családok éve
Kihal a magyar? Na és? Nincs kedvem „a szaros pelenkákkal bíbelődni”!
Ha mi, magyarok a jelenlegi „lelkesedéssel” vállalunk gyermekeket, 2070-re hatmillióan maradunk, pár évtizeddel később pedig feleannyian. Eközben az internetes kommentfalakon azt látni, hogy honfitársaink egy nem csekély része magasról tesz az egészre, őket hagyják békén, ne reklámozzák nekik, milyen jó dolog a gyerek, ne szóljanak bele az életükbe, nincs pénzük ilyesmire, de kedvük sincs szaros pelenkákkal bíbelődni... Ha kihal a nemzet, hát kihal, puff neki, nem az ő dolguk, ne nyomasszák őket ilyesmivel. És így tovább. Ha ezen az életképtelen, önpusztító hozzáálláson nem tudunk változtatni belátható időn belül, végünk van. Harmonikus, boldog házasság? Íme a titok! – Phil Gungor párterapeuta kameránk előtt dobozolt (PS-videó!)
A "semmi doboz". Nagyjából annyi jut eszünkbe e szó láttán, mint amennyiről maga a neve is árulkodik. Pedig nagyon is fontos szerepe van a férfi agyban ennek a kis doboznak, közvetlenül a "pénz doboz", a "kocsi doboz", a "munka doboz", vagy akár a "család doboz" mellett. Phil Gungor, amerikai lelkész, párterapeuta szerint ugyanis a férfi agya kvázi dobozokra van osztva, ezért többnyire egyszerre csak egy dologra képes odafigyelni (szaknyelven: single tasking), míg a nők ennél sokkal bonyolultabban gondolkodnak, nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy jó alaposan összegabalyodott hálózatot, aminek köszönhetően a pénzt összekötik a kocsival, azt az otthonnal, az otthont a gyermekkel, a gyermeket a családdal és így tovább (multitasking – figyelemmegosztásra képes). Talán ezzel magyarázható a legkönnyebben, miért esik annyira nehezükre a hölgyeknek elképzelni, hogy párjuk egyes merengései során nem eltitkolt vágyaikon töprengnek, hanem valóban a "semmi dobozban" sziesztáznak. A Fókuszban a családok című rendezvény keretein belül tartott érdekfeszítő előadás után megszólaltattuk a sikeres párterapeutát, akitől többek között megkérdeztük, mit üzenne azoknak, akik a számos negatív példát látva teljesen elutasítják a házasság intézményét, mire annyit felelt: "az, hogy két ember nem bánik egymással felelősségteljesen, az nem azt jelenti, hogy magát a házasság intézményét kell hibáztatni, vagy félni attól. Meg kell tanulunk folyamatosan odafigyelni egymásra és megfelelően gondoskodni a másikról, hiszen, ha csak állunk a súlyzók előtt, és várjuk, hogy történjen valami, abból soha nem lesz eredmény. Éreztetni kell a párunkkal, hogy bár ezerfelé állhat a fejünk, mégis ő jelenti a biztos pontot az életünkben, amit fókuszba helyezünk. Az én célom az, hogy minél több ember szemét felnyissam egy jobb házasság, párkapcsolat reményében."