egészségügy
Huth Gergely a Magyar Nemzetnek: Ehhez már pofa kell
Ki ne emlékezne a Magyar Nemzet olvasói közül a szegény megboldogult, loncsos bajszú Molnár Lajos SZDSZ-es egészségügyi miniszterre és utódjára, Horváth Ágnes valóságshow- és kórháziszéf-bajnokra, illetve a Gyurcsány Ferenc által miniszteri székbe ültetett, majd a néhai SZDSZ élére állított szerencselovagra, Kóka Jánosra? A „mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokták megkérdezni” korszakalkotó tételmondat megfogalmazójára? Mi még emlékszünk az „őszödi korszakra”, a közvagyon és a közfeladatok totális elzabrálásának időszakára, a 2006–2007-es esztendőkre, amikor a pénz már eltűnt, de a pofa, az még meglehetősen nagy volt – olvasható a PestiSrácok.hu főszerkesztőjének a Magyar Nemzetben közölt publicisztikájában. Huth Gergely cikkéből kiderül, hogy láthatóan az is maradt. Tordai szerint a MOK orvosokat fenyegető kiállása nem veszélyezteti az egészségügyi ellátást, a Párbeszédnek pedig semmi köze az antifákhoz
Ha már a Párbeszéd frakciójában van, aki kifejezetten szimpatizál az embereket nyílt utcán összeverő antifákkal, legalább arról is gondoskodnak, hogy utána még orvoshoz se lehessen elmenni. Bár Tordai nyolc napnyi gondolkodás után elhatárolódott az antifa támadásoktól, szerinte a Szikra mozgalom vezetőjeként, valamint az antifa taktikákat népszerűsítő Mérce egykori főszerkesztőjeként frakciótársa, Jámbor András nem felelős a támadásokért, na de a Fidesz! Ha pedig már orvosi ellátást igénylő esetekről volt szó, a Magyar Orvosi Kamara háziorvosokat fenyegető állásfoglalásáról is kérdeztük Tordait, aki szerint nem az fenyegeti az ellátásbiztonságot, hogy a szervezet megfenyegette a jogszabályokkal együttműködő orvosokat, hanem az, hogy a Parlament szabályozza a területet. Demokrácia, jogállam, zöldség – de leginkább az utóbbi. Hivatalosan is hadat üzent Amerika a saját gyerekeinek – The Right Brothers
Mindent megtesz Amerika, hogy leépítse a jövő generációját. Mivel az LMBTQ-agymosás nem megy elég gyorsan, ezért úgy döntöttek, hogy fizikailag is tönkreteszik a gyerekeket. Ezt kötelező jellegű gyógyszeres kúrákkal, illetve műtétekkel kívánják megvalósítani, abban az esetben legalábbis, ha a gyerekeket túlsúlyosnak ítélik meg. Ez már egy-két kilogramm esetében is megtörténhet, a szülőnek pedig nincs beleszólása a beavatkozásba. A dolog azért is érthetetlen, mert a mi maradi, konzervatív felfogásunk szerint egész egyszerűen csak egészséges ételeket kellene adni a gyerekeknek, illetve arra ösztönözni őket, hogy rendszeresen sportoljanak. Az is érdekes, hogy hová tűnt az úgynevezett "fat acceptance movement", vagyis az, amikor betegesen elhízott embereket gyönyörűnek, bátornak és különlegesnek nevezünk.