A rendszerváltoztatás utáni évek megnyitották a „szabad” piacgazdaság előtt a kapukat, és hirtelen megjelentek a vagyonos és sikeres üzletemberek, sajátos kasztot alkotva a magyar valóságban. Kik voltak ők, honnan jöttek? A hivatalos verzió még ma is arról szól, hogy kivételes tehetségű vállalkozók, szakértők – az úgynevezett technokrácia tagjai – jutottak ekkor hozzá az őket méltán megillető lehetőséghez.
Állítólag ők voltak azok, akik már a szocializmus idején is kitűntek vállalkozó kedvükkel, szemfülességükkel, és ügyesen használták ki a kádárizmus nyújtotta kiskapukat a második gazdaság keretei között.
Technokrácia vagy kádergyerekek?
Mindez jól hangzik, de lássuk be: a tehetség és az alkalmasság önmagában mérhetetlenül kevés ahhoz, hogy a szocializmus bezárt világában valaki megismerje és beletanuljon a kapitalista üzleti világ működésébe. Nem is a második gazdaság robotosai, a lángossütők és magántaxisok lettek a gazdag vállalkozók 1990 után, hanem azok, akik kiváltáságaik révén nyugati egyetemeken tanulhattak, majd pártkáder szüleik kapcsolati hálójának és bennfentes információinak köszönhetően „spontán” módon elprivatizálták az állami vagyont. Valójában a nagyvállalkozói kör kialakulása nem az 1988-as társasági törvény hatályba lépésével kezdődött, hanem jóval korábban. A külkeres lobbi tagjai maffiaszerű hálózatukkal már a hetvenes évek elejétől vígan építgették cégeiket különböző adóparadicsomokban, de nagyon kivételes esetben az is megtörtént, hogy a pártállam vigyázó szemei előtt idehaza alapítottak meg egy olyan vállalkozást, amely köré aztán ködös legendát is szőttek – ilyen volt például a Novotrade, hazánk első szocialista részvénytársasága.
Az első részvénytársaság
1983 elején létrehoztak egy olyan céget, amely szocialista jogszabályok alapján nem is létezhetett volna, de az alapítók leleményesen használták ki azt a joghézagot, amely abból adódott, hogy 1945 után a hatalom új birtokosai nem helyezték hatályon kívül a dualizmus idején alkotott, kereskedelemre vonatkozó szabályozást, az 1875. évi XXXVII. törvényt. Leleményes alapítók? Ki lehetett „leleményes vállalatalapító” a pártállami diktatúrában? Természetesen a pártállami diktátorok, vagy azok leszármazottjai. A Novotrade alapításakor közel száz részvényes jegyezte a céget: különböző bankok (természetesen a külkereskedelmi lobbi egyik központi intézménye, a Magyar Külkereskedelmi Bank is), szövetkezetek, ipari vállalatok, az ebben a sorozatban már sokat emlegetett Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és két magánszemély, Rényi Gábor és Szilágyi József.
A Novotrade nem egyszerűen csak egy olyan társasági formát jelentett, amely a szocializmus keretei között korábban elképzelhetetlen lett volna, hanem olyan területen kezdte meg a tevékenységét, amelyhez a korszak legérzékenyebb technológiai fejlesztéseit is fel kellett használniuk, vagyis működésük titkosszolgálati területet érintett. A számítástechnika a legszigorúbban ellenőrzött embargós technológiák közé tartozott, a Novotrade pedig szofverfejlesztésekkel kívánt betörni a nyugati piacokra. Ráadásul a Novotrade-nek egyáltalán nem létezett felügyeleti szerve, egyik minisztérium vagy állami szerv sem gyakorolt ellenőrzési jogkört felette. Nem volt még precedens egy nem állami tulajdonban lévő részvénytársaság alapítására, így a szocialista joggyakorlat nem készült fel annak működési szabályozására, és az engedélyben elfelejtettek felügyeleti szervet kijelölni. A cég tehát létezett és senki nem tudta ellenőrizni, mit is csinál. Ha valaki úgy gondolja, hogy egy ilyen vállalat létrehozásához akkoriban elég lehetett a tehetség és a szemfülesség, téved. Egy ilyen vállalat alapításához párttámogatás és bennfentesség kellett, semmi más.
