baloldali fenyegetés
Ez nektek a szeretetország?
Szakmánkból adódóan megszoktuk, hogy anyáznak minket, ha az ember újságírónak áll, akkor ez benne van a pakliban oldaltól függetlenül. Azonban azokat a takonygerincű senkiházikat, akik kollégáim gyermekeit fenyegetik sosem fogom tudni megszokni, és szívem szerint úgy képelném fel őket, hogy utána már csak zacskóban hordják magukkal a fogaikat. Csak úgy, politika mentesen. Véleménycikk következik, mielőtt Tompos Mártika kijelentené, hogy agresszióra buzdítunk. Nem, nem a PS buzdít agresszióra, hanem én vagyok agresszív. Meg lettünk fenyegetve – Magyar Péter is "lecsapna" az újságírókra, akik nem csak szépet írnak róla
Miután Gyurcsány nem is olyan régen kijelentette, hogy mindenkit földönfutóvá tenne, aki a jelenlegi kormányt támogatja nem igazán lepődünk meg a XXI. századi lenin-fiú mentalitáson, ami a komplett ellenzéket jellemzi. Most például Magyar Péter jelentette ki, hogy 2026 után "jobb lesz ha munkát keresünk", tudniillik mi, a jobboldali újságírók. Ha ugyanis valaki nem csak dicshimnuszokat ír róla, akkor azt el kell földelni (egyelőre még csak a karrierje szempontjából, a platóra pakolás majd később jön). Egy valamit azonban elfelejtett az MLM-messiás: ő mondta, hogy "ne féljünk", hát tőle nem is fogunk. Gyurcsány elszabadult - A DK lélekdonorja képzeletben már megtisztította a közéletet "minden mocsoktól"
Gyurcsány Ferencben soha nem csalódunk. Van, hogy dadaista verset ír, míg máskor a kormányzás rejtelmeit próbálja megfejteni, de azért azt is tudjuk, hogy főként az interjúkban mond örök igazságokat (miközben hazudik reggel, délben és este). Így tett most is, amikor a HVG-nek azt fejtegette, hány millió eurót hozna haza, ha ő lenne hatalmon, és hogyan takarítana el "minden mocskot" (véletlenül sem a kommunista munkatáborok mintájára). És ez még nem minden. Nézzük, miről is van szó. Lángos, börtön, monomániás elmebaj
Nagyon ritkán fordul elő, hogy aki elindul a megőrülés simának tűnő, mégis rögös útján, az meg tudna állni. Biztosan sokan ismernek olyan embert, akár többet is, aki teljesen belecsavarodott a rögeszméjébe, és hónapról hónapra bolondabb lény benyomását kelti. Amikor a parancsnoki hídon keletkezik zavar, ott külső segítség nélkül lehetetlen a rendrakás. Épp ezért a legaljasabb dolog, amit az ilyen szerencsétlen ember ellen elkövethetünk, hogy megerősítjük az őrületében. A legsúlyosabb esetben pedig az ilyen bolondok véd- és dacszövetségbe tömörülnek, és egymás vállát lapogatják. Csúnya egyéni tragédiákat vetít ez előre, mert a közösségi őrület egyéni végkifejleteit már rendre szomorú magányban élik át az érintettek. Amikor már a habzó szájat kell megtörölgetni, akkor nincsenek ott az elvtársak. 
