vezető
"Kényszer coming outoltatta" politikustársát az exdékás, újabban momentumos Szarvas Koppány Bendegúz
Egy kommentvita hevében leplezte le politikustársa másságát Szarvas Koppány Bendegúz, a DK egykori nagyágyúja mára már momentumos politikussá "nőtte ki" magát és jelenleg a józsefvárosi önkormányzatnál van pihentetve. Az ötlet, hogy ne szerepeljen túl sokat, nem a véletlen műve, emlékezetes, hogy az ominózus lámpavasazásos megjegyzését gigantikus felháborodás övezte, mégsem mondatták le tisztségéről. A momentumost azonban nem olyan fából faragták, hogy simán parkolópályára téve csendben létezne, most éppen egy huszárvágással saját párttársáról nyilatkoztatta ki, hogy a saját neméhez vonzódik. Bár az illető nevét nem említette, csak annak tisztségét hozta nyilvánosságra, az önhatalmú "coming outnak" nem biztos, hogy örül az a bizonyos "alpolgármester"... Hiába harcolt Karácsony, mára ismét fű nő a szovjet megszállók egykori parádézós placcán – Átadták az első mélygarázst a Városligetben
Volt ez a tér, amelyet lehasítottak a Városliget testéből, hogy aztán a szovjet megszállók nagy parádékat tarthassanak egy elnyomott, kifosztott és megalázott nép szeme láttára. Így ment ez számtalan, hosszú, de mára feledni vágyott évtizedig. Aztán a rendszerváltás egy pillanat alatt változtatott meg mindent, a balkáni megszállók felvonulási helyén nem maradt más, csak a hideg virsli – meleg sör elegyes zamatának halvány emléke, no meg egy óriási, sivár placc, amelyet a környék lakói jobb híján parkolónak használtak. Milyen jellemző, hogy a szovjet hatalom magyar kiszolgálóinak szocreál fantáziája sosem volt képes bármit kezdeni ezzel a területtel a leaszfaltozáson és lebetonozáson kívül. És persze az is milyen jellemző, hogy az egykori elvtársak jelenlegi szellemi utódai ugyanígy csak arra képesek, hogy a terület hasznosítását és újra bezöldítését minden eszközzel megakadályozzák. Igen, ez Karácsony Gergely és a jelenlegi városvezetés. Mondanunk sem kell tehát: mázli, hogy nem Karácsony Gergelyen múlt, hogy befejeződhetett a mélygarázs építése, és ma ezekben a képekben gyönyörködhetünk. A zuglói szocialista polgármester, Horváth Csaba nemrég itt akart kordonokat bontani. Harcolni az elnyomás ellen. Valójában harcolni a szocializmus mocskának feltakarítása ellen, a fejlődés ellen, valószínűleg puszta proliirigységből. Hiszen végre végképp eltűnt egy tájseb, amelyet az MSZP jogelődjének köszöhet a főváros, amelyet jelenleg a jogutódok, elvbarátok vezetgetnek. Popper Péter titkos élete: zsilettpengés bűnözőként kezdte, végül a Rákosiéknál jól fekvő apja mentette meg a börtöntől, majd dugta el a Lenin Intézetbe
Popper Péter ma is százezrek „guruja”, „mestere”, pedig elképesztő életet élt. Cikkünkből kiderül, hogy apja a Rákosi-diktatúra befolyásos kádere, Gerő Ernő bizalmasa volt. Maga Popper zsilettpengés boxerrel verekedő bűnbandába került. Korábban betört házakba, lakásokba, ahonnan ellopta az idős emberek pénzét. Amíg apja és anyja a kommunista párt gyűléseit járta, ő bűnözött, és amikor a társaság lebukott, őt csak apja tudta megmenteni a börtöntől. Bedugták a Kútvölgyibe. Poppert nemcsak kimentették, de bekerült abba a szovjet–magyar Lenin Intézetbe, ahol a jövő kádereit képezték – marxizmus-leninizmust tanult, de olyan jól, hogy a kommunista propaganda vele példálózott a fiatalság elől. A kis Popper elvtárs „éltanuló” cikket írt a Szabad Ifjúságba, ahol elmagyarázta, hogyan is kell tanulni. Ezután a rablóból pandúr lett és bevetették a galerik elleni küzdelemben. Nem véletlenül, hiszen pontosan ismerte a valódi bűnözők lelkivilágát, motivációit. Hiszen ő tényleg az volt. Egy elképesztő történet első része. „...Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, kivéve, ha a haza ellen vétkeztek” – Látogatóban az öreg Kossuth Lajosnál
Mi a közös a János vitézben, a Magyar népmesékben, a Fehérlófiában, a Mondák a magyar történelemből-ben és Az ember tragédiájában? Igen, mindegyiket Jankovics Marcell rajzolta meg, álmodta át rajzfilmre. A neves rajzfilmrendező és kultúrtörténész nagyapját azonban – akit szintén Jankovics Marcellnek hívtak –, már sokkal kevesebben ismerik. Nem csoda, hiszen a két világháború közti Felvidék jelentős írójának, kultúraszervezőjének és politikusának emlékezete a kommunisták áldozata lett, fő műveit betiltották. A Húsz esztendő Pozsonybanés az Egy század legendáicímű könyveit csak a 2000-es években adták ki újra. A Felvidék.ma hírportál most folytatásokban közli az író még kiadatlan, 100 perc című művét. Ebben többek között ritkán olvasható közelségbe hozza a Torinóban élő, öreg Kossuth Lajost.