Megbízható elvtársak
Rényi Gábor felmenői generációkra visszamenően a pártelit kiváltságait élvezhették. Már nagyapja, Rényi Ervin is elkötelezett híve volt a Szovjetuniónak, azonban apja, Rényi Péter volt az, aki meghatározó szerepet töltött be a kádári Magyarország életében. Aczél György egyik bizalmasaként fontos szerepet játszott a kulturális élet irányításában, a Népszabadság állandó főszerkesztő-helyetteseként pedig részt vett a tájékoztatáspolitika kialakításában. 1980-tól nyugdíjazásáig az MSZMP KB tagjaként a párt legbensőbb köreihez tartozott, a kommunista sajtóirányítás és propaganda egyik kulcsemberének számított. Ilyen háttérrel kevéssé meglepő, hogy a Minisztertanács engedélyezte a Rényi Gábor vezette részvénytársaság megalapítását, és az állambiztonság sem aggódott azon, hogy miképpen fogja átlátni az intézmény működését, hiszen hosszú és bizalmas kapcsolat fűzte őket Rényihez. Rényi Gábor már évekkel korábban – legkésőbb 1978 őszén – kapcsolatba került a Belügyminisztérium elhárításával, és „Kékesi Péter” fedőnéven – akkor még a Mechanikai Művek munkatársaként – adott jelentéseket kapcsolatairól, illetve azon személyekről, akiknek megfigyelését feladatul kapta. A Mechanikai Művek elődjét 1936-ban alapították, kezdettől tüzérségi lőszerek és aknák összeszerelésével foglalkozott. 1952-ben kapta a Mechanikai Művek nevet, 1953-tól fokozatos alakult ki a civil profilja – kondenzátorok és fűtőberendezések gyártása. 1982-ben a Törökbálinton lévő üzem össztermelésének nagyjából tíz százalékát tették ki a hadiipari termékek.
„Teambuilding”
Rényi Gábor a Mechanikai Művek főosztályvezetőjeként a belügy számára azért vált operatív szempontból értékessé, mert munkaköréből adódóan sokat járt külföldre. Magasnyomású festékszórók kereskedelmével foglalkozott a cégnél, és a vállalat jogtanácsosának, Réczei Róbertnek a társaságában gyakran tárgyalt külföldi partnerekkel a termékek eladásáról vagy akár új licencek, gyártósorok üzemeltetéséhez szükséges alkatrészek beszerzéséről. A Belügyminisztériumnak elsősorban egy „Team” fedőnéven futó nyomozás célszemélyeiről kellett adatokat szolgáltatnia, de alkalomszerűen felhasználták másra is; például fel kellett derítenie egy bécsi lakást, ahol a magyar hírszerzés információi szerint egy CIA-bázis működött. Ügynöki munkájának legfontosabb hozadéka azonban annak a kapcsolati tőkének a kialakítása volt, amelyet sikeresen kamatoztatott saját cége megalapítása után, ez a személyi kör pedig munkahelyének üzleti partnerei és a vállalat jogtanácsosának ismerősei körül kezdett kialakulni és terebélyesedni.
Elsősorban Réczei ismeretségi köréhez tartoztak azok a személyek, akiket „Team” fedőnéven tartottak megfigyelés alatt. Fritz György 1979-ben hagyta el az országot, amikor az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára főosztályvezetőjeként külföldi hivatalos úton vett részt. Közvetlen barátai közé tartozott két bécsi kereskedő, Peter Heinrich és Simkovits József. Heinrich jugoszláv állampolgárként élt Bécsben, Simkovits viszont 1973 októberében egy napra kapott Ausztriába útlevelet, ahonnan nem tért vissza. Simkovits az ötvenes években komoly meghurcoltatáson ment keresztül, ugyanis mint magyar királyi honvédtisztet 1947-ben népellenes bűntett miatt népbíróság elé állították, de ekkor még sikeresen elkerülte az új rezsim bosszúját: felmentették a vádak alól. 1950-ben azonban a katonai törvényszék hűtlenség miatt nyolc év fegyházbüntetésre ítélte; a börtönből csak 1956-ban szabadult. Régi ismeretségeiket felhasználva mindhárom említett személy intenzív kapcsolatokat ápolt a vasfüggöny túloldalán lévő vállalatokkal, vállalkozásaikat értelemszerűen ezekre az összeköttetésekre alapozták. Rényi Gábornak eleinte e fent említett csoport megfigyelése volt a feladata, amelynek eleget is tett, hiszen gyakran fordult meg Bécsben, ahol rendszeresen találkozott velük, illetve üzleti ügyekben Heinrich maga is sokszor beutazott Magyarországra.
