kitelepítés
„Istenem, átkozott gyilkosok ezek!” – Élet és halál a kommunisták rizsföldjén (Hortobágy, a magyar Gulág)
Hetven éve, 1950. június 22-ről 23-ra virradó éjjel kezdődtek meg Magyarországon a tömeges kitelepítések, amikor a kommunista államvédelmi hatóság a hortobágyi pusztába deportálta az „osztályidegennek” minősített embereket. A téma azóta is elhallgatott, ezért is fontos foglalkoznunk ezzel a tragédiával. Következő történetünk hőse Bethlen Margit, Bethlen István miniszterelnök özvegye és Ambrózy Gyula, Horthy egykori kabinetfőnöke. Utóbbi közel hetvenévesen a rizsföldön esett össze, s mivel orvos nem érkezett, estére meghalt. „Drága jó Gyula bácsi... Egyik éjjel különös csendre riadtam fel. Már nem zihált, nem is lélegzett, csendesen meghalt. A holttestét csomagolópapírral takartuk le, mert nem volt más. A felesége, szintén nagyon idős volt; Kaas Klementina bárónő. [...] itt zokogott, a papírral letakart holttest mellett. – Meg lehetett volna menteni, ha orvost hívunk! Oh, Istenem, átkozott gyilkosok ezek! Kitelepítve, feljelentve, ellehetetlenítve – Egy keresztény sportházaspár a kommunista diktatúra karmaiban
Felemelő és egyben tanulságos történet a következő. Földváry-Boér Mária remek műkorcsolyázó volt, de katonatiszt ősei (köztük '48-49 hőse) miatt osztályidegennek számított. Családját kifosztották, egyik testvérét a málenkij robot vitte el, a másik végül túlélte Recsket. Földváry-Boér Mária már tizenhat évesen tehetséges sportoló volt, és az ismert kommunista sportvezetőtől, Sebes Gusztávtól kért segítséget a kitelepítés ellen. Az Aranycsapat némileg dilettáns szövetségi kapitánya emberséget mutatott, és segített. A lány később megismerkedett szerelmével, a remek kajakozó Gurovits Józseffel, aki hazánk első olimpiai érmét szerezte kajak-kenuban. Templomban házasodtak össze, amiért fel is jelentették őket, de mindvégig kitartottak egymás és az elveik, hazaszeretetük, hitük, nemzeti érzelmeik mellett. Gurovits pályafutását később tönkretették, miután beszólt az egyik ostoba illetékes elvtársnak, gyakorlatilag vissza kellett vonulnia. Aztán jött 1956. Portálunk kétrészes cikkében a házaspár is megszólal, feltárul egy olyan korszak, amelyet sohasem szabad elfelejteni.