Borvendég Zsuzsanna sorozata: Centropa

A hatvanas évek elején egy volt nyilas vezető – aki életfogytiglani fegyházbüntetéséből a forradalom napjaiban szabadult – felajánlotta szolgálatait a kádári kormányzatnak. A nyugati gazdasági kapcsolatok kiszélesítésén dolgozó pártvezetés nem szalasztotta el a lehetőséget, és a nemzetiszocialista eszmékben hívő háborús bűnös svájci cége a kommunista pénzhálózat egyik központjává vált. Fegyháztól a cégalapításig

Gergely Gyulát Szálasi nevezte ki 1944-ben a Nemzeti Gazdasági Iroda vezetőjének. Tevékenysége miatt 1946-ban életfogytiglani kényszermunkára ítélték, és miközben a keserű rabkenyéren tengette napjait, álmokat szőtt arról, mihez fog kezdeni szabadulása után. A börtönben töltött idejéről néhány fennmaradt ügynökjelentés árulkodik, amelyekből megtudhatjuk, hogy Gergely a rabrácsok árnyékában egy szállítmányozó cég alapításáról ábrándozott, amely a Kelet–Nyugat közötti kereskedelemre fókuszálva összekötőként jelenne meg a két világrend között. A fogdaügynök szerint Gergely még nevet is adott képzeletbeli vállalkozásának: Centropa néven emlegette azt.

A forradalom napjaiban kinyíltak a börtöncellák vasajtói, és Gergely Gyula is kiszabadult. Nyugatra menekült, ahol azonnal hozzákezdett álma megvalósításához. Talált néhány vállalkozó kedvű embert a magyar emigráció soraiban, akik hajlandóak voltak pénzzel támogatni az elképzelést. Viharos gyorsasággal jegyezték be a Centropa nevű céget Svájcban, az alapító okiratot 1957. június 26-án írták alá, a vállalkozás kereskedelmi közvetítő tevékenység folytatására jött létre.

Ha közvetítő kereskedelemről, vagyis reexportról olvasok egy állambiztonsági jelentésben, azonnal gyanakodni kezdek. A Centropa további története pedig okot is ad arra, hogy elgondolkodjunk az ügy hátteréről.

A Centropa alapítása

A hírszerzés egy svájci kereskedőt használt arra, hogy információkat szerezzen a Gergely által alapított vállalkozásról. Fernand J. E. Mueller 1958-ban jelentkezett a magyarországi belügyi szerveknél azzal, hogy kedvezményes árfolyamon hajlandó dollárt eladni hazánknak. Mueller igazi kalandor volt. A háború alatt egy svájci nevelőintézetből szökött meg, és csatlakozott egy Franciaországban működő partizáncsapathoz, ahol több szovjet ügynökkel is kapcsolatba került. Később beállt a francia hadseregbe, részt vett Németország megszállásában. 1945 után egy nürnbergi kereskedelmi cég alkalmazottjaként hol a CIC-nek (Counter Intelligence Corps), vagyis hol az Egyesült Államok katonai elhárításának dolgozott, hol a szovjet titkosszolgálatok keresték meg, és rendszeresen szállított a blokkban lévő vállalatok számára embargós nyersanyagokat is. Egy ilyen előélettel rendelkező alak megjelenését az állambiztonság nem hagyhatta figyelmen kívül még akkor sem, ha a dollárüzletbe nem akart a magyar fél beszállni. „Merész” fedőnéven dossziét nyitottak rá, és felkérték arra, gyűjtsön adatokat a svájci magyar emigrációról, különösen pedig a Centropa nevű cégről.

