vezető
Sűrű morálfelleg Finnország fölött
Az európai közvélemény feszülten várja, hogy az Oroszország elleni szankciók elkezdjenek működni Oroszország ellen is, és ne csak Európa ellen, a várakozási idő alatt viszont történnek elegáns megoldások. A csodálatosan felvilágosult és progresszív Finnország két tartalék erőművet indított be három órán át, hogy megelőzze az áramkimaradást. De ezek nem ám holmi légszennyező gáz- vagy utálatos és veszélyes atomerőművek, nem bizony. Ezek fűtőolajat égető erőművek, ám hiába ezek a létező legszennyezőbb erőművek, a látszat ne tévesszen meg senkit! Az általuk kiokádott füst valóban nem valami bizalomgerjesztő, de ezt a füstöt már nemcsak a szűrőberendezések, hanem a Magasságos Morál is megtisztította.
Kitartás, elvtársak!
A Momentum nevű viccpárt viszonylag új elnöke volt akkora marha, hogy azt posztolta ki valahová: „Kitartás”. Szerencsére nem a nyilas zászlót tette utána. De tehette volna, mert kb. azt sem tudja, hogy mik azok a nyilasok. Az, hogy egy listán volt velük a legutóbbi választáson, az ezekben a körökben irreleváns, nem alapoz meg ismereteket.
A svéd miniszterelnök ellopta Orbán ötletét, akit elvileg utál
Magdalena Andersson svéd szociáldemokrata miniszterelnök friss terve, hogy leválasztja az áramárakat a földgázétól, feltűnően hasonlít Orbán Viktor magyar miniszterelnök javaslatára – írja a Nyheter Idag svéd napilap.
Pedofilok fektették le a genderelmélet alapjait, de nem ez a történet legdurvább része
Hála a szivárványkommandó úttörőinek, a "gender" egy gyakran használt szóvá vált, aminek jelentése máig tisztázatlan. Néha társadalmi nemként, néha pedig biológiaiként hivatkoznak rá – attól függ, melyik a kényelmesebb. A jelentésén túl az eredete azonban sokkal érdekesebb, mivel három olyan személyhez köthető, akik megpróbálták relativizálni a pedofíliát és/vagy maguk is azok voltak.
Lemondott az INA vezetője, a Mol vezetői Zágrábban vannak
Annak ellenére, hogy Fasimon Sándor, az INA horvát olajipari vállalat igazgatótanácsának elnöke nem vett részt a közelmúltban nyilvánosságra került gázkereskedelemmel kapcsolatos visszaélésekben, felajánlotta lemondását az igazgatótanács éléről – közölte a cég szerdán.
A chileiek nem eléggé haladók és nemet mondtak a népszavazáson az új, liberális alkotmányra
Hosszú cikkben kesereg a 24.hu, miután Chilében az emberek döntő többsége nemet mondott az új alkotmány tervezetére. A dél-amerikai ország lakosainak nem tetszett, hogy az új alaptörvény a többi között biztosította volna az identitás szabad megválasztásához (beleértve a nemi identitást és és önkifejezést) való jogot. Továbbá az alkotmány lehetővé tette volna a terhességmegszakítást, és persze előírta volna a nemek közti egyenlőséget a kormányban. Nem is meglepő, hogy a teljes woke étlap bekerült a szavazásra bocsátott szövegbe, mert az alkotmányozó nemzetgyűlésben valahogy ügydöntő többségbe kerültek a liberális és balos szélsőségesek. Azonban a szavazók másképp gondolták.
A politikus elsődleges feladata, hogy életben tartsa a választóit!
Puzsér Róbert, mindannyiunk kedvenc üvöltöző embere azzal örvendeztetett meg most bennünket, hogy felserkentette Annalena Baerbock német külügyminiszter azon kategorikus kijelentése, miszerint: „Ukrajnát támogatjuk. Nem érdekel, mit gondolnak a választóim.” És ahogy a magyar ellenzék is általában, Puzsér is egyetért azzal az ötlettel, hogy a választók nem is számítanak.
Az EU-ban nálunk a legalacsonyabb a gáz ára, ami egy brit lap szerint Orbán Viktor érdeme
Hosszú cikkben elemezte a Financial Times az európai gázárakat. A brit lap megállapította, hogy a brit háztartások átlagos villamosenergia-ára legalább 30 százalékkal magasabb, mint sok európai szomszédjánál. Hozzátették, hogy azért van ez így, mert az ország erősebben támaszkodik a földgázra az energiatermelésben, ez pedig keményen sújtja a fogyasztókat. Az összevetésből hazánk jött ki győztesnek, ami szerintük a magyar miniszterelnöknek köszönhető.
A döntő többség újabb brüsszeli szankciók helyett a béketárgyalások mielőbbi megkezdését szorgalmazza
Napjainkra világossá vált, hogy Brüsszel szankciós politikája – amelynek célja Oroszország Ukrajnát célzó katonai törekvéseinek megfékezése volt – kudarcot vallott, ugyanakkor Európa gazdaságára és energiabiztonságára bénító hatást gyakorolt. A Századvég legfrissebb kutatása felmérte, hogy mit gondolnak a magyarok az orosz–ukrán konfliktusban érintett vezető politikusokról, illetve a brüsszeli szankciós politikáról.Ajánljuk még
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.
A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.
Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.
