Csempészáru, ócska hamisítvány – ez a baloldaliság
Úgy látszik, ki tudja hozni a karácsony a Márki-Zay Pétert az egyszeri baloldali emberből. A Politico külpolitikai szakújságírója nemrégiben eltévedt a buborékjában, és azt fejtegette – természetesen a migrációs propaganda kötelességtudó szajkózása közben –, hogy Jézus jobbos vagy balos volt-e. Jézus volt az első kommunista – látjuk néha idióta kommunisták pólóján. A baloldal új kapitánya is elmesélte már, hogy ő Jézust követő jobboldaliként balos programot valósítana meg, mert Jézus is baloldali volt. Attól most tekintsünk el, hogy Márki-Zay ennyire nem képes követni a saját bomlott tudatának a gondolatmeneteit! Figyeljünk inkább arra, mennyire rá van szorulva Krisztusra a baloldal, és mennyire nem vagyunk mi rászorulva a baloldalra!
Nagyon jól viselkedhetnek a baloldaliak, mert négyévente hoz nekik a Jézuska egy új messiást, akit abban a hiszemben simogathatnak a karácsonyi szünetben, hogy vele aztán már tényleg megbuktatják Orbán Viktort. Jól van, félre a tréfával, természetesen nekik nem a Jézuska hozza az ajándékot. De akkor ki? A kis Greta? Beszéljünk egy kicsit a kereszténységről!
A jobboldalon rendszeresen megfigyelhető az a konfliktuskerülő megfelelési kényszer, hogy elismerjük a baloldali értékeket, amelyek hasznosak a társadalomnak. Mik ezek a baloldali értékek? Szabadság, egyenlőség, sokszínűség, emberi jogok, szolidaritás – sokak szerint ezeket a baloldal szavatolja. Csak éppen azt nem veszik figyelembe, hogy honnan vette ezeket. Ezek ugyanis a baloldal kezében egytől egyig hamisítványok. Ócska csempészáru.
A történelmi baloldal egyes szegmensei, a felvilágosodás szülte liberalizmus, a kommunizmus és féregnyúlványa, a fasizmus, végül a mai woke-újkommunizmus mind-mind csempészkamionok, amelyeknek a kinyitott hátuljánál olcsón megveheted a neppertől az igazinak látszó, márkás terméket: a keresztényi külsőségeket. A jóemberséget. Csak nem fog működni, mert nincs benne a technológia. A technológia a kereszténység.
Keresztény alapértékek
A kereszténység kiindulópontja a szabadság, vagyis a szabad akarat. Isten kegyelméből értelemmel megáldott ember vagy, akinek módjában áll eldönteni, hogy Istennel vagy nélküle akar élni. A keresztény szabadság abban különbözik az eltorzított, baloldali szabadságtól, hogy a döntéseid következményeit sem hallgatja el előled, hanem előre figyelmeztet rájuk. Isten azért adta ezt a szabad akaratot mindenkinek, mert minden ember egyenlően értékes a számára, mindannyiunkat üdvözülésre teremtett. Ez az egyenlőség valódi, mert működőképes, és a működtetése a mi kezünkben van. A baloldal által hirdetett társadalmi egyenlőség viszont elérhetetlen utópia, mert előfeltétele lenne, hogy a világon mindenki ugyanolyan okos, ugyanolyan erős, ugyanolyan szellemes, ugyanolyan szép és ugyanolyan magas legyen. Pont, mint a BigMac. A keresztény egyenlőség ezzel szemben szabad és sokszínű társadalmat eredményez.
