ellenzéki média
Apáti Bence: Sajtószabadságot az összellenzéki mikrofonállványoknak!
Nincs egy hónapja sem, hogy arról a jelenségről írtam, miszerint az ellenzéki média, elunva az ellenzéki pártok teszetoszaságát, töketlenségét, és szerencsétlenkedését, az objektivitás álarcát egy flegma mozdulattal a sarokba hajítva, beszállt a kampányba. Ami engem illet, ez a legkevésbé sem lepett meg. Tizenhét éve, sosem lankadó lelkesedéssel figyelem azt, hogyan hazudja magát független, közepén álló, objektív újságírónak magát Bánó András, Juszt László, Bárdos András, Kálmán Olga, vagy hogy az újabb hazudósok közül is említsek pár nevet: Hont András, Pető Péter, Plankó Gergő, Uj Péter, és azt is, hogy miképp szállnak be a szocik és/vagy a szadesz mellett – és a Fidesz ellen – a kampányokba. Libnyaf és ellenzéki médiarettegés kíséri Li Ko-csiangék budapesti látogatását
Mindegy, kivel találkozik Orbán Viktor, illetve hogy egy adott delegáció milyen céllal érkezik Magyarországra, az biztos, hogy az ellenzéki média az ilyen eseményeket diktatórikus propagandaként, vagy esetleg nagyhatalmak önkényuralkodóinak való smúzolásnak titulálja. Ezúttal sem volt ez másként, pedig kínai és a közép-kelet- és kelet-európai országok kormányfőinek csúcstalálkozója történelmi jelentőségű, hsizen Magyarországnak fontos, hogy Közép-Európában Kína legfőbb exportpartner legyen, valamint hogy a kínai befektetések vonatkozásában is vezető pozíciót töltsön be. Az egész kicsit olyan, mint amikor egy csoport a foci EB-n a magyar csapat ellen szurkolt pusztán azért, hogy semmiképpen se lehessen a stadionépítéseket legitimálni.