Régi ismerősök
Rényi jelentéseiben fel-felbukkannak olyan személyek vagy vállalatok, amelyek a külkeres maffia legfőbb partnerei voltak ebben az időszakban és e sorozat olvasóinak is ismerősen csenghet a nevük. Réczei például a Winter Bank ügyfele volt, tőlük kapott kölcsönt vállalkozása beindításához. A Winter Bank tulajdonosa, Simon Moskovics Fekete János köreihez tartozott, és pénzintézetén keresztül aktívan bekapcsolódott a Kelet–Nyugat közötti kereskedelembe, majd a nyolcvanas évekre a magyar belpolitikai életbe is: anyagilag támogatta az úgynevezett radikális ellenzéket, a későbbi SZDSZ prominens tagjait. De a hazai pártelit egyes tagjai is tartották a kapcsolatot Réczeivel: például Pulai Miklós, aki 1982 és 1989 között a Világbank magyarországi képviselőjeként is tevékenykedett, valamint Madarasi Attila pénzügyminiszter-helyettes, aki viszont minisztériumi pozícióból segítette az MNVK-2. külkeres üzelmeit.
Rényi rendszeresen jelentett Griga Ferencről is, aki az Interagtól került a Novotrade-hez. Egy korábbi részben már olvashattak arról, hogy a hetvenes években Griga a katonai felderítés megnyertjeként teljesített szolgálatot Bagdadban, kereskedelmi képviselőként, a rendszerváltás idején pedig Siklósi Norbert társaságában részt vett az Interedition alapításában is. Rényi tehát az állambiztonság ügynöke volt azokban az időkben, amikor vezetése alatt létrehozták a Novotrade vállalatot. Magas pártfunkciót betöltő édesapja és saját ügynöki munkája volt a garancia megbízhatóságára, és ez jelentette a kiválasztás alapját is.
Kékesi Péter fedőnevű titkos megbízott a továbbiakban jelentette, hogy az 1983. január 1-jén megalakuló Novotrade nevű gazdasági vállalkozás igazgatója lesz. A vállalkozás a jelenleg funkcionáló Agentcoop és Skála gazdasági vállalkozások egyesüléseként jön létre. Profilként „Kékesi” az újdonságok, szabadalmak futtatását, valamint a gépkölcsönzést jelölte meg
– olvashatjuk az állambiztonság jelentésében. Innen folytatjuk!
mxy
2022-10-28 at 19:29
“1990-ben egy C64 a játékokhoz elengedhetetlen joystick-kal együtt már 20 ezer forint alatt megvásárolható volt.[2] Ha ehhez hozzátesszük, hogy a havi nettó átlagkereset ekkor 10 ezer forint volt,[3] kijelenthető, hogy a C64 ára nem volt az egekben.” https://ntf.hu/index.php/2018/02/25/commodore-64-a-magyar-gamer-kultura-megteremtoje/#_ftnref2
Nem emlékszem a pontos dátumra, ’84 vagy ’86. Ekkor a C64-e 64 EFt volt, a printer és a floppymeghajtó szintén. Abban az évben vettem 20 EFt áron egy VIC-20-at, 19 kB(!) bővítővel. Az féléves fizetésem volt (oktatásügy, akkor is szegényház volt…).
mxy
2022-10-28 at 19:12
Volt Impossible Mission I és II. A II volt a Novotrade féle.
Nekem az I jobban tetszett.
kanigunda
2022-10-28 at 16:40
Igen, ez a bizonyos “felkarolás”. kívülről nézve franyesz dolog volt, csak épp a cikksorozat is épp azt taglalja, hogy 1) Ez csak a fedősztory 2) Más nem is csinálhatta. A többis stimmel.
Avagy nem érdem hanem állapot. Nem jó ötlet összekeverni. Kőkomcsi ismerősem csesztettek mindig, hogy nagy a pofám, de a Kádar alatt tanultam. Tisztelettel, hova a bánatos nyavajába mehettünk volna máshova mit M.o.-ra. Prágába? Moszkvába? Hogyne!
