vezető
Trianonra, vagy az azt követő revíziós törekvésekre emlékezni nem birodalmi szemlélet, hanem kötelesség
Március 15. misztikus jelentőségű dátum a magyar nemzet történetében, amely nem csak a 48-as forradalom és szabadságharc kiemelt eseményeinek időpontja. 84 évvel később, ugyanezen a napon vonult be a magyar hadsereg a ruszinok lakta Kárpátaljára - akkor ha csak rövid időre is, de Kárpátalja újra egységes területté, a Magyar Királyság részévé vált. A terv azonban nem klasszikus területfoglalás volt - az ország vezetése a második világháborút megelőzően autonóm ruszin egységet akart létrehozni a Magyar Királyságon belül, ahol például a ruszin is hivatalos nyelv. Ennek is köszönhető, hogy a ruszinok akkor fel is esküdtek a magyar koronára - hogyan jutottunk el odáig, hogy a szovjet megszállással ukránnak kikiáltott ruszinok közül többen ma kifejezetten ellenségként tekintenek a magyarokra és van-e még lehetőség arra, hogy a két nép egymást tisztelve, valóban békében éljen egymás mellett? - erről is beszélgettünk Jeney Jánossal, a Magyarságkutató Intézet térképész-kutatójával, mondhatnánk úgy, Trianon-kutatójával, egy kevesek által ismert egyik emblematikus helyszínen, Felcsút határában, ott ahol landolt a világcsúcsot döntő Justice for Hungary, hogy az egész világ figyelmét felhívja Trianon igazságtalanságára. És ellátogattunk Csepelre is, ahol példaértékű intézményt hozott létre az önkormányzat Trianon emlékére, a nemzeti összetartozás jegyében. A Partiumban született csepeli polgármester, Borbély Lénárd mutatta be az unikális múzeumot a PestiSrácok.hu-nak és arról is beszélt, miért fontos, hogy Trianon emlékezetét soha ne engedjük feledésbe merülni.