“A 2010 utáni kormányzás nem más, mint a most már teljesen külföldre bekötött balliberális mélyállam nemzeti alternatívájának megteremtése. Vagyis az államtól elorzott hatalmi jogosítványok visszavétele. Az ellenzéki mélyállam defenzívában van, és a léte elleni támadásként él meg minden olyan kormányzati tevékenységet, amely a forrásait csökkenti, illetve kétségbe vonja az ideológiai őrületeit.” – írta Bálint Botond, a PestiSrácok.hu vezető szerkesztője a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikájában.
Magyarországon 2010-ig a diktatúra mélyállama nemcsak hogy tovább létezett, hanem gyakorlatilag politikai szereplőként a felszíni struktúrákat is meghatározta, nem egyszerűen befolyásolta a kormánypártokat, hanem azok általa alakított pártok voltak.
A hazai kommunista politikai elit potens része, akik rendelkeztek azokkal a képességekkel, amelyek a nómenklatúrában való előrejutáshoz és a gazdagodáshoz szükségesek voltak, szinte automatikusan, szociológiai szükségszerűségek mentén hozták létre a saját hálózataikat, kapcsolati tőkéjüket és ápoltak kapcsolatot a szovjet állam különböző, ide telepített szervezeteivel.
A 2010 előtti baloldali kormányok posztszovjet bekötöttségéről máig nem illik beszélni, pedig ez a kapcsolat csak Gyurcsány alatt gyengült meg jelentősen, ezt magyarázza ma úgy Ferenc, hogy Putyin megváltozott, és ők Klárával kiszerettek belőle.
Az különösen gyönyörű ebben az egészben, hogy az akkori balliberális kormánypártok és a támogató elitjük külföldi kapcsolatrendszereinek a jelentős részét is a diktatúra hálózataitól örökölte, nemcsak a keletieket, hanem a nyugatiakat is.
A teljes cikk a Magyar Nemzetben itt olvasható.
Vezető kép: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök (b), Medgyessy Péter volt miniszterelnök, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet: Polgár a pályán címû könyvének bemutatóján a Kogart Házban. MTI Fotó: Soós Lajos
Facebook
Twitter
YouTube
RSS