Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese 1973. szeptember 15-én halálos balesetet szenvedett Miskolcon, a Lenin Kohászati Művekben. Politikai gyilkosság áldozata lett vagy tragikus baleset történt? Ez ma is foglalkoztatja a közvéleményt. Tóth Eszter Zsófia írásában annak járt utána, hogy Énekes Sándor vezérigazgatónak hogyan alakult a baleset után az életútja. Vajon miért kegyelmezett meg neki a párt?
Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese 1973. szeptember 15-én halálos balesetet szenvedett Miskolcon, a Lenin Kohászati Művekben. Gyárlátogatás közben beleesett a kohóba és 3 nap múlva belehalt égési sérüléseibe. Vályi balesete (?) sokak fantáziáját meglódította:
felmerült az is, hogy belökték a kohóba, mivel az 1968-as gazdasági reform elkötelezett híve volt. De azt is pletykálták, hogy részegen történt meg a tragédia, mivel egy nappal korábban vadászaton vett részt.
E cikkben az eddig reflektorfénybe kevéssé került mellékszereplőt, Énekes Sándort, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatóját nézem meg közelebbről újonnan feltárt levéltári forrásaim alapján.
Ugyanis a balesetért felelős vezérigazgató esetében az a döbbenetes, hogy a kádári diktatúra csak tessék-lássék ítélte el őt a Minisztertanács elnökhelyettesének halálos balesetéért, sőt, karrierje is csak megbicsaklott, véget nem ért. Úgy látszik, Énekes is egy azon megbízható elvtársak között, akiknek esetében még egy ilyen szörnyű tragédia felett is szemet hunyt a hatalom.
Énekest mindösszesen másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte 1974. március 1-jén a Fővárosi Bíróság, gondatlan veszélyeztetés miatt. Az indokolás szerint azért, mert Énekes megpróbálta visszarántani a kohóba eső Vályit, sőt, ő maga is beleesett a kohóba és súlyos égési sérüléseket szenvedett. Szigorú megrovás, végső figyelmeztetés pártbüntetésben részesült.
A Ferihegyi repülőtéren Nagy János, külügyminiszter helyettes és Alfred Puhan, az USA budapesti nagykövete búcsúztatja Vályi Pétert (k), a Minisztertanács elnökhelyettesét. Fotó: MTI
Énekesnek nem kellett túlzottan idegeskednie a várható ítélet miatt, ugyanis azt Korom Mihály politikus korábban elmondta már neki. Bár a bírósági eljárást lefolytatták, a büntetés mértékéről a Központi Bizottság döntött.
Énekes az eljárás folyamán folyamatosan próbálta elhárítani magáról a felelősséget, nem nézett szembe tettének súlyával, nem kért bocsánatot a családtagoktól.
Énekest leváltották igazgatói tisztségéből. De nem került rossz helyre: 1974–1978 között a Tüzeléstechnikai Kutatóintézet tudományos igazgatója, majd 1978. július 15-től a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója lett. Tehát némi parkolópálya után, bár egy kisebb gyárat igazgatva, de a vezető funkcióhoz is visszatérhetett.
A szovjet hátterű Énekes felemelkedése
Énekes életútját tipikus káderéletútnak is nevezhetjük: 1928. január 12-én született Ózdon. Apja munkás volt, 1939-ben meghalt. Ő maga kohómérnökként végzett 1952-ben. 1953–57 között Moszkvában élt, a Vaskohászati Egyetem aspiránsaként.
Orosz feleségét, Olga Cseprankova okleveles textilmérnököt hozta haza. 1962-től volt a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatója. 1968. május 4-én a Magyar Nemzet portrét közölt róla, amelyben korszerű vezetőként, virtuóz karmesterként jellemezte az újságíró – ami ugyebár szöges ellentétben áll a később történtekkel. Olyan ember volt, akinek nem lehetett ellentmondani – ezt már a Népszabadság újságírója írta róla 1968. június 8-án.
Már a baleset előtt volt két törés az életútjában: elvált orosz feleségétől, 1961-ben pedig szigorú pártmegrovást kapott, mivel egy vidéki útján „nem megengedhető mértékű italozást folytatott”. Feltételezhetjük, hogy küzdött az alkohollal, akárcsak sok kádertársa. A baleset időpontjában is alkoholos befolyásoltság alatt állt. És valószínűleg a házastársi hűség szobrát sem róla mintázták, azonban másodszor is megházasodott. Második felesége Eperjesi Erzsébet, a MÁV miskolci igazgatóságának műszaki előadója volt.
