pesti srácok
Katonai tiszteletadással, szerdán Pomázon búcsúztatják Varga János Corvin közi szabadságharcost
A kormány intézkedése nyomán nagyszabású katonai tiszteletadással búcsúztatják Varga János Corvin közi szabadságharcost. A szertartás a pomázi katolikus temető ravatalozójában kezdődik, február 5-én, szerdán 14 órakor. A búcsúztatást Mohos Gábor segédpüspök végzi, melyen a családtagok mellett a Honvédelmi Minisztérium küldöttei és az 56-os szervezetek képviselői, továbbá a PestiSrácok.hu munkatársai is részt vesznek. Varga János Corvin közi forradalmár, Wittner Mária elítélt- és harcostársa, a Pongrátz Gergely Corvin közi parancsnok által alapított 1956-os Magyarok Világszövetségének elnöke január 25-re virradóan hunyt el. 16 évesen az 1956-os szabadságharc szinte minden közismert fővárosi eseményében részt vett, ott volt a Magyar Rádió ostrománál, a Kossuth téri sortűznél, majd a Corvin közben. A november 4-i szovjet invázió idején a Corvin közt védő Vajdahunyad utcai felkelőcsoport tagja volt, a harcok idején megsebesült, de visszatért és még november 12-ig harcolt, fegyverben volt. Tutsek Gusztáv vérbíró ítélte el, esetében kiskorúsága miatt mellőzték a halálbüntetést. A PestiSrácok.hu szerkesztősége osztozik a család gyászában és elhivatottan őrzi tovább Varga János és a forradalom emlékét. FIGYELEM! Az 1956-os Magyarok Világszövetsége szervezésében szerdán busz is indul a pomázi szertartásra, 12 óra és 12.30 között - korlátozott létszámban - csatlakozni lehet a megemlékezőkhöz a világszövetség és a Pofosz fővárosi, Nádor utca 36. alatt várakozó járatához (a Vértanúk terén). (IN MEMORIAM VARGA JÁNOS - videónkat László Petra készítette.) A szabadságszeretet egyik legtisztább jelképe volt – Végső búcsút vettek Wittner Máriától (Galériával!)
A Dunakeszi temetőben helyezték végső nyugalomra az 1956-os szabadságharcost, Wittner Máriát, aki 86 éves korában hunyt el. A gyászszertartást Kozma Imre atya tartotta, aki elmondta, hogy a legendás hős életműve mind nemzetünk, mind az egyetemes kultúrának hatalmas java, és köszönetét fejezte ki neki azokért a hőstettekért, amelyeket egész fiatal korától haláláig vívott a magyarokért. Wittner Mária az önfeláldozó, félelmet nem ismerő szabadságszeretetnek az egyik legtisztább jelképe, aki egyszerre volt hőse 1956-nak, és egyszerre volt áldozata a magyar szabadságharcot és forradalmat követő kommunista terrornak – fogalmazott Németh Szilárd kormánybiztos, aki a család és a barátok nevében búcsúztatta a szabadságharcost. Miért nem a pesti srácok és mártírtársaik?
Ez a kérdés mostanában egyre inkább felvetődik a harminchárom évvel ezelőtti Nagy Imre és mártírtársai temetése kapcsán. Több újságíró, történész kollégám különféle megközelítésekkel írt 1989. június 16-ról, én megpróbálom másként megközelíteni ezt a korszakot. Így visszatekintve világossá válik, hogy az eresztékeiben rothadó Kádár-rendszer politikai és gazdasági elitje készült a kommunista diktatúrából való kiugrásra, de úgy, hogy igazából ne sérüljön sem politikailag, sem anyagilag, és ne veszítse el kulturális, oktatási, valamint a médiára gyakorolt befolyását, fölényét. Voltaképpen ez sikerült is nekik, mert a rendszerváltás után legalább húsz évig ezeket a stratégiai állásokat sikerült megtartania. Hódolat a pesti srácoknak, a történelemkönyvekből kimaradt névtelen hősöknek!
Mindenkiről beszélünk, csak róluk nem. 1956 névtelen hőseiről. Ők a forradalom igazi hősei, akikről még mindig érdemes többet tudnunk. Ott ültek gyerekkorunkban az asztalainknál, meséltek nekünk, megmutatták nemzetőr igazolványaikat, amikor már mertek beszélni. Vajon hányan lehettek ők, a névtelen hősök, akik emlékeinkben élnek tovább? Feri bácsi nem került be a kilencvenes évek történelemkönyveibe, nem volt reformkommunista sosem, nem készült vele interjú, a kétezres éveket már nem élte meg. Tóth Eszter Zsófia történész írása ötvenhatról. „A kocsmai késelők menekültek el elsőként a barikádokról” – Az ’56-os emigráns Veszely Ferenc páratlan élettörténete
A kommunizmus elévülhetetlen bűneinek, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc számos tragédiájának egyike az a tény, hogy a közel 200 000 kivándorló honfitársunk között rengeteg nagyszerű hazafit és értékes embert is elveszítettünk. Nem csupán a szabadság veszett tehát el, de azon nemzettársaink egy jelentős hányada is, akik azokban a csodálatos forradalmi napokban ott voltak a barikádokon, azok jó oldalán. Klasszikus példája a fentieknek a kanadai Kamloopsban élő Veszely Ferenc költő, író, műfordító, aki több, mint 63 éve, 1957 elején kényszerült elhagyni hazáját. A csodálatos személyiségű forradalmár sokkal több, mint pusztán költő. Mély bölcsességéért, az emigrációban is megőrzött rendíthetetlen magyarságtudatáért és több évtizedes tanári pályájáért egyaránt méltó az elismerésre. Élettörténete pedig, a fentiek okán, érdemes a bemutatásra, jóllehet, a teljességet megmutatni esetében messze túlfeszítené írásunk kereteit, ezért beszélgetésünk során kizárólag csak a legfontosabbakat próbáltuk meg felidézni. Első rész. 
