magyar válogatott
Knézy Jenő: Egy dolog volt biztos az életemben, hogy soha nem leszek sportkommentátor! (PS-interjú)
Egy igazi legenda fiának lenni és továbbvinni az örökséget nem egyszerű feladat. Knézy Jenő érzésem szerint sikerrel viszi tovább édesapja nevét, munkásságát. Régóta ismerem őt, és abban mindig sorstársamnak éreztem, hogy egy nagyon erős személyiség fiaként, mellette, árnyékában kellett kibontakoznia, felnőnie. Gyorsan jegyezzük meg, hogy ezt a hatalmas terhet sikerrel cipeli a vállán, rengeteg jó közvetítést köszönhetünk neki. Az Eurosporton ismerhettük meg, később az M4 sportcsatornához került, most pedig a Győr Plusz Média vezérigazgatója lett. Knézy Jenő nem hiszi, hogy jobb kommentátor lenne, mint amilyen apja volt, de biztos benne, hogy a legendás sportriporter nagyon örülne a mostani sportsikereknek, futballfejlesztéseknek. „Kárpátaljasi vagyok, ez a szülőhazám” – Sándor István, akit az edzőlegenda Lobanovszkij hívott maga mellé
Csepén, egy kárpátaljai színmagyar településen született Sándor István, aki matekzseninek indult, aztán remek futballista lett. Majd még jobb edző. Sándort Lobanovszkij, az ukrán edzőlegenda vette maga mellé, aki világverő csapatot faragott a Dinamo Kijevből. Kevesen tudják, hogy Sándor István bekerült Lobanovszkij stábjába a '86-os világbajnokság előtt, így végignézte a magyarok történelmi legyőzését. Azaz a nemzeti futballtragédiánkat. Nagyon sajnálta a 6–0 után a magyar válogatottat, amely szerinte is kiváló volt, és rendkívül pechesen szerepelt a vb-n. Sándor élete egyik legszebb pillanatának tartotta, amikor Lobanovszkij egy válogatott összetartáson rá emelte a poharát. „Azt mondta, hogy a poharában lévő konyakot Sándor István egészségére issza meg, mert ők Kijevben és Moszkvában azért tudnak sikereket elérni, mert itt, a periférián olyan emberek csinálják a futballt, mint én. Nem vagyok egy elérzékenyülő, könnyekre fakadó típus, de itt bizony fátyolos lett a tekintetem...”. Egy fantasztikus futballedző portréja, 1. rész. 