Grósz Károly (j), a Minisztertanács elnöke dr. Énekes Sándorral, a DIGÉP (Diósgyőri Gépgyár) vezérigazgatójával, a műszaki tudományok kandidátusával és Soltész Istvánnal, nyugalmazott ipari miniszterhelyettessel. Fotó: MTI
A rendszerváltoztatás környéki sajtó Vályi Péter sorsát a „tragikus végzet” számlájára írta. A Magyarország újságírója 1990. március 9-én általános keretbe helyezte a történteket: „A magas rangú politikusok életére, testi épségére a világon mindenütt nagyon vigyáznak. Kitűnően felkészített testőrök életük feláldozásával is kötelesek megoltalmazni a rájuk bízott személyt. Időnként mégis megtörténik a baj. Számtalan esetben sérült meg, esett áldozatul balesetnek, esetleg merényletnek kormány- vagy államférfi.”
A baleset az Acélmű legveszélyesebb helyén történt. Nyitott kérdés, hogy Énekes volt-e az, aki ennek a résznek a megtekintését forszírozta, vagy Vályi. Libasorban haladtak. „Az út egyik oldalán vasúti kocsisor állt s ez eltakarta a kemencéket, a másik oldalon egy sínen daru mozgott, s ettől nem messze volt az öntőgödör. Ebben a gödörben tárolták akkoriban a kokillákat (az izzó vasat tartalmazó tégelyeket). (…) a kemence felől erős fény villant, ugyanebben a pillanatban a daru is megmozdult.
Vályi feltehetően megijedt a váratlan fénytől és a daru hangjától, ugyanakkor a hőségtől megtántorodott, oldalirányba lépett és beleszédült a gödörbe. Énekes megpróbálta a karját elkapni, de nem sikerült neki, sőt a hirtelen mozdulattól maga is utána esett.
A mintegy két-három méter mélységű gödörben Vályi két forró kokilla közé esett, a feje alig néhány centiméterre lehetett a meggypiros színű izzó vastégelyektől” – rekonstruálta a balesetet a Magyarország már idézett cikke.
[Nem lényegtelen, hogy a Magyarországot ekkor még az ÁVH-s (!) Kanyó András vezette. Ő volt a főszerkesztő, így természetesen ezt a cikket is fenntartással kell kezelni – a szerk.]
Vályin műszálas ruha, nejloning volt, ami azonnal ráégett. Énekes oda esett, ahonnan kiemelték a kokillát és gyapjúruhát viselt, ami némileg védte. Bokája eltörött, keze és arca összeégett Énekesnek, hónapokig tartott, mire felépült. A baleset körülményeiben az érdekes, hogy a delegáció tagjai nem segítettek a kohóba esetteknek, a távolabb levő munkások viszont igen. 1973. szeptember 19-én, szerdán a Népszabadság nekrológja Vályit mozgékony, érdeklődő elvtársként jellemezte, aki saját szüntelen érdeklődése, tennivágyása ösztönözte a Lenin Kohászati Művek meglátogatására. Értsd: felelős nem az állam, hanem leginkább Vályi Péter maga a tragikus balesetért.
Ha nem megy a gyárba, nem éri baleset. Az újságíró ezt sugallta.
1979-ben Énekes Sándor 9500 Ft-ot, 1980-ban 10 ezer Ft-ot keresett – ez messze kiemelkedőnek számított a korban. Hétvégi házzal és 180 négyszögöl telekkel rendelkezett. Számos kitüntetése mellett a baleset után, 1980-ban kapta meg a Munka Érdemrend Arany fokozatát.
Baleset vagy politikai gyilkosság történt? Ma sem lehet egyértelműen állást foglalni, mindenesetre elgondolkodtató, hogy Énekes Sándor felelősségre vonása elmaradt. Börtönbüntetését nem kellett leülnie, rövid ideig volt parkolópályán, utána szakmai pályáját ugyanúgy folytathatta.
Vagy ennyire jó elvtárs volt, vagy a hatalom hálás maradt neki, mert Vályit eltakarította az útból.
Királytigris
2020-11-29 at 11:38
Persze érdekes ez az ügy. Az olvasztóban olyan hőség van, hogy ott civilruhában nem lehet megmaradni. A kohászok is védőöltözetben, védőszemüvegben dolgoznak.
