És ez most nem kattintásvadászat, hanem sajnos úgy tűnik, csupán a szomorú tények konstatálása. A szociáldemokraták, a zöldek és a szabaddemokraták megállapodni látszanak a kormányprogramban. Ha valamilyen személyes ambíció nem kavar be a dologba, akkor ez lesz a német jövő. És a „német jövő” a történelmi tapasztalatok alapján szét fog terjedni egész Európában – természetesen romok formájában, hiszen úgy szokott.
A választásokon győztes pártok a végletekig ideológia vezéreltek, pontosan úgy, ahogy egyébként a választásokon vesztesek is. Németországban ma néhány jelentéktelen kis párton kívül nincs olyan politikai erő, amely a realitások talaján állna. Az AfD is egy igazi irracionális német alakulat, semmi köze a jobboldalhoz, a konzervativizmushoz, ideológia- és érzéstöredékek halmazán alapul, nem koherens, racionális nézetrendszeren. A németek a legrosszabb tulajdonságaikat mentették ki a II. világháború utáni romok alól: a primitív voluntarizmust, az irracionálishoz való vonzódást és a társadalom erőszakos átalakításában való vak hitet.
A kiszivárgó hírek szerint most is a puszta akaratukkal akarnak csodát tenni, megmenteni a „klímát”, tértől és időtől függetlenül, figyelmen kívül hagyva a fizika törvényeit. Most nem kitelepíteni akarnak, hanem betelepíteni, és most a változatosság kedvéért nem a homoszexuálisokat akarják üldözni, hanem a heteroszexuálisokat akarják rávenni az összes olyan szexuális perverzióra, amiket boldogabb időkben az SA vezérkarának tulajdonított a közvélemény. A félreértések elkerülése végett: ezek a baromságok a német átlagembernek magától azért nem jutnának eszébe, de miután csak ezt olvassa a teljes szabadságban ugyanazt fújó sajtóban, és ezt szajkózzák folyamatosan az állam és a pártok vezetői, a kulturális és a tudományos elit is – ők is önszántukból és teljesen szabadon –, már nem tud mást gondolni, vagy másban hinni. Ebben az értelemben a németek „szabadon” szavaztak arra az őrületre, ami most rájuk tör majd. A német átlagember csökönyösen elhiszi ugyanis – sokkal, de sokkal jobban, mint mi itt, Közép-Európában – az államnak és a politikusoknak, úgy általában a hatalmasoknak: a császár, a Führer csak tudja, mit csinál. Az nem szokta megingatni őket ebben a hitükben, hogy ez az utóbbi bő száz évben hányszor nem jött már be.
Lemegy a nap és megáll a szél a németországi Algermissen közelében 2016. január 21-én. Fotó: MTI/EPA/Julian Stratenschulte
Németországban a klímakommunizmus létrehozása jelenleg az elsődleges politikai célja az új kormánypártoknak. Náluk a kormányprogram szentírás, mert le van írva, alá is van írva hivatalosan (pecsét is van), ezt megcsinálják akkor is, ha kiderül, hogy falvakat és városokat kell lerombolni, embereket kitelepíteni, és nem fúj a szél és nem süt a nap. Csodás bizonyítéka annak, hogy habzó száj és vitustánc nélkül is lehetnek valakik dühöngő elmebetegek, az az ötlet, hogy Németország területének 2 (kettő) százalékát jelölik ki szélgenerátorok telepítésének céljára. Tudják, ezek azok a hatalmas, ronda építmények, amelyeknek az anyagát nem lehet újra felhasználni, ha lejár a szavatosságuk, ezért a lehető legzöldebb módon elássák őket valahol. Némethon Európa egyik legsűrűbben lakott országa, amelynek mostantól az lesz az egyik szexepilje, hogy bármelyik pontjáról minimum látható lesz egy „szélkerék”, de „szerencsés” esetben hallható is. És annak is jó esélye lesz, hogy mindeközben egy döglött, elásott szélkerék felett áll az ember éppen. Valószínűleg a Zöldek követelése is reális fenyegetés lesz, hogy minden épülettulajdonosnak kötelező lesz napkollektorokat szerelni a háztetőre. A költségeket természetesen a tulajdonos állja.