Az emberi jogok nyilatkozata pusztán azért született a nagy francia forradalomban, mert éppen kivégezték a kereszténységet, amely addig szavatolta az emberi jogokat. Legfőképpen az élethez való jogot. Ez persze nem azt jelenti, hogy a keresztény társadalom tökéletesen működött, de lássuk, mennyire működött jól az Emberi és polgári jogok nyilatkozata! A 2. pontban leszögezi az ember természetes jogainak megőrzését és a jogot az elnyomással szembeni ellenálláshoz. Aztán a nyilatkozatot törvényerőre emelő forradalmi Franciaország kiirtotta a forradalmi Franciaországgal szemben ellenálló Vendée tartomány lakosságának nagy részét. Az elmúlt 233 év „felvilágosult” liberális, kommunista és fasiszta rezsimjei sokszorosát pusztították el emberéletben és anyagi javakban, mint a megelőző keresztény évezred. Azt pedig aligha kell magyarázni, hogy az elesettek és a szegények megsegítését kötelességnek tekintő, nemcsak karácsonykor a kamerák előtt, hanem egész évben ételt osztó kereszténység a baloldal jelenléte nélkül is megvalósította a szolidaritást.
Amikor a keresztény embernek jól megy a sora, azt nem magától értetődőnek veszi, hanem isteni kegyelemnek, ezért gondol azokra, akiknek nem megy ilyen jól.
Ellopni, amit csak bírnak, korszakokon át
A felsorolt értékek tökéletesen elketyegnek baloldaliság nélkül. A baloldal nihilista módon a valóságból kirángatva, kalapdíszként használja ezeket, míg a kereszténység egy teljes világkép részeként alkalmazza őket; a szellemi háttér, vagyis a tartalom működteti és indokolja a felszíni fogalmakat, vagyis a formát. A történelmi baloldal évszázadok óta a kereszténységet lopja, hamisítja, ami sokakat megtéveszthet, de attól még hitvány és főleg fölösleges nepperholmi marad.
Így lett az „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” első parancsolatból röhejes állampárt-kultusz, az „Isten nevét hiába ne vedd!” második parancsolatból a kritikus hangok paranoiás üldözése besúgóhálózattal, „az Úr napját szenteld meg!” harmadik parancsolatból dagályos pártkongresszusok. Így lett Marxból a tévedhetetlen teremtő, aki elküldte az ő egyszülött fiát, Lenint, hogy megváltsa az emberiséget a tőkés elnyomatásból, és az egész világon elterjessze az új hitet. Így lett a Tőkéből Biblia, és a szentségekből más-más torzulás: a keresztségből névadó, a bérmálkozásból párttagság, az oltáriszentségből piros könyvecske, a szentgyónásból nyilvános önkritika, a papi rendből kommunista fejesek hálózata. A házasságot már korábban ellopta és megfosztotta szentségétől a liberalizmus, míg a betegek kenetével, azaz a végső vigasszal jellemző módon olyannyira nem bírtak mit kezdeni a kommunisták, hogy ellopni sem tudták. Lett viszont a körmenetekből május 1-jei felvonulás, az oltárképből gigantikus Lenin-, Sztálin- és Rákosi-festmény, az egyházi átokból pártból való kizárás.
A kereszténység Isten szeretete, a baloldaliság Isten hatalmának irigylése
A kereszténység külsőségeit ellophatták a kommunisták, de a működtető belső tartalmat nem tudták lemásolni, mert a megértéséhez is túl materialisták.
A kereszténységet azért gyűlölik engesztelhetetlenül, mert kicsinyes, erőszakos bűnözők, akik mindent a hatalom szempontjából vizsgálnak: csak az a jó, ha náluk van, ha viszont nem náluk van, akkor likvidálni kell azt, akinél van.
A hatalom lényege azonban lelki: a felelősség a hatáskörünkön belül élőkért, akiket szeretünk. Itt máris többszörösen megbukik a dolog, hiszen a kommunista alkatilag pszichopata, aki senkiért nem vállal felelősséget, bárkin átgázol, és nem szeret, kivéve persze ÉN!ÉN!ÉN!-t. A keresztény ember nem olyasmikkel hülyít másokat meg saját magát, hogy ő az egész világot szereti, a szén-dioxidtól izzadó Földanyáért küzd, Amazónia meg a szumátrai orangutánok túléléséért aggódik, és hozzánk telepítené Afrika lassan egymilliárd éhezőjét, hogy itt is éhínség legyen. Az indokolhatatlan jólétben meglágyult agyú európai, fehér Jó Ember kizárólag a lelkiismeretén akar könnyíteni valami instant megváltással. Mert Isten ravaszul lelkiismeretet is adott a szabad akarat mellé. A keresztény embernek viszont van családja, otthona, közössége, nemzete, országa – ezeket nem elég Insta-posztokban, felelősség és kötelezettségek nélkül szeretni.