Az lehetett, hogy ez az Énekes nem volt józan, és olyan helyre vitte Vályit, ahová nem lett volna szabad utcai ruhába bemenni. A beosztottai meg nem mertek vele ellenkezni, hogy ezt ne csinálja.
A merényletben nem hiszek, mert ez az Énekes is beleesett, csak neki több szerencséje volt.
Kesergő
2020-11-29 at 11:57
Ha ez a “filatélia szakkör” szocializmus nem lett volna, sokkal eseménytelenebb életünk lett volna. De a szórakoztatásunkról gondoskodtak.🤣👍👍🤣 Látod Lenin elvtárs, ha vírus lettél volna, akkor rendszeresen, évente viszontláthatnál bennünket. De így elfeledtek mintha nem is lettél volna. Nélküled….?!. Belegondolni is borzalom, hogy milyen unalmas életünk lett volna….?!
Ragnar
2020-11-29 at 12:04
Apám kohász volt. Ebben az ügyben voltak szakmai berkekben történetek. Köztük az, hogy Vályi a kokilla gödörből kiabált a testőreinek, hogy lőjjetek agyon… Az alkoholos befolyásoltság is igaz valószínűleg. Baleset történhetett. Sajnos a szocialista üzemekben, bárhol, bármelyikben anno nyíltan folyt az italozás, nyilván a rendszer által engedve, egyfajta társadalmi feszültség csökkentő szelepként. Gyerekkoromban voltam működő öntödében. Hát az biztos, hogy a mai nyafogó, picsogó, liberális, konditeremben héderező fiatalság fél órát sem bírna egy ilyen üzemben. Miközben több tízezren évtizedeket dolgoztak nagyon nehéz körülmények között. Kitéve extrém hőnek,több tíz kilós öntvényeket, vasakat emelgetve.
TS
2020-11-29 at 12:30
A Digép mint kisebb üzem? Ha kisebb is volt méretében, mint fegyvergyár fontosabb volt.
Karoly
2020-11-29 at 13:08
És a testőrök, akkor, hol voltak???????
A jelentésükben mit is írtak!!!????
avasi havas
2020-11-29 at 13:29
Pénzpatakon szállásolták el Vályi et-t, A testőreit leválasztottok róla. Az egyik a megyei pártbizottság hívására távozott a védett személytől, hogy miért kérdéses. A másik pedig az emeleti (valahogy) kimozgott (netán elfűrészelt)korlátot próbálta helyre állítani. Ezen keresztül már majdnem kiesett ,az előző napon! Majd egy kiküldött másik Volgával ment az üzem látogatásra – innen már egyenes út vezetett a kokillába.
Egyébként ellenkezett a szovjet elvtársakkal egy előnyös (na kinek?)szerződés ügyében.
gyozo2018
2020-11-29 at 14:05
“Vályit eltakarította az útból.”
Azért nem értem, mert abban a rendszerben
elég volt egy koncepciós pert kreálni és simán
kirúgták a pártból, megfosztották hivatalától,
és ha akarták, leültették.
Vagy “barkácsoltak” egy autóbalesetet,
“műszaki hibával”.
Gáspár Anette
2020-11-29 at 14:08
Ragnar
2020-11-29 at 12:04
A nyolcadikosokat vitték “pályaválasztási” kirándulásokra.
Mi is voltunk a dunaújvárosi vasműben.
Csokigyárban.
A Beloiannis Híradástechnikai Gyárban.
Ahol munkaerős és szakember hiány volt,
oda irányították a fiatalokat (ha tehették).
sorry
2020-11-29 at 14:26
Emlékszem az esetre. Az a szóbeszéd járta akkoriban felénk, hogy részeg volt. Senki nem sajnálta.
Esvány
2020-11-29 at 14:44
Sorry! Ez bizony úgy volt, ahogy írtad!
Esvány
2020-11-29 at 14:46
Győző2018! Azért volt olyan is, mikor az illetőt elvitték vadászatra, aztán egy eltévelyedett golyó végzett vele. Ha Gemenc tudna mesélni!
gyozo2018
2020-11-29 at 15:56
Esvány
2020-11-29 at 14:46
Bizony!
Úgyhogy, szerintem nem kellett olvasztótégelybe lökni.