Az INTERAG tényleg egy csiklandós történet, vannak napestig róla történetek. Nameghát a Pénzintézeti Központ (PK) 🙂 🙂 🙂
Zolee
2022-10-27 at 13:53
Carlos: nagyon rosszul emlékszel,1988-ban biztos nem került 1,7 millió Ft-ba a C64. Nem voltunk gazdagok,de nekünk is volt,osztálytársaim jelentő részének is. A Commodore Világot pedig az is szívesen olvasta,akinek nem volt számítógépe, mert tele volt jópofa játékleírással és a levelezési rovat fenomenális volt.
Hesslerezredes
2022-10-23 at 16:23
Gerő László, a fene a nevét, így hívták!!
Hesslerezredes
2022-10-23 at 16:22
Azt elfelejtettem leírni, hogy az INTERAG-ot még a 60-as években alapították.
Egyébként paradox módon törvényesen, mivel a részvénytársaságokra (is) vonatkozó 1875. évi XXXVII. törvénycikket (Kereskedelmi törvény) soha nem helyezték hatályon kívül Magyarországon, még a kommunizmus alatt sem!!!
Mint ahogy a kft-k-re vonatkozó 1930. évi V. törvényt sem!!!
Hesslerezredes
2022-10-23 at 16:19
Az első részvénytársaság egy Gerő nevezetű figura által alapított INTERAG volt.
Valójában: INTER AG (mert az ‘AG’ a nevében a német rövidítés volt az Rt-re = AG.)
Pártvállalat volt és valami csoda folytán megszerezte a SHELL Mo-i képviseleti jogát és volt is néhány ÁFOR-benzinkút, amit átvett és kifestették Shell-kútnak.
Ennek alapjain indult a Shell és Interag Kft. 1990-ben Mo-n, amiből apránként kivásárolta a Shell az Interag-ot – jó pénzért.
Ez a Gerő (a keresztnevét elfelejtettem) Kádár nagy haverja volt.
Végig a Pártnak bótoltak mindennel, amiből pénzt lehetett csinálni.
Az Interag párttitkára, Mosonyi György lett aztán pár évre a SHELL Hungary Rt. vezérigazgatója, hogy aztán a MOL egyik fejese legyen jó sokáig.
Csillag Ramóna Vivien
2022-10-19 at 22:46
Mácskovics bírónô családja még minding ebbôl a haszonból éldegélhet
Kapor Tyütyü
2022-10-19 at 13:36
“Neked az élet már gyerekjáték, te jó helyre születtél…”
Retro gaming újságírói vonalon sok ódát hallottam már zengeni Rényi Gáborról és a Novotrade-ről és hát némi kis érdemük azért tényleg volt abban, hogy a nyolcvanas években az igazán tehetséges fiatal programozókat valamennyire felkarolták és a megbízásaikkal helyzetbe hozták, de hát ezt ugye akkoriban nyilván nem lehetett akármilyen háttér nélkül megtenni.
Kanigunda
2022-10-18 at 11:51
Történet:
A koleszban ahol laktam anno, nagyban ment a játék csere-bere. Világos, már ez is
illegális volt van és lesz 😉 Volt azonban olyan is aki mindezt pénzért csinálta.
Csak idő kérdése volt mikor veri ez ki valakinél a biztit …
Egy szép napon a hősünknél meg is jelent egy nő meg egy pasi, hogy ők biza’ vennének.
A srác meg is gyártotta a kazettát, majd a páros della helyett a NOVOTRADE-es flepnijüket
rántották elő, hogy ők biza nyomozók és itt most szarrá fogják büntetni a fütyit.
Mivel a srác sem tegnap kezdte a simlit és a nővére jogász volt csak ennyit mondott:
“Aha, akkor biztos van nektek megbízásotok a játékok jogtulajdonosaitól vagy minima
egy házkutatási parancsotok, de azzal meg nem szobára kellett volna menni hanem szépen,
derék módon először a gondnoknál jelentkezni.”
A két tag egyre jobban liluló feje jelezte, hogy talált-süllyedt. A kölök meg:
“Na akkor secc-pecc cuccoljatok, mert megy a telefon a dékániba és ők fognak kivágni
benneteket mint a taknyot. Ja, a szobatársaim meg bizonyítani fogják, hogy pont fordítva
zajlott a biznic.”
Na, ilyen leleményes és az ujját a piac ütőerején tartó nagyszerű vállalkozás volt ez
a szépséges NOVOTRADE 🙂 🙂
Carlos
2022-10-17 at 14:17
Kedves Zsuzsanna!
