Pesti Srácok

kárpátaljai magyarok

Ukrán és magyar egyetlen dolgot remél: békét (Három exkluzív miniriport a háború sújtotta Ukrajnából)

Exkluzív 2023 március 21.
"A férjem a házunk előtt állt, az utcán, amikor odament hozzá egy katona, átadott neki egy behívót, ott helyben alá is íratta vele. Három nap kiképzés után már vitték is a frontra. Hetek óta nem tudok semmit felőle. Rettegek, hogy esetleg Bahmutban van" - írta lapunknak egy munkácsi asszony. Nevezzük Katalinnak. Több mint két hónapja állunk kapcsolatban. Amikor először beszéltünk, még csak a közelükben portyáztak a mozgósítók. "Már a szomszéd faluban járnak. Félek, mi leszünk a következők" - írta akkor. Katalin ugyanúgy érzi a több száz kilométerre dúló háborút, s férje által a hadkötelezettség elkerülhetetlen fenyegetését, mint az a beregszászi édesapa, aki ugyan három gyermeket nevel a feleségével, mivel csak kettő közös. Az semmit sem ér - mondja. Tudja, bármelyik nap elvihetik. Alekszander ukrán állampolgár, aki hazájáért harcolt Bahmutban. Egy tank támadásban két bajtársa mellette halt szörnyet, amikor egy épületben a becsapódó lövedéktől rájuk zuhant egy betonlap. Ő túlélte, de megsérült a gerince, nem műtötték meg, sőt állítása szerint megfelelő ellátást sem kapott. Bár írásban kérvényezte, hogy hazaengedjék kivizsgálásra és kezelésre, nem csak, hogy minden kórház elutasítja, mivel katona, még dezertálással is vádolják. Ha visszamegy, így, sérült gerinccel, ha nem is börtönzik be, jóval kisebb az esélye az életben maradásra, mint azoknak, akik egészségesen harcolnak. Három történet, három hadköteles fiatal férfi és közös sors. Ott, ahol nem számít, hogy magyarul vagy ukránul beszélsz, hisz mindent elnyom a fegyverek zaja, mindenki a békéért imádkozik.