorientált, rendpárti és a józan észt követve cselekszik.
Az antikommunista alapállás viszont önmagában is teljességre törekvő politikai identitás, nincs szüksége más „támasztékra”, legfeljebb az ellenség aprólékos kiismerésére. A Jó és a Rossz szembenállásának logikája hajtja, de nem csupán morális, hanem teológiai értelemben. Az utópiák ugyanis az emberi természetben rejlő gonoszságból táplálkoznak, így – úgy gondolom nem érhetjük be kevesebbel – fegyvert rántani ellenük rendeltetés szerinti.
Másrészről – meggyőződésem szerint – antikommunistának lenni identitásformáló politikai elkötelezettség, ami Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon is, a történelmi előzmények miatt kiemelt jelentőséggel bír. Megkülönböztet, formál, azonosságtudatot nyújt.
Harmadrészről – szintén széljegyzetnek szánva e megállapítást – a marxizmus újjászületésének vagyunk tanúi. Az utópia felé igyekvő, minden morális gátat áthágó progresszió hirdet antropológiai forradalmat. Így a progresszív áfium ellen való orvosságra van szükségünk.
Lánczi András szerint a szocializmus nagyobb pusztítást végzett, mint a százötven éves török uralom, hisz a kommunizmus szelleme befészkelte magát az emberek elméjébe és túlélte a rendszerváltoztatást. Az MSZP viszont életérzés, nem párt. Így ahogy az életérzés elmúlik, el fog múlni a szocialista párt is. Nekünk, konzervatívoknak azonban semmi sem maradt a szocializmusból, ami megőrzésre való. Ez a konzervatív paradoxon – hívja fel figyelmünket Lánczi a Konzervatív kiáltvány című két évtizeddel ezelőtti munkájában.
Ma már tudjuk: újrakezdésre van szükségünk. Politikai és filozófiai újrakezdésre. Nekünk, magyaroknak. Nekünk, konzervatívoknak. De itt nem állhatunk meg, mert nem csupán politikai, hanem metafizikai problémákkal birkózunk.
Lánczi András, a most megjelent kötetében, a Politikai megváltás című munkájában tovább tágítja a horizontot. Úgy véli, hogy az újrakezdéshez új politikai filozófiára van szükség. Olyan politikai filozófiára, amely elkerüli az ideológiák dogmatizmusát, de nem is fut homokba a modern kor relativizmusától elcsábítva. Középúton jár, párbeszédre kész, a valóságra reflektál. Tagadja az utópiákat, az ember ugyanis „veszélyes lény”, az utópiák hajszolása pedig a természetében rejlő rosszat hozza a felszínre.
Bábel tornya óta az ember folyton arra törekszik, hogy bebizonyítsa, képes felérni Istenhez. Ám újra és újra rá kell eszmélnie, hogy ez meghaladja létének határait. A modern kor egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) kihívása, hogy
se nem vallási, se nem kulturális forrásból kapnak az emberek megváltási ígéreteket, sokkal inkább politikai irányból, a megszabadulás reménye jelenleg mindenestül politikai természetű.
-mutat rá Lánczi András.
Az elkerülhetetlen változástól azonban nem szabad elfutnunk. Pedig kényelmesebb lenne. A konzervatív ember szeret elbújni és örömet jelent számára a búslakodás. Mert régen minden jó volt… Ezzel a szemlélettel kell szakítanunk. Fel kell ébrednünk a múltba való révedésből.
A politika, azaz a közügyek gyakorlása egykor az isteni kegyelem, a szabad akarat megnyilvánulásának szerves része volt, a vallástalan modern korban viszont a racionalitásra helyeződött át a hangsúly. Ezzel párhuzamosan egyre több ügyben, az élet egyre szélesebb territóriumán lett a politika a kizárólagosan kompetens.