Be volt rúgva, mint mindig, mindegyik.
https://videa.hu/videok/hirek-politika/a-reszeg-honvedelmi-miniszter-alkohol-ciki-gripen-oa9drmmK1wfOwDhM
gyozo2018
2020-11-29 at 15:59
Esvány
2020-11-29 at 14:46
Itt a másik “kedvencem”.
https://www.youtube.com/watch?v=dFIx84zWbyE&t=132s
Ragnar
2020-11-29 at 16:58
Kedves Gáspár Anette!
Ez így volt, ahogy írod. Apám sem kohásznak, öntőnek készült, hanem szakácsnak. Meg volt minden papír, aztán szülőnek a helyi tanító által intézet rábeszélés után kohóipari szki. Lehet, hogy ennek köze volt annak, hogy a nagyapám Galíciában és Erdélyben és Magyarországon is harcolt a ruszkik ellen 44-ben és 4 évig hadifogoly volt a Szu-ban. Apám emlegette, hogy egyik tanárja a kohóipariban lekicsinylően mondta, hogy ” Ki emeltük magukat a trágyaléből.” Valószínűleg, igazából ez a “jó, biztos” munkahely egy átnevelde volt a vallásosan nevelt paraszt gyerekeknek az osztály ellenségeknek és a politikailag nem megbízható személyek gyerekeinek. Persze a főnökök csak káderek lehettek. Ez csak egy kis érdekesség. Apám mindig mondta, hogy mennyi hozzá nem értő komcsi “dolgozott” náluk.
kibicölő
2020-11-29 at 18:00
1, Minden ilyen un. gyárlátogatás forgatókönyve szigorú forgatókönyv szerint történt és történik ma is! Attól nem lehetett eltérni! A személyi testőröknek pedig a kiadott protokoll szerint kellett a leírtakat szigorúan betartatni. Persze renitens főnökök mindig vannak (különösen filmekben), de itt valami olyasmi történt, ami kicsit magyarázatra szorul; “a baleset az Acélmű legveszélyesebb helyén történt”. Ki szervezte meg, hogy egy nem termelő részleg (kokilla tároló) megtekintése fontos legyen? Erre a kérdésre még az egyik személyi testőre se tudott válasz adni 1981-ben sem.
2, Milyen érdekek fűződhettek a halálához? Hogy lehetett az, hogy akkor igazgató később egy kisebb, de stratégiailag szintén egy fontos vállalat igazgatója lett? Biztos vannak még emberek, akik talán tudnának az ilyen kérdésekre konkrét válaszokat adni. A többi az csak találgatás!
K
2020-11-29 at 18:24
Az LKM-ben sok szoba tele volt a baleseti jegyzőkönyvekkel.
Ezzel senki sem törődött.
Nagyon valószínű volt hogy Vályi részeg volt, ezt pletykálták.
“Elvileg” a gödört korlátnak kellett volna elhatárolni, de a gyakorlatban a kokillát vivő daru mindig letörte, így szinte mindenhol hiányzott a korlát a gödör széléről.
odu
2020-11-29 at 18:50
Semmi sem történt akkortájt véletlenül, ahogy az akkori poén mondta “irányított véletlen” történt.Mondjuk lehet egy nem reflektor fénybe került mellékszereplő is.A DIGÉP vezére pedig csak egy nagyon nagyon elvtárs lehetett.Automata aknavető gyártás, szovjet licencek stb..
Patriota
2020-11-29 at 18:58
No, kérem szépen: Sok igazság van a kommentekben. Nem volt korlát, részeg volt- mint minden elvtárs, de EGY testőre pedig ott volt….. Neki könyörgött, hogy lője agyon, olyan fájdalmai vannak a megégéstől.Iszonyú kínok között halt meg.
(Forrás: a néhai Keresztapám, aki a Kohó és Gépipari Minisztériumban dolgozott, mint osztályvezető- mondta el Édesapámnak, én tőle tudom )
hapci
2020-11-29 at 19:20
Ez se rossz!
https://www.youtube.com/watch?v=KQeYYWGw0jI&ab_channel=Bor%C3%A1szport%C3%A1lbormagazinazinterneten
csakafidesz
2020-11-29 at 19:29
A közvélekedés szerint Vályi elleni merénylet volt, Énekes esetében baleset..