„Merész” kevés információt tudott szerezni Svájcban az említett vállalkozásról, mindössze annyi jutott a tudomására, hogy emigráns magyarok hozták létre még 1957 nyarán, egy évvel később kezdte működését, és az NSZK területén lett bejegyezve. Hamarosan átadta a cégnyilvántartásból beszerezhető adatokat is a magyar hírszerzésnek. Ezek szerint a vállalkozást 1958. szeptember 10-én jegyezték be 100 ezer DM alaptőkével és karlsruhei központtal, vezetője Bittera Miklós, egy emigrációban élő magyar ember lett. A vállalkozás sikeressége érdekében hálózatot kívántak kiépíteni úgy, hogy minél több országban képviseletet alapítanak. Az irodák felállítása természetesen magyar emigránsokkal való kapcsolattartást jelentett, és az ügynök információi szerint mind az öt földrészen számos országban találtak olyan személyt, aki vállalta a Centropa képviseletét, Svájcban pedig egy vezérképviseletet állítottak fel Bittera vezetésével.

Amikor a nemzeti és nemzetietlen szocialisták egymásra találnak

Gergely 1963-ban – a márciusban megjelent közkegyelmi rendelet után néhány hónappal – úgy érezte, hogy a kiépített kereskedelmi cégét meg lehetne támogatni pártállami segítséggel, így hazatért. Azzal a kéréssel kereste meg az állambiztonságot, hogy segítségüket kérje hazatelepülésének engedélyeztetéséhez. Az egykori nyilas vezető maga fogalmazta meg hazajövetelének pikantériáját:

„Azzal, hogy mint háborús főbűnös, aki büntetését nem töltötte ki, mégis nyom nélkül, szinte illegálisan beutazott Magyarországra, azt kívánja bizonyítani, hogy bízhatunk benne, ez eleve biztosíték őszinte jó szándékának” – fogalmazott jelentésében az őt kihallgató tiszt.

Természetesen kevéssé életszerű, hogy valaki csak úgy „nyom nélkül” átkeljen a vasfüggönyön és mosolyogva bekopogjon az állambiztonsághoz felajánlva szolgálatait. Nem is így történt. Valójában Gergely 1963. július 3-án felkereste a bécsi magyar kereskedelmi kirendeltséget, és harcászati technológiát érintő gyártási leírásokat és szabadalmakat kínált eladásra, azzal a feltétellel, ha beutaztatják Magyarországra. Az MNVK-2. bécsi rezidense még aznap repülőre ültette a Centropa alapítóját, és a Ferihegyi Repülőtéren átadta Csapó Viktor alezredesnek, a katonai felderítés tisztjének. Csapó a hetvenes években már vezérőrnagyi rangban volt az MNVK-2-nél, a külkeres maffia egyik meghatározó alakjává vált.

Az első kihallgatások után a katonai szerv átadta felhasználásra Gergelyt a belügyi hírszerzésnek, ahol évekig foglalkoztak vele. Gergely ugyanis azzal a szándékkal érkezett, hogy hazatelepítse cégét, ezzel Magyarországra hozza annak vagyonát, minden árukészletével, kapcsolataival és tőkéjével együtt, cserébe a hazai letelepedés lehetőségéért. Igyekezett jó benyomást kelteni belügyes kihallgatóiban, ezzel némi zavart is keltve bennük, hiszen lelkesen dicsérte a fennálló rendszert, kiemelve, hogy ő is szocialista, még ha kicsit nemzetibb is az ittenieknél, és örömmel látja, hogy „Magyarországon ma mindazokat a szociális vívmányokat megvalósítják, amelyeket mi is akartunk.” Egy náci eszmékkel szimpatizáló nyilas vezető, amint dicséri az „antifasiszták” vívmányait, kiemelve, hogy különbség a két rendszer között mindössze a nemzetfogalom minősítésében van. Majdnem tudathasadáshoz közeli állapotot váltott ki a hírszerzés tisztjeiben, nyilván nehezen tudták értelmezni Gergely mondatait. Mindenesetre az ideológiai és politikai finnyásságukon hamar felül tudtak emelkedni, és ezúttal is győzött a célszerűség és a gazdasági érdek. Gergely Gyula hosszú évekre elnyerte a Kádár-rendszer kegyét, és rendszeres üzleti partnerévé vált több hazai impexnek is. Gyakorta hazajárt, és tárgyalásokat folytatott olyan vállalatokkal, mint a Terimpex, a Konzumex, vagy éppen az Artex.

