trianon
Tudhat ez a nemzet valamit, ha egy Magyarország-térképtől ilyen sokan berezelnek
Idestova harmadik hete rugózik egy szépséges Magyarország-térképen a honi balliberális sajtó egy része. E térkép a Fidesz Lendvay utcai székházának egyik falát díszíti, s hazánk 1920 előtti határait, illetőleg vasútvonalait ábrázolja. Néhány agymosott honfitársunk bánatosan följajdult: Juj, csak meg ne sértsük a szomszéd népek érzékenységét!
„Európának nincs szíve a számunkra” – 1919, avagy a magyarság legszomorúbb karácsonya
Közhely, de igaz: leginkább a múltunk, történelmünk alapján tudjuk meghatározni önmagunkat. Sokan panaszkodnak most (is) a jelenre, és félnek a jövőtől, de karácsony idején nem árt emlékeztetni magunkat arra, hogy mindig van okunk bízni. Hinni. Nem élünk olyan rettenetes időket. Nézzük csak, hogy mi volt száz éve: 1919 az ország talán legszomorúbb esztendeje volt, az első világháború és a vörös terror pusztítása után a trianoni döntésre várt, vagy inkább rettegte előre a nemzet. Korabeli cikkeket idézünk, amelyek kristálytiszta realitással jósolták meg a közeljövőt, és arra biztattak, hogy sohasem adjuk fel. Ma már tudjuk, hogy a magyarság végül 1919-et is túlélte. Ízlelgessük ezeket a korabeli írásokat, és tanuljunk belőle erőt, elszántságot, hitet, stílust és műveltséget.
„Szipi-szopi Trianon”, „mi a f*szra legyen büszke ez a nép?” – így gyalázzák a magyart a balliberális sajtóban
Aláereszkedünk a balliberális latrinába: újabb magyargyalázó írás jelent meg az egyik ellenzéki zugportálon. A szerző Trianonon, a magyarság történelmén gúnyolódik, és arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a magyar egy hitvány, másokat ok nélkül gyilkolászó, kollektíven bűnös nép, amelynek szégyellnie kéne magát – de legalábbis nincs mire büszkének lennie. A cikk olyan súlyos sértéseket tartalmaz, amelyek fölvethetik egy kollektív személyiségi jogi kereset lehetőségét – nyilatkozta portálunknak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője, a Tégy a magyargyűlölet ellen! elnevezésű nemzeti akció életre hívója.
Román ünnep lehet Trianon évfordulója
Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt és a bukaresti jobbközép kormányt támogató, jobboldali Népi Mozgalom Pártja szavazataival megkapta a román képviselőház közigazgatási bizottságának ajánlását kedden az a törvénytervezet, amely a trianoni szerződés napjává nyilvánítaná június 4-ét Romániában.
Üzenet Erdély terrorista elcsatolóinak: a gyulafehérvári módszer fordítva is működni fog!
Százegy évvel ezelőtt, 1918. december elsején nyilvánította ki önkényesen a hazánk területére befogadott 1228 román küldött, hogy mostantól Erdély nem Magyarországhoz, hanem az úgynevezett Romániához kíván tartozni. A recept egyszerű: telepedj be valahová (akár hívnak, akár nem), ott a nagy jólétben szaporodj el, aztán a kedvező alkalmat (például a befogadó ország háborús kivérzését) kihasználva jelentsd ki, hogy azt a területet átcsapod egy másik államhoz. Mindenféle hamis hízelkedéssel, sűrű hazudozással, kitalált elnyomatás-történettel nyerd el a győztes nagyhatalmak kegyét, akik aztán tálcán át is adják neked az országméretű területet. Ám a ma ünneplő keleti szomszéd jó, ha az eszébe vési: a szeparatizmus kétirányú utca. Bár a magyar politika ezt célként (még) nem hirdetheti, de mi, nem-politikus magyarok igen: túszul ejtett testvéreinkről és ezeréves családi ezüstünkről soha nem mondunk le. Soha!
Nem véletlenül gúnyolja, sértegeti a magyar nemzetet a hazánkban állomásozó ellenzék
A Székely himnusz és a nemzeti összetartozás megköpködése, a felvidéki magyarok „lebüszkeszlovákozása”, a magyar helyett a román elnökjelölt melletti kiállás, Gyurcsányné trianoni pezsgőzése, NATO-beavatkozás kérése a magyar kormány megbuktatására, a románokkal való közös trianoni megemlékezés javaslata. Csupán néhány példa az elmúlt hetek magyarellenes ellenzéki kirohanásai közül. Torzult, beteg elmék véletlenszerű vircsaftja? Vagy összehangolt, kidolgozott mélyütéssorozat a magyar nemzet ellen, kiprovokálandó a válaszcsapást, ami jó ürügy lehet a következő külföldi támadásokhoz, puccskísérletekhez?
Identitáskonferencia: nem most fogja lenyúlni a baloldal a nemzetpolitikát
Amilyen jól áll a balliberális oldal az internetes véleményformálással és permanens kampánnyal, akkora gondban van, ha Trianonról és a magyar nemzetkoncepcióról van szó. A Political Capital egy minikonferenciát szentelt a kérdésnek, hátha kisül belőle valami használható, de csak az bizonyosodott be újra, hogy a magyar nemzettudat finoman szólva sem hazai pálya a nemzetközi baloldal magyarországi kirendeltségének. A mentegetőzésen és a semmit sem jelentő közhelyeken kívül tényleg nincs egyebük a témában. Még jól hangzó okosságokat se nagyon képesek mondani, ha pedig a baloldal teendőit kéne kitalálni, akkor küzdenek, mint malac a jégen.
A "bűvös" Budapesten undorodik Horthytól Karácsony
Az ellenzéki pártok is fanyalogtak ma már egy sort a román csapatok száz évvel ezelőtti kivonulása miatt, most pedig csatlakozott hozzájuk Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely is. Facebook-bejegyzésében arról ír, hogy Horthynak már akkor sem örültek az emberek (mert a megszálló román csapatokat biztos nagyon szerették), ő maga pedig kifejezetten undorodik attól, hogy egyesek megemlékeznek a kormányzó száz évvel ezelőtti bevonulásáról.Ajánljuk még
Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?
Ez az aszály nem természeti csapás, hanem a mi alkotásunk – Polbeat Piknik
Riskó Judit: Legalább ne lenne bizonyított, hogy Portik gyilkos!
Csurka István igazsága – és tévedése
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)