Nagyon tetszik a cikke, mert gyermekkoromban én ebből láttam valamit. Pontosan mi voltunk a lángossütő, szobafestő típusú maszekok. Az átlaghoz képest jól éltünk, időnként Olaszországban nyaraltunk stb. Mégis, 1988 magasságában egy Commodore 64 elérhetetlennek tűnt, akkoriban olyan százezer osztrák schilling volt, mai áron durván 1,7 millió forint, ennyit költeni azért, hogy a gyerek játsszon, elképzelhetetennek tűnt. Mégis, volt Commodore Világ magazin, durván ötezer előfizetővel. Már akkor sem értettem, honnan jönnek ezek a gazdag emberek, akik ennyit költenek egy játékszerre.
A Novotrade mellett az LSI volt a másik komoly számítástechnikai cég. Ennek a volt alkamazottai alapították a CoVot. http://cov.szpeti.hu/oldal.php?oldal=extra/covboy_tomorrow
üdv
Carlos
Technika
2022-10-17 at 13:26
@Kiss Yóska
Milyik Ikaruszra gondolsz te véresszájú munkásőr?
Arra az Ikaruszra ami jelen állás szerint az elektromos buszaival alázza a nagynevű nyugati konkurrenciát?
Gondolom jól megfizet téged a gazdád, te bolsi jobbágy
Kiss Yóska
2022-10-17 at 10:20
De jó lenne, ha Borvendég elvtárs asszony az Ikarus sztorit is felgöngyölíthetné. Amiben benne van jobb- és baloldali, kormányok, kormányok hátán, de mindenkinek csak az volt az érdeke, hogy tönkremenjen a gyár.
ViAM
2022-10-17 at 05:41
“Nem is a második gazdaság robotosai, a lángossütők és magántaxisok lettek a gazdag vállalkozók 1990 után, hanem azok, akik kiváltáságaik révén nyugati egyetemeken tanulhattak, majd pártkáder szüleik kapcsolati hálójának és bennfentes információinak köszönhetően „spontán” módon elprivatizálták az állami vagyont.”
És ezek a büdös, koszos, magukra és környezetükre egyébként tök igénytelen mocskos belvárosi, egy akolból származók mucsaiazták le azokat, akik “csak” tehetségükkel és tudásukkal miattuk nem jutottak megérdemelt helyükre.
Technika
2022-10-17 at 01:21
Impossible Mission jétékróé láttam egy retro videot most megnéztem újra egy Dennis Caswell nevű tag fejlesztette és egy Epyx nevű kiadó adta ki (közben meglestem egy szimulátorban és ez a cégnév benne is van a játélkban).
Tehát nem Novotrade fejlesztés.
Ahol a Novotrade képbe került az egy Impossible Mission IIami a folytatása lehetett azt irják ennek a folytatása de ennek elég rossz fogadtatása volt lehuztak hogy nem hozott semmi ujat (?? passz akkor még a csattogós lepkét sem tologattam)
Gábor
2022-10-16 at 21:32
A teljes történet: YouTube –> Vakondok 4 – Végigjátszás. https://youtu.be/nOzcDPCNd_I
Zsindelyes
2022-10-16 at 20:10
2C
2022-10-16 at 19:39
Én is emlékszem rá, de nemcsak a Balzac utában, hanem mellette is volt egy novotrade bolt, ahol régen a 79-es troli járt. Azt tudom, hogy az Impossible Mission magyar fejlesztés volt, nekem is megvolt kazettán, de nem tudtam, hogy a novotrade-nek köze volt hozzá.
2C
2022-10-16 at 19:39
“2C, Balzac utca 35”, klassz C64-es játékokat lehetett ott kapni kazettán, aztán megjelentek a másolt játékok a C64 tulajdonosok köreinél és már nem vettünk ott több játékot…
Orientál
2022-10-16 at 19:10
Ez ám az igazi egyenlőbbek az egyenlőek között ,komcsi balliberális zöld elvek ezek még manapság is fővárosban Karácsonyék miatt működnek.
padle jean
2022-10-16 at 19:05
impossibile missiton c64
YEAH
lacibá
2022-10-16 at 18:13
Miert a meglepodes? Aranyborju az istenuk, es a kozvetett uralmi szeszamuk. Ok a legeletrevalobbak, gyermekkori nevelesuk folytan.