A nyugati ember önmagára maradt: se Istene, se túlvilági vigasza nincs. Ezt akarja pótolni e világi paradicsomi állapotok ígéretével: ezt egyedül a politikusok tehetik meg, s meg is teszik.
– írja Lánczi.
Így – ha nem akarunk elfutni a változó világ elől – akkor a politikával és a politikus személyével, pontosabban annak újragondolásával van dolgunk.
A vallási megváltás körülményei és feltételei bárkinek adva vannak, és akár el is érhetők. Ám mivel egyre kevesebben vannak azok, akik ebben hisznek (nem csoda, ha a felvilágosodás sekélyes értelmezését nagyon sokan elfogadják), a politikai megváltásnak egyre nagyobb tábora lett az elmúlt kétszáz évben.
Lánczi András, miközben látleletet ad erről a modern korról és a benne élő modern emberről, egyúttal azt is bemutatva, hogyan és miért jutott ebbe a technikailag szuperfejlett, lelkileg pedig minden korábbinál esendőbb állapotba, nem áll meg ezen a ponton, hanem keresi a választ a hogyan továbbra. Ez a bátor erőfeszítés emeli ki a szerzőt és a könyvet abból a tucatnyi, a polcunkon sokasodó könyvek közül, amelyek elsiratják a nyugati civilizációt, majd nem ajánlanak semmit a régi helyett. Sőt, ezen a ponton, a kommunizmust követő „új ellenség” aprólékos kiismerésében siet segítségünkre. Rámutat ugyanis a progresszió csődjére.
Eddig a modern európai kultúrában az számított kiemelkedő teljesítménynek, ami tagadta a meglévőt, mert általánossá válása esetén jobbá teszi az ember életét. Mára eljutottunk oda, hogy minden, ami a múltból marad ránk, az elvetendő, mert az új (a modern) feltétlenül jobb, mint a régi. Ha ilyen ütemben gyorsul fel az idő, akkor a ma prófétáinak magukat kell megcáfolniuk saját életükben, hogy a következő nemzedékeknek ne maradjon semmi a múltból: ez volna az igaz önzetlenség és minden nevelés-oktatás vége. Ez a progresszió paradoxonja.
Vissza kell helyezni a filozófiát a városba, közösen kell megvitatnunk a gondolatokat, mert sosem volt ekkora szükség az erények mentén való nevelésre és a vezetők erény szerinti kiválasztására. Erre pedig nem korunk sikeres politikai szereplője, az ideológus lehet képes, hanem a filozófus. Előbbi ugyanis a dogmák vagy az utópiák rabja, mindenbe beleszól, de felelősséget nem vállal. Párbeszédre, így az újrakezdésre is képtelen. A filozófus viszont az erények szerint dönt és ad tanácsot a hatalomnak.
Ma egy feladat van: megfékezni az embert, különben fölépített önmítosza, technológiai gondolkodásmódja és intézményi önereje a végén elpusztítja magát az embert, legalábbis mint racionális, a többi élőlény felett álló lényt. A politikai filozófiának enyhítenie kell, nem pedig szítania a feszültséget jelen körülmények között.
Nos, Lánczi András most megjelent kötete a politikai megváltás lehetőségéről, egy új politikai filozófia megalapozásáról szól. Szembenézve az ember esendőségével, nem elfutva korunk problémáitól.
Orvosságot kínál a progresszív áfium ellen.
Vezető kép: Hazánk legnagyobb nemzeti lobogója a Citadellán, 2022. március 15-én (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Orientál
2023-05-14 at 15:29
Eu-s nyugat abban a tébolyult balliberális zöld kommunista imádatban döglődik amely kommunizmusukban az elődeik több mint 100 millió embert gyilkoltak meg.,
János
2023-05-13 at 21:29
“… elpusztítja magát az embert, legalábbis mint racionális, a többi élőlény felett álló lényt.”