A mesterterv

A történet nem tűnik mindennapinak, bár aki ismeri ennek a sorozatnak a korábbi részeit, az tudja, hogy a nácikkal való kooperáció a kezdetektől eleme volt a szocialista valóságnak. Gergely Gyula megjelenése nem is önmagában a nyilas múltja miatt érdekes, hanem a Centropa további sorsa miatt.

Bár a titkosszolgálati iratokban nincs nyoma annak, pontosan mi is történt, de a reexport és a vegyesvállalati céghálózat kiépítésében zászlóshajóként jelenik meg egy Centropa Handelsgesellschaft GmbH Wien nevű vállalat, amelyet 1962-ben hoztak létre. A Magyar Külkereskedelmi Bank történetét megörökítő tanulmány egyszerűen csak a „CW meghosszabbított karjaként” emlegeti a Centropát.

Itt arra a CW Bankra kell gondolni, amely a Magyar Nemzeti Bank bécsi fiókja volt, és amely a pártállam idején jelentős mértékben finanszírozta a gyanús külkereskedelmi ügyleteket, majd a szovjet blokk összeomlása után szerepet vállalat a kommunista titkosszolgálatok piszkos pénzeinek eltüntetésében, és mindezek után a magyar adófizetők pénzéből kellett konszolidálni az elsíbolt pénzek miatt csődbe ment intézményt.

A Centropa Wient a Pénzintézeti Központ tulajdonában álló Centropa AG. Bern Holding cég bécsi leányvállalataként hozták létre. A Pénzintézeti Központ fontos szereplő az impexes birodalomban: 1957-től vezette a külföldi magyar érdekeltségek nyilvántartását, 1964-től pedig ellenőrzési és kezelési jogkört is gyakorolt felettük, mindez azt jelentette, hogy minden külföldi érdekeltség létesítésével és vagyonával kapcsolatos szerződést, okiratot be kellett nyújtani a központ részére, és az induló tőkét is ez az intézmény biztosította a vállalkozások számára. Az államosítások idején a Pénzintézeti Központ volt megbízva a különböző vállalatok felszámolásával, amelynek következtében számos külföldi tulajdonos veszítette el magyarországi vagyonát kártalanítás nélkül, így a központnak nagyon rossz híre volt Nyugaton. Ennek kivédésére – bonyolult átszervezések és közbeiktatott tulajdonosi körök segítségével – 1952-ben létrehozták az Általános Értékforgalmi Bankot, amely a Pénzintézeti Központ közvetlen felügyelete alatt működött.

A Centropa AG. Bern Holding eredettörténete egyelőre a múlt homályába vész, de nehéz elvonatkoztatni a Gergely-féle vállalat létezésétől, különösen úgy, hogy látható: Gergely disszidálása után tevékenységéről és a Centropa megalapításáról a magyarországi titkosszolgálat folyamatosan szerezte be az információkat, érdeklődése homlokterében maradt végig. Feltételezhető, hogy a hazai pénzügyi körök számára az volt a mesterterv, hogy észrevétlenül betársulnak egy hozzájuk lojális, velük együttműködni kész emigráns magyar vállalkozásába, amin keresztül úgy lesz érdekeltségük Nyugaton, hogy a valódi tulajdonosi kör észrevétlen maradhat. Vannak utalások a fennmaradt állambiztonsági anyagokban arra, hogy a svájci holding számos más vállalat alapításában részt vett, nem pusztán a bécsi leányvállalat létrehozásához volt köze. Bárhogy is történt, egy biztos: a Centropa fontos cégként működött a Magyar Külkereskedelmi Bank érdekkörében, mind a COCOM-lista kijátszásában, mind a külkeres maffia ügyleteiben aktív segítséget nyújtott.