Az persze természetes, hogy az új koalíció sokkal bevándorláspártibb lesz, mint az előző, mert a német lelemény meg tudja oldani, hogy a már rosszul menő dolgok még katasztrofálisabbak legyenek, mint önmaguktól lennének. Ahogy az is egyértelmű, hogy a genderideológiát majd a nürnbergi törvények határozottságával fogják bevezetni és érvényesíteni. A költségek meg kit érdekelnek? Őket sem, nem is nagyon foglalkoznak vele, hiszen az energiaárak emelése nem adóemelés, hanem csak „költségáthárítás”. Az adóemelést ugyanis a szabaddemokraták nagyon ellenzik. A költségáthárítás viszont természetes. Az persze elvileg sem probléma, hogy az életszínvonalukat a német középosztályban munkabérből fenntartó tízmilliók lecsúsznak az alsó-középosztályba – ez végül is az ő problémájuk, ők szavaztak így. A baj az, hogy ez a sokk a segélyből élő és továbbra is (megemelt) támogatásból élő migránsokat kevésbé érinti, ahogy a leggazdagabbakat sem csapja földhöz, de a kisvállalkozásokat, az energiaigényes középvállalatokat rendesen megkínozza majd, ami pillanatokon belül lejtmenetbe taszítja a teljes német gazdaságot, amelynek versenyképességi előnyeit már így is kikezdték a nagyon magas energiaárak. És mindez egy olyan energiarendszerrel társul majd, amelyben jövőre leállítják az utolsó stabilan termelő atomerőműveket is. Németországban valószínűleg kormányprogram lesz az energiastabilitás felszámolása. Arról ugyanis nincs szó, hogy milyen valóban létező és nem képzeletbeli technológiákkal lehet elérni a „klímacélokat”, mit kezdenek a hatvanöt-hetven százalékban segélyen élő „újnémetekkel”. Nem mellesleg a német áramellátási zavarok Közép-Európában is le tudják kapcsolni a „villanyt”. És a közismerten élettér-orientált németek jobban fogják szeretni, hogy nálunk van sötét és nem náluk. Azt viszont bizonyosan nem fogják tolerálni, hogy nálunk van áram, náluk meg nincs.
Az igazi feketeleves az, hogy a németek az EU-n keresztül mindhárom halálos projektjüket ki akarják terjeszteni az összes vonakodó tagállamra. Az első számú megtorló fegyver csodafegyver a migránsok betelepítése, a második a gendererőszak, a harmadik az atombomba antianyagbomba pedig a nem létező technológiákon és technikai lehetőségeken alapuló totális klímasemlegesség. Ehhez képest Moszkva ambicionált bevétele hat héttel a támadás után 1941-ben maga volt a realitás. Ami Németországban történik jelenleg, az 1933-ig sem volt szokásos, 1945 után meg egyenesen kerülték az ilyesmit. Ezek az idióták nem hazudnak a németeknek, ezek nem a szokványos politikai hazugságok, olyan ígéretek, amit eszükben sincs betartani, hanem ezek teljesen komolyan gondolják a végső győzelmet. És minket, közép-európaiakat pont olyan könnyedséggel áldoznak majd fel érte, mint 1944–45-ben Hitler. Németország néhány „zöldítő” lépésre van attól, hogy már nagyon magas energiaárak mellett sem legyen képes biztosítani a lakossága és az ipara energiaellátását. Pedig most nem is bombázza őket senki, ez most csak szimpla öngyilkosság, amit épp most akarnak kiterjeszteni ránk is.
Vezető kép: MTI/EPA/Julian Stratenschulte
Facebook
Twitter
YouTube
RSS