A baloldal, azaz a kommunista világforradalom különböző mértékben agresszív válfajainak összessége (lásd: a szocdemek mindig beolvadnak a kommunistákba a diktatúra kezdetén) újra és újra meg akarja váltani a Krisztus által már megváltott világot – nyomorult pótcselekvések ezek arra, hogy értelmet és célt adjanak az életüknek.
Ezért nem képesek lélekkel megtölteni a hatalmat, a megszerzése után semmi olyat nem csinálnak vele, amire az ténylegesen való. Nem végeznek teremtő munkát, csak lubickolnak benne öncélúan.
Jobb esetben csak elkúrják, brutálisan eladósítják, kiárusítják az országot, nyomorba döntik a népet, rosszabb esetben terrorizálnak, agyonvernek, akasztanak is. Gyengécske vigasz, hogy olykor egymást is, hiszen az ilyen pokolfajzatokból mindig lesz utánpótlás, amíg vannak lelki sérült, irigy, sértett, bosszúszomjas emberek a világon.
Csak a kereszténység óv meg a cinikus harácsolóktól
A baloldali káoszban végül mindig az kerekedik felül, ami kivétel nélkül a világ összes hatalmi gépezetének a rákfenéje: az eszmékre, közösségre, életekre, fenntarthatóságra tökéletesen érzéketlen, harácsoló cinikusok örök tömege.
Bármelyik rendszer át tud csúszni az ő kezükbe, de amelyik hatalom eleve fikciós alapokról indul, sérült személyiségű kalandorokkal, annak esélye sincs ezt megúszni. Ez persze nem vigasz, mert a normalitás szempontjából szinte mindegy, hogy a kommunista hiénák vagy a hétköznapi sáskák hordanak szét mindent. Csak olyan rendszer teremthet igazi fenntarthatóságot, amely megzabolázza az ösztönt, kordában tartja az egót, és alázatra nevel. A kereszténységben megvan ehhez a kellő önkritika és humor. Tisztában van vele, hogy sem az ember, sem a világ nem volt és nem lesz soha tökéletes, az Egyházzal és a mindenkori pápával bezárólag. A keresztények azzal a tudattal tekintenek a jövőbe, hogy ha az ő bűneik nem tudták elpusztítani az Egyházat, akkor az másnak sem fog sikerülni. Éles ellentéte ez a magabiztosság a kommunisták befeszült gőgjének, amivel bizonygatják az igazukat.
„Ez nem az igazi kommunizmus volt, csak félrecsúszott, adjunk neki még egy esélyt!”
– mentegetőznek a kivégzettekkel telehányt meszesgödrök fölött.
„Tökéletes eszme, csak az emberek tökéletlenek a működtetéséhez”
– még ez is a kereszténységtől sután ellopott gondolat.
A keresztények sokkal jobban elviselik, amikor maskarás nyílttársadalmi ügynökök a papságot gúnyolják, vagy az abortuszt népszerűsítik provokatív performanszokkal, mint a haladó woke-kultúra, amikor az LGBTQ-lobbit gúnyosan szembesítik a valósággal. A kereszténység ugyanis tudja, hogy igaza van, és ezen az sem változtat, ha kigúnyolják, a nyílttársadalmi lobbi viszont tudja, hogy ha nem tudja ráerőszakolni az emberekre a hazugságait, akkor nem is fogja tudni igazságként eladni azokat.
Jézus nem az első kommunista volt, hanem a Megváltó, de vigyázat, hamisítják! Válaszd az eredetit!
A baloldal kitárgyalása után ejtsünk pár szót magunkról is! Ha keresztény társadalmat akarunk építeni – márpedig bebizonyosodott, hogy bármilyen mást építeