dk
Polgári Szilvia: Mementó
Gyurcsány Ferenc volt az egyetlen olyan miniszterelnök az 1989-es rendszerváltozást követően, aki rendhagyó módon foglalta el a miniszterelnöki széket, s hasonlóképp távozott belőle. Politikai tevékenységének csúcspontja, vagy inkább mélypontja 2006 ősze volt, amikor elhíresült őszödi beszéde szeptember 17-e napfényes vasárnapján nyilvánosságra került, majd október 23-án, a forradalom ötvenedik évfordulóján a demokrácia hajóját zátonyra futtatta, s évekre elsüllyesztette. Nem mondott le, nem tartotta be a politika hármas szabályát, amely szerint egy miniszterelnök ne hazudjon, ha hazudik, ne vallja be, s ha mégis bevallja, legalább mondjon le. Különös módon azonban társadalmunk közéleti jelenlétéhez hozzászokott, s bár szereplései némelyeket bosszantanak, másokat szórakoztatnak, megint mások számára hasznot hajtanak, végső soron mindannyian elfogadjuk azt az arcátlanságot, mellyel a bukott miniszterelnök nap nap után kilép a fényre, s a magyarság szemébe nevet. Pedig nem kellene így lennie. Vagy talán mégis? Gyurcsánynak mardossa a lelkét a választási eredmény
Mardossa a lelkét, hogy a választásokon a végcélokból szinte semmit nem ért el a Demokratikus Koalíció – vallotta be Gyurcsány Ferenc pártelnök az ATV csütörtöki műsorában, hozzátéve, arra számított, hogy kétszámjegyű lesz a támogatásuk. Szerinte ugyanakkor az nem volt kérdés, hogy a DK bekerül a Parlamentbe. Az őszödi beszéddel kapcsolatban kérdésre válaszolva elmondta, azzal szerinte „nem volt probléma”, és pont azért izgalmas, mert „káromkodás is van benne”, mivel azt egy „hazájáért aggódó, szenvedélyes fickó mondta”.