atomfegyver
Spin-, és egyéb diktatúrák, meg az ő játékszereik
Észak-Korea soha nem mond le az atomfegyvereiről– hangzott el Kim Jodzsongtól néhány órával ezelőtt. Jodzsong Kim Dzsongun húga, hogy ő kommentálja az atomfegyverek jövőjét, már egy rendkívül demokratikusnak tűnő berendezkedés látszatát sugallja, és a kijelentéstől a hideg fut végig minden normális ember hátán. Persze, hiszen egy diktatúra, amely elnyomja saját népét is, ezen főtevékenységet pedig szívesen gyakorolná (vélhetően) multinacionális közegben is. A multis nyelvezetben az ilyen tevékenységet "nemzetközi best pracktice-eknek" fordítják, és adódik a kérdés, hogy ha mondjuk az Egyesült Államok tesz hasonló kijelentést az atombombák kapcsán, vagy gyakorolja nemzetközi szinten a nem éppen emberbarát ideológiák közvetítését, akkor miért nem rettenünk meg? Sőt, örülünk, biztonságban érezzük magunkat. Kocsmai igazságok – Na, melyik őrültnek lesz előbb atombombája?
Az a szerencsénk, hogy akinek már régóta van Bombája, az nem dobálja. Az amerikaiak is csak akkor használták, amikor még nekik is új volt a dolog, aztán már visszarettentek a következményektől. De aki most hajt rá, az azt hiszi, hogy meglesz a csodafegyver, pedig csak egy igazi "overkillhez" jut. Amikor a közbeszéd részévé válik, hogy melyik ország akar még atombombát és akinek már van, az milyen körülmények között fogja bevetni azt, és ki ellen, akkor kezd a világ nagyon nem jó hellyé változni. Főleg ha ezt olyan országok teszik, akik már 80 éves távlatban élnek együtt a lehetőséggel és a fenyegetéssel. Szabó Gergő és Bálint Botond a Kocsmai igazságokban. 
