húsvét
Dédnagyapám keresztje
Amikor az embernek van egy három hónapos gyereke, akkor van ideje töprengeni. Hisz mit csináljon, amikor kora reggel a konyhapult körül kell sétálgatnia egyik kezében a babával, másikban egy kávéval, abban a reményben, hogy előbb-utóbb a bébi visszaalszik – biztos sokan ismerik ezt a helyzetet. Az ember ebben az idilli csendben néha elgondolkozik – mert jobb dolga nincs –, például azon, hogy mit jelent most húsvétkor, kisbabával a kezében a nappali ajtaja fölé kiszögelt kopott kereszt (egy református családban), amit a dédnagyapja hagyott rá. Mert ez nem akármilyen kereszt, hanem egy olyan, ami nagy utat járt meg, hogy végül ide kerüljön. És nem az albérletről albérletre költözésekről van itt szó, hanem egy jóval komolyabb útról, olyanról, ami viharokon, hegyeken, véres hómezőkön és szenvedéseken át vezetett vissza az életbe... talán pont azért, hogy egyszer itt legyen húsvétkor, és lássa ezt az újjászületést. A haladó világ még az ünnepeinket is teljesen megváltoztatja, és ez alól a húsvét sem kivétel
Emlékszem, gyerekkoromban szinte elképzelhetetlennek tartottam, hogy ne hulljon hó télen. Azóta már az a csoda, ha pár centit láthatok a téli időszakban. Az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy karácsonykor ne legyen gyönyörűen feldíszített karácsonyfánk vagy adventi koszorúnk. Ma már az sem meglepő, ha faünnepnek hívjuk a karácsonyt és egy wellnesshétvégén pihenünk ahelyett, hogy sütnénk-főznénk. A változások alól a húsvét sem kivétel, hiszen a locsolkodás már szinte kiment a divatból, a fiúkat senki nem várja, a sonkát és tojást pedig lassan felváltja a kötözött műhús vagy a tofutekercs. Mindenestre Angliában már gesztustojással várják a vásárlókat a boltokban, hiszen a csokitojást húsvétinak nevezni kirekesztő. A kérdés, hogy meddig megyünk még el? Ne higgy a hamis megváltónak és az apostolának!
Húsvét a létező legjobb alkalom arra, hogy felismerjük, kit érdemes követni és kit nem. Elég hiábavaló dolog várni a Megváltót, hiszen ő már megérkezett, és nem jön több, csak valamikor majd ő másodszor. Tisztább utat mutató alternatíva nem lesz, mégis mindenféle pótcselekvéseket találnak ki némelyek, akik néhány felismerés után bölcsebbnek érzik magukat több száz évnyi teológiai csiszolgatás letéteményeseinél és kétezer évnyi folytonosságnál. Eltévedni és mindenfélét hadoválni persze bárkinek szuverén joga, az viszont nem feltétlenül hasznos, ha előbb rászoktatják az embereket a sekélyes gondolkodásra, aztán erre csatlakoztatják rá az instant világnézetet. Érdemes inkább gyanakvással fogadni, ha az ügyeletes messiás meg az apostolai a krisztusi műnél sokkal földhözragadtabb történeteket produkálnak a saját életükben.