győr
Lebontanák a győri színházat, a szocialista építészet "műremekét" (Videó)
Kiverte a biztosítékot balliberális körökben, amikor Győr polgármestere bejelentette: felújítás helyett inkább lebontanák a Győri Nemzeti Színház épületét, annak helyén pedig nemcsak egy új színház, hanem kulturális negyed létesülne. Bár a lebontás mellett szakmai érvek hosszú sora áll – akusztikája katasztrofális, kialakítása elavult, a rekonstrukcióhoz is szinte teljesen vissza kellene bontani és még egy ilyen átépítéssel sem tudna annyit, mint egy korszerű, új épület –, a balliberális sajtó és ellenzéki politikusok hada azonnal őrült tiltakozásba kezdett. A győriek egy része sem fogadta kitörő örömmel a bontási szándékot, hiszen a színház a győri kulturális élet színterévé vált. A bontás mellett szóló érvek azonban vitathatatlanok, amivel ma már a városban élők nagy része is egyetért - bár ezt az ellenzék képviselőinek és a balliberális sajtónak nem igazán sikerült értelmeznie. Azoknak az ellenállása, akik úgy álltak színházvédőnek, hogy talán sosem jártak a Győri Nemzeti Színházban, mellesleg szintén érthető, az ok a napnál világosabb: a Győri Nemzeti Színház a Kádár-kor egyik legjelentősebb beruházása volt. A hazai szocialista építészet "műremeke", amit odaállítottak a barokk belváros szívébe, még csak nem is egyedi. S hogy vajon miért nem az? A PestiTV-nek Dézsi Csaba András adott interjút, aki egyebek mellett erről is kifejtette véleményét. A beszélgetés második része következik. Nézzék meg, érdemes! Elege lett a Lenin nevét viselő utcatáblákból a győri polgármesternek, ezért leszedte azokat (Videó!)
Győr városa ismét reflektorfénybe került. Az országos figyelmet ezúttal a polgármester karakán „lenintelenítő” akciója váltotta ki. Dézsi Csaba András saját kezűleg távolította el az utolsó kint felejtett Lenin utca-táblákat. Mint ismert: hét éve tiltja a törvény, hogy Magyarországon közterület, közintézmény, sajtótermék, cég és egyesület olyan személy nevét viselje, aki XX. századi önkényuralmi rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be. Úgy tűnik, az eltelt években nem mindenhol sikerült végrehajtani a törvényi előírást és a mai napig 500 településen mintegy 700 olyan utcanévvel találkozhatunk, melyek a diktatúrák vezéralakjainak és kiszolgálóinak nevét viselik. Több önkormányzat próbálta megkerülni a jogszabályt vagy megvétózni azt, így ne csodálkozzunk, ha Zalka Máté vagy éppen Ságvári Endre utcanévvel találkozunk. A Magyar Patrióták Közössége tavaly több ezer aláírást gyűjtött össze a kommunista örökséget hordozó utca- és közterületnevek megváltoztatása érdekében. Ezeket a Miniszterelnökséget vezető miniszternek adták át, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatalok irányítójaként lépjen fel a törvény érvényre juttatásáért. 
