Pesti Srácok

puzsér róbert

Farkas Attila Márton: A NER a harmadik magyar köztársaság egyenes következménye (PS-interjú!)

Arcok 2018 február 4.
Találkozó a Déli pályaudvar egyik eldugott, összecsikkezett, széthugyozott sarkában. Késésben vagyok most is, mint általában. A tömegből kiválva pillantom meg az emberek között rejtőzködő, első ránézésre jelentéktelen prolialakot (olyat, aki épphogy kiemelkedik a kőbányai kocsmarezervátumok szürke arctalanságából). Közelebb érve – ahogyan a tömeg elszublimál – egy kistérségi Lenin, a viharsarok anarchistáinak bájával sandán mosolygó, de virulens férfit, a Ho Si Minh-ösvényről ábrándozó poszthatvannyolcas alakot látok, a félművelt alvilág démonjainak bálványát. Arcközelbe érve inkább tűnik egy örökké varjúhangon károgó csurkista népi értelmiséginek, valami szívhatatlan rózsaszín női cigit indiánmódra pöfékelő népi mozgalmárnak. Olyan arc ez ugyanakkor, aki bármelyik rendszerváltás előtti magyar film jobb sorsra érdemes mellékszereplője is lehetne akár, ha nem Farkas Attila Mártonnak hívnák, aki tulajdonképpen ezek közül egyik sem. Ő a rejtőzködés nagymestere, Puzsér Róbert Buddha-pedellusa, ha tetszik: sith-mestere; az FKGP, az LMP alapító tagja, az egykori Indymedia szerzője, a szélsőközép-mozgalom így-is-úgy-is igazmondója, nyughatatlan kritikus, a 24.hu és a mai Magyar Nemzet állandó szerzője. Gyanakodva néz rám. Talán több okból is. Vagy csak azért, mert késtem. Amiért nem kérek bocsánatot még most sem. Kezet fogunk. Zavartan rágyújtunk. Beszélgetni kezdünk.
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.