szűz mária
Jelenés helyett, avagy a szív diadala Međugorjéban
Van egy hely a világon, ahol a hit a mindennapi élet természetes, magától értetődő része. Ahol Isten és a Szűzanya jelenléte annyira élő, hogy szinte tapintani lehet a tűző napon, a 40 fokos rezonáló levegőben, a kövekben, az áhítattól ragyogó és könyörgő arcokon. Međugorje kicsinyke település Bosznia-Hercegovinában, alig néhány kilométerre a horvát határtól, amelynek a nevét 1981 után ismerte meg a világ. Hívek tömegei zarándokolnak azóta ide az év minden napján, hogy találkozzanak az élő Istennel és a Szűzanyával, választ kapjanak legsúlyosabb kérdéseikre, hogy megérintse őket is a Béke Királynője. Soha nem volt még akkora szüksége a világnak egy óvó, intő anyai szívre, mint napjainkban, és talán soha nem áhítottuk még így a békét, mint ma, amikor ártatlan emberek veszítik életüket számlálatlanul és értelmetlenül a közvetlen szomszédságunkban, és nem létező igazságokat latolgatva attól rettegünk, legalább ne égjen holnap az egész világ. Međugorjéban mégis valami megmagyarázhatatlan nyugalom árad minden épületből, minden szegletből. Szent Jakab temploma előtt betölti a teret a halk hozsanna. Az emberek csak jönnek és jönnek, énekelnek. Odabent a templomban egymás után borulnak térdre, pár száz méterre a feltámadt Krisztus térdéről törlik a kicsorduló könnyeket és mosollyal az arcukon indulnak tovább. A hitük az, ami mosollyá változtatja a könnyeket és reménnyé az elveszettséget, békévé a békétlenséget. Magyarország, Mária királysága – Honi felderítés (Videó)
Tényleg augusztus 20-án, Szent István napján van Magyarország születésnapja? Egyáltalán van születésnapja az országnak? Ezek megválaszolásához közelebbről meg kell nézni első királyunk hagyatékát; abban pedig mindenekelőtt egy mélyen hívő katolikus királyt találunk, aki egész uralkodásával, majd halála küszöbén imában is Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot a papjaival, nemeseivel és minden népével. Szent István kora óta vagyunk Mária országa, így királyunkat hiába augusztus 20-án avatták szentté (ennek is külön története van, hogy miért nem a szokásnak megfelelően, a halála évfordulóján), mégis elválaszthatatlan Szűz Mária mennybemenetelének napjától, amely egyúttal az ő halálának ideje is. Nagyboldogasszony napja – augusztus 15. – a magyar történelemben elfoglalt különleges szerepének megfelelően egészen 1948-ig az országunk egyik legfontosabb ünnepe és munkaszüneti nap volt. A kommunista diktatúra törölte el, és azóta sem állították vissza, Varga Tibor jogtörténész viszont részletesen kifejtette a jelentőségét. Bese Gergő atya a PS-nek: Csodák, gyógyulások ma is vannak, nemrég én is tanúja voltam ennek – Ferkó Dániel kérdez (Videó)
Ritkán hallani olyan esetről, hogy valakiről lemond az orvostudomány, a szerettei elbúcsúznak tőle, de történik egy isteni csoda, aminek kézzelfogható jele, hogy az illető meggyógyul. Válság sújtotta, depressziós világunkban ki vagyunk éhezve azokra pillanatokra, amikor arról kapunk hírt, hogy nem a szomorú realitás kerekedik felül, hanem Isten valóságosan megnyilvánul. Nem a halálé, hanem az életé az utolsó szó. Bese Gergő atya egy ilyen csodálatos gyógyulásnak a tanúja volt a Covid-járvány idején, és erről is vall az adásban. Nagyon szomorú, hogy az emberek manapság nem tudnak mit kezdeni a Karácsonnyal. Annyi fényesnek látszó dolog kínálja magát a világban, hogy a betlehemi csillag fényét már nem is látják az emberek. Ma a bölcseknek egy örökkévalóságig tartana, hogy megtalálják Máriát és Józsefet a kisdeddel – állítja Bese Gergő atya. Az a probléma, hogy ma sokan a kereszténységet, a hitet mellőzve a család ünnepeként akarják megülni a Karácsonyt, ugyanakkor azt látom, hogy ez az esetek többségében nem sikerül. Iskolalelkészként szörnyű hallani, amikor egy kisgyermek azt mondja: ő bizony a legjobban a karácsonyi időszakot utálja az évben. Anya és Apa akkor veszekednek a legtöbbet, akkor vannak a legnagyobb balhék otthon – osztja meg tapasztalatait a dunavecsei plébános. Bese Gergő atyának a tanártüntetésekről is sarkos véleménye van: nagyon rossz dolognak tartja például, hogy pedagógus kollégák simán elnézik a tüntetéseken, hogy diákjaik trágár kifejezésekkel teleírt táblákkal demonstrálnak mellettük. "Értem egy diákom se tüntessen obszcén szavak kíséretében" – fakadt ki. Részletek az ünnepi beszélgetésben! Az életellenes erőknek több mint száz éve útban van a kereszténység – ez indokolja az egyház iránti gyűlöletüket
Az életpárti és az életellenes erők harcát bemutató tanulmány-sorozatomban már számos területen igyekeztem bizonyítani, hogy a két tábor ádáz harca nem új keletű, és hogy a szakadék, amely a két világnézet között tátong, áthidalhatatlannak tűnik. A sorozat mai részében az életellenesek kereszténységhez fűződő viszonyát, egyházgyűlöletét veszem górcső alá, amelynek révén igazolni igyekszem, hogy immáron több, mint száz éve zajlik a történelmi felekezetek – és különösen a nálunk legelterjedtebb római katolikus egyház – üldözése. Maga az üldözés folyamatos, csak a módszerek változtak az idők folyamán. Évezredes értékei és értékálló tanításai miatt állt és áll ma is az életellenesek célkeresztjében a kereszténység, nekünk pedig éppen ezért kell minden korábbinál nagyobb erővel kiállnunk a keresztény értékek védelmében. 