Milyen ráció az, amely abból indul ki, hogy a többi lény felett áll ❓❓❓
Kétségtelen, hogy e fajnak vissza kell fognia önmagát számosságában, egymáshoz és a környezetéhez való viszonyában. Ez – visszatekintve az emberiség történelmére – sem vallási, sem bármiféle más ideológiai alapon nem ment, folytonosan csődöt mondott.
Halvány gőzöm nincs, hogyan találhatnánk kiutat ebből a zsákutcából. De közösen kell gondolkodni rajta mindenkinek, miután világosan látja a problémát. Már az is gond, hogy ezt mindenki megismerhesse. ☹️☹️☹️
Mármint a valóságot, nem az igazságot❗❗❗
Antónia
2023-05-13 at 20:23
Megvilágosodott szabadkőművész
Valóban érdemes lenne felsorolni azokat a vérbolsevik gazembereket, akik a korábbi állampárt apparátusából korrupt kapcsolatok és pénzügyi trükkök százaival ellopták a nemzeti vagyon jelentős részét, és soha nem látott gazdagságra tettek szert. Ilyenek például a volt MSZMP-s ipari miniszter, számos bal- és liberális politikai és gazdasági bűnöző, köztük a böszmével és társaikkal.
Éppen az a legnagyobb bánatuk az ellenzékből fenyegetőző terroristáknak, hogy vége lett a szabad rablásnak.
bl
2023-05-13 at 17:41
A progresszió épp olyan kétségbeesett skizoid világot eredményez, melyet az összes eddigi diktatúra: fasiszta, kommunista, vallási fanatizmusok. Ha le akarod rázni magadról, tapadni fog hozzád, mert érzi, hogy az ő világa végtelenül szegényebb a tiednél, tehát a progresszió áfiuma ellen valóban orvosságra van szükség, az eredeti szókapcsolatos értelemben.
Kiszera Méra Bávatag
2023-05-13 at 13:59
Megvilágosodott szabadkőművész,
Azért nem beszél arról, amit kérdezel, mert ő is iszonyatosan kevés, és szeretne iszonyatosan gazdag lenni.
Ez most már csak úgy látszik menni, ha az Orbán kormány mószerolását valami (világ) Megváltó ötlettel cseréli fel.
Megvilágosodott szabadkőművész
2023-05-13 at 09:20
Arról nem beszél Lánczi, hogy az rendben van-e, hogy iszonyatosan kevesek iszonyatosan gazdagok tudnak lenni a jelenlegi világban és ráadásul még továbbra is folyamatosan iszonyatosan gazdagodnak (teljesen nyilvánvalóan a túlnyomó többség kárára és zsírján) ???????
Nem kell ahhoz marxistának lenin (sic!), hogy ez indukálja azt a kérdést, hogy: nőhetnek-e a fák az égig????
Mert ha csak az a választék, hogy konzervativizmus ÉS hulla-gazdagodás vagy kiegyenlített jólét ámde totális degeneráció – akkor én egyikből sem kérek!
Szerintem márpedig van harmadik út, helyesebben értelmes középút.
De azon senki még csak el sem gondolkozik.
Ezek szerint
2023-05-13 at 09:15
Nem lehet összeszámlálni, nem is számolja azt senki, hány millió vagy milliárd ment el Heller Ágnes, Tamás Gáspár Miklós, stbk bölcsességeire, de persze jogos, hogy másirányú bölcsességekre is legyen keret, ha nem is megyünk vele sokra, legalább a kassza stimmeljen.
Szankci Manci
2023-05-13 at 08:46
Akinek nem elég az Egyrészt- Másrészt annak itt a Harmadrészt, a Megváltás. Ne szerénykedjünk, maga a Megváltó vizionálatában.
Hosszú út vezetett idáig, tudomanyos írások, könyvek garmada mélyedt el az Egyrészt meg a Másrészt filozófiájaban, hogy végre kiemelkedjen az egyedül üdvözítő,emelkedettebben szólva a Megváltó Harmadrész.