PG
2020-11-29 at 19:46
Én akkoriban a Ganz-MÁVAG-ban dolgoztam. Oda helyeztek hozzánk egy dolgozót, aki MEÓS volt abban a kérdéses üzemben, sőt szemtanúja volt a dolognak. Ő mesélte, el, hogy mi történt. Vályi Péter, mint akkoriban a legtöbb káder szinte totálkárosan részeg volt. (Az őt kísérő igazgató is.) Nem lehetett őt letéríteni attól, hogy közelről akarja megnézni a csapolást. (Nem kokilla tároló, illetve raktár volt, hanem működő kohászati üzem) A korlát sem volt kiszakadva, hanem fölötte esett bele a folyékony acélba. Ugyanis a kohászati üzemek sajátsága, hogy a forró vasgőz, ha alkoholos állapotban ér valakit, de még másnaposan is, azonnal kiüti. Ezért volt szigorúan tilos a kohászoknak szeszes italt inni, illetve ha ivott akkor legalább egy napot, (24 órát) nem mehetett a kemencék közelébe.
Úgy tudom, hogy nem három nap múlva, hanem azonnal meghalt, s azt a tégelyt amibe bele esett, kiöntötték az udvarra, nem használták fel, meghagyták emléknek. A hirtelen felvillanó fény mindig csapoláskor van, amikor a folyékony acélt kiöntik a kokillába.
Ehhez nem kellett merénylet, mert az akkori “vezető elvtársak” önmaguktól is sokszor olyan hülyék voltak, hogy hiába beszéltek nekik. A büszkeségük mindig több volt az eszüknél.
orygabor
2020-11-29 at 20:01
Ha nagyon útban volt, leváltják és kész. Kap valami vidéki nyugis, zsíros állást, meg egy figyelmeztetést hogy ne ugráljon. Akkora arc volt ő, hogy csak így lehetett eltakarítani?
Galamb
2020-11-29 at 20:35
PG
+1
Theo
2020-11-29 at 23:23
Az is lehet, hogy beloktek, de o elkapta a loko kezet es magaval rantotta.
Erdekes, komcsik eseten senki sem gondolja, hogy veletlenek az ilyen esetek…
Egyebkent lehet,hogy bekesebben nem lehetett volna felreallitani, sokat tudott, vagy jo moszkvai kapcsolatai voltak, vagy barmi egyeb.
Ez a cikk sem jutott sokkal elorebb a megfejtesben!
Kocsmáros Mihály
2020-11-29 at 23:35
A kohóban (nagyolvasztóban) vasgyártás történik, abba nem lehet beleesni. Kokillát is említ, az öntödében van, abba igen. Azt hiszem, még várnunk kell továbbra is a valóságra!
Királytigris
2020-11-29 at 23:42
PG leírása az igaz! Nemcsak a szemtanú elmondása miatt, hanem az a jelenség miatt amikor az ittas ember hirtelen melegbe környezetbe kerül.
Ha valaki részeg és meleg, forró környezetbe megy az alkohol hatása súlyosbodik.
Pl. ha valaki nyáron borospincébe borozik, és a borozás végeztével feljön a pincéből, és kint mondjuk 30 fok meleg van, azonnal berúg. Ilyen jelenséget éreztem én is.
Képzelem, ha ezek be voltak rúgva, de elég ha csak spiccesek voltak és odamentek a folyékony vas közelébe, ahol lehetett 50-60 fok meleg, egyből totálkárosak lettek, elvesztették az egyensúlyukat, mert ugye az alkohol az egyensúlyszervre is keményen hat, és bekövetkezett a tragédia.
Zia
2020-11-30 at 00:08
Nem kell kombináln! Megölték.
moliere
2020-11-30 at 00:57
Nem így ölt a KGB és a magyar komcsik sem. Nyilvánosan? Egy műbalesettel? Hülyeség!! Ötven ponton lehet elbszni, lám, a “gyilkos” is majdnem meghalt, ilyen nincs. Ilyen csak a részegekkel, másnaposan történik.
Ha el akarták volna tenni láb alól, egyszerűen nem ébred fel akár aznap reggel. Mondván, “gyenge volt a szíve”, vagy akármi. Ez nem gyilkosság volt, hogy klasszikust idézzek, “ezt a gyilkosságot ezen a módon nem lehetett elkövetni” (A. Christie).
