1918
Megakadályozhatta volna Mátyás Mohácsot? – Janus Pannonius árulásának nyomában
Mátyás király híres, Európa-szerte rettegett fekete seregével és az akkor még erős, központosított Magyar Királyság erejével, a pápa és Velence támogatásával megindulhatott volna a törökök ellen. Mégsem indult. Részben emiatt lázadt fel ellene 1471-ben az addig hűséges Vitéz János és híres költőnk, Janus Pannonius. Mátyás hamar felszámolta az összeesküvést, és bár valószínűleg megbocsátott volna a délre menekült Janusnak, ő 1472-ben elhunyt. Ki árult el kit? Mi vezetett a két férfi egymás ellen fordulásához? Máshogy alakult volna a történelem, ha Mátyás visszaszorítja a törököket? Ennek hátterébe tekint be cikkünk, és ezzel a kérdéssel foglalkozik Pozsgai Zsolt Mátyás és Janus című drámája, amit a hónap végén mutat be először a Kamaraszínház.
Amerre feltűnt, bomlasztott: Pogány József, a több földrészen bevetett Komintern-ügynök története
„Hja, a kommunista nem válogatós az eszközeiben” – Bartha Albert hadügyminiszter szerint ezt mondta neki Pogány József akkor, amikor az ellene szervezett merényletről kérdezte. Pogány népszavás újságíróból lett a Tanácsköztársaság egyik vezetője, a bukás után Kun Béláékkal együtt Bécsbe menekült, majd rögtön a Szovjetunióba ment a Vörös Hadsereghez. Később a Komintern Németországba küldte, hogy ott bomlasszon és szervezzen forradalmat, majd a kudarc után az Egyesült Államokba „postázták”. Ott az egykori bolsevik már John Pepperként, aranypapíros cigarettát szívó „üzletemberként” szervezkedett. Később, a régi internacionalista, kominternes gárda több tagjával őt is ejtette Sztálin, a Schwartz Józsefként született Pogányt/Peppert végül kivégezték.
Kivégzés, elhallgatás és műemlék-rombolás – háromszor (1919, 1946, 2009) gyalázták meg a vörösök a mártír-családot
Hollán Sándor és fia államtitkárok voltak, megbecsült polgárai a Magyar Királyságnak. 1919-ben a Dunába lőtték őket a Lenin-fiúk. Emléktáblájukat 1946-ban elpusztították. A kommunista diktatúra alatt még kimondani sem lehetett a két ártatlan áldozat nevét. A Demszky Gábor vezette Budapest a kétezres évek végén megpróbálta megakadályozni, hogy újra elhelyezzék az emléktáblát a Lánchídnál. Demszkyék a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását kérték, akik elkészítették a kívánt szakvéleményt. Bemutatjuk, hogyan élte túl a vörös polip a rendszerváltást. Hogy hányféle eszközzel lehet megalázni, meggyalázni a mártírok emlékét.
Szabó Ervin, a baloldali idol, aki egy fiatal kommunista ügynökkel akarta megöletni Tisza Istvánt
Lehet-e elnevezni a leglátogatottabb fővárosi könyvtárat egy olyan figuráról, aki rávett egy fiatal kommunista lányt Tisza István miniszterelnökünk meggyilkolására? Aki még ahhoz is gyáva volt, hogy maga húzza meg a ravaszt? Akit valószínűleg csak azért nem emlegetünk a Tanácsköztársaság bukott „hősei” között, mert még 1918-ban meghalt? Szabó Ervin és Duczynska Ilona történetét mutatjuk be, utóbbit a baloldali történetírás még most is idealistaként kezeli, holott a Komintern ügynökeként dolgozott Budapesten, Moszkvában, Bécsben, majd Angliában. 1919-ben hetvenmillió (!) koronát adott át a Bécsbe utazó kommunistáknak. Bemutatjuk a magyar maffiát, azaz a nemzetközi kommunista hálózat ismert, ismeretlenebb ügynökeit. 1. rész.
Ajánljuk még