Más kérdés, hogy Énekes miért úszta meg a felelősségre vonást. Nyilvánvaló. Aki ilyen szovjet múlttal rendelkezett, válás ide, vagy oda, KGB ügynök volt. Nagyon fontos és aktív ügynök volt. Lehet, hogy Moszkvában kapott lebszást, de itt még Kádár sem mert ilyenekkel ujjat húzni. Ő az ilyenek kegyelméből volt hatalmon. Illetve az ilyenek azok emberei voltak, akik kegyelméből Kádár akaszthatott és nem lógott.
csakafidesz
2020-11-30 at 01:45
“Nyilvánosan? Egy műbalesettel?”
Vagy nem műbalesettel. Belefullad a Balatonba, de micsoda pech, pont ott ahol a víz 20 centi mély..
Győző
2020-11-30 at 03:28
A mai bolsevikfasiszta részeg disznók, mint Gyurcsány, Szekeres, Szanyi és társaik
legfeljebb a hazugságaikba, vagy a lopott pénzükbe, vagy jó esetben LóFazházi perforált, büdös fuszeklijébe fulladhatnak bele.
Naponta égetik magukat, mégsem sül le a pofájukról a bőr.
csakafidesz
2020-11-30 at 14:14
Tudod kérlek az az igazi mikor a nyakára csavarodó kötéltől fullad meg amit a másik kommunista tesz rá.
Schenkhyalfonz
2020-11-30 at 14:29
Sima öngyilkosság volt, tarkón lőtte magát sörétes puskával 20 méterről és aztán rossz helyre esett. Nyilván.
Ehetetlen Odó
2020-11-30 at 18:56
csakafidesz:
Mint Elbert János…
kotász doktor
2020-11-30 at 20:24
Háát,igen!
Az Elbert ügy máig sem tisztázott!…..mint 1992.-ben,a dél-
szláv háború idején Kelebián a vasúti sineken,a vonat által elgázolt-lefejezte őket-két hör.sorkatona esete!Erről a 2005
ben,az akkor divatos magánkiadásában a szerző Iharossy Osz-
kár írt a Határörök halála a déli végeken-c.könyvében
Dr. Veres Péter
2020-12-01 at 15:13
I. Szerov a KGB vezetéje volt 1956-ban. Nemrég megjelent memoárjában az állította, hogy Hruscsov az általa jól ismert Münnichet akarta kinevezni Moszkvában Kádár helyett, de az betegségére hivatkozva nem fogadta el a felajánlott vezetőhelyet. Az egyetlen budapesti politikus, aki helyesen előrelátta, hogy a “proletárdiktatúrának” álcázott pártdiktatúrával hamarosan le kell majd számolni éppen a “nemzeti kommunista” Nagy Imre volt.Jellemző módon kivégzése után egy évvel, 1959-ben az amerikai elnök meghivta Hruscsovot USA-ba. 1961 októberében pedig Otto Kuusinen — elkésve — formálisan deklarálta is az SZKP XXII. Kongresszusán a „proletáriátus diktatúrájának” elhalását. Ez az orosz kifejezést azonban nem tudták adekvátan lefordítani magyarra Budapesten. Helyette kitalálták, hogy Kádár állítólag azt mondta volna, hogy „aki nincs ellenük az velünk van”. A Moszkvában kezdeményezett pozitív jellegű politikai folyamatok, a XXII. szovjet pártkongresszus után újból elindultak 1961-ban a Szovjetunióban. Ezután bizonyos Kremlből irányított politikai és gazdasági könnyítések is következtek, amit azonban nemcsak az Aczél György által vezetett kommunista propaganda, hanem most egyes jobboldali aktivisták — a kommunistákkal és liberálisokkal szinte teljes összhangban – alapvetően tévesen, a „megokosodott és bölcsebbé vált” Kádárnak tulajdonítanak. Sőt nevetséges módon Kreml elleni lépéseként interpretálnak megalapozatlanul.Vagyis a tömegyilkos Kádárt és erősen magyarfób könyzetét “nemzeti kommunistkén” próbálják propagálni, akárcsak tévesen „magyar modellként” emlegetett szovjeteredetű „új gazdasági mechanizmust”. Ez utóbbit azonban Hruscsov leváltása után valójában a Koszigin szovjet miniszterelnök által 1964-65-ben kezdeményezett moszkvai reformok szolgai — kötelező — átvétele volt csupán. A gazdasági reformokot Moszvában és Budapesten Brezsnyev állította le. Mivel azonban éppen ekkor az arab-izraeli háború után Szovjetunióban és Lengyelországban, valamint Csehszlovákiában a zsidó számazású vezető komminustakat radikálisan eltávolították, Vályi halála — származás — miatt feltehetőleg megrendezett lehetett.Más gyanus esetek is voltak ekkor.
Dr. Veres Péter
2020-12-01 at 16:22
Érdekes,vajon eddig miért nem figyelt fel arra a hazai történész szakirodalom és a jobboldal, miszerint az úgynevezett „demokratikus ellenzék” tagjai – Révai fiával és Demszkyvel az élükün – voltaképpen igazi rákosisták voltak. Kezdetben ugyan naiv módon maoistáknak álcázták magukat – a Vietnámi Szolidarítés Bizottság keretében. Azért, hogy balről támadva Kádárt – szerették volna mindenáron visszahozni a hazai politikai vezetésbe az okos, sok nyelven beszélő Rákosit. Méghozzá az „antiszemita” primitív Kádár helyett, aki szerintük direkt zsidókat akasztatott 1956 után, hogy ezzel demonstrálja, hogy nemcsak kizárólag magyarokat végez ki a hóhérja. Vagyis szerintük Kádár azért volt igazi antiszemita, mert – saját vezető poziciója érdekében — határozottan megakadályozta Rákosi hazatérést Budapestre,akitől nagyon félt, akárcsak Nagy Imrétől, akit mint komoly vetélytársat gyorsan kivégeztetett. A demokrtikus ellenzék szerin a szovjet vezetést Kádárnál sokkal jobban ismerete nemzetközi hírű Rákosit, aki jól tudott oroszul, sőt bizonyos tekintélye is volt a moszkvai kommunista politikusok között.
Antikom
2020-12-01 at 17:16
Nagyon jó helyre került, én belöknék oda még pár ócska komcsit.
Közbátorsági Bizottmány
2020-12-02 at 12:29
@Ehetetlen Odó
Elbert ügye sokkal-sokkal bonyolultabb volt. Azt a KGB csinálta.
Beszéltem egy rendőrrel, aki benne volt a vizsgálatban. Szinte nem engedték őket nyomozni. És mivel Elbert is KGB ügynök volt… így járt.
Theo
2020-12-02 at 23:54
Elbert Andropov itteni tolmacsa volt 56-ban.
Akkor fojtottak a teli bokaig ero Balatonba, amikor Andropov szovjet elnok lett.(vagy mi)
Katalin
2020-12-03 at 10:09
Én arra a korszakra úgy tekintek hogy, “tanuljunk belőle, hogy többé ne fordulhasson elő”.
Kár annál többet jelenleg kihozni belőle, mert csak találgatás, a fellelhető iratokból pedig nem áll össze a teljes kép. Mindenkinek, aki abban a korban élt, van története. Én jó Magam is megszenvedtem. Édesanyám pártfegyelmivel kirúgatott a pártból, pedig “csak” tehenészetben fejős asszony volt. Ez miatt középiskolából nem tanulhattam tovább. Ezt akkori osztályfőnököm az érettségi előtt “bevallotta”.
Felnőtt -középkorúként- fejjel már az új világrendben, drága pénzért kellett diplomát szereznem, hogy valamire vigyem az életben. De mégsem siránkozom, inkább erőt merítek politikai világnézetemhez, hogy a múlt ne kisértsen meg. Ne legyek olyan alávaló ember mint abban a korban lennem kellett volna.
bali
2020-12-07 at 13:13
-3nap kórházi kezelés a cikkben,és hogy ott halt meg a kórházban Vályi Péter,nagyon csúsztatás,és hamis.A szemtanú,és közvetlen részese az eseményeknek mást mond.(Az a rész is ,csak az események után lett,hogy utána ugrott az igazgató.)Az Őrzött személy eltűnt.Percekig nem tudták hol van? Félre ment? Véletlenül esett bele a forró öntőgödörbe? Vagy átsegítették a korláton?Az egyik Őr találta meg! De a nagyon forró 1000C -fok körüli hőmérsékleten a keresés ideje alatt összesült.A megtalálót kihallgatták.Honnan tudta,hogy hol kell keresni?Úgy tudom nem volt felelősségre vonás.Azt mondták,senkinek nem szabad,gyárlátogatás idején a kijelölt útvonalról eltérni..Csak megfelelő védőruhában,és védőfelszerelésben szabad gyárlátogatásra menni..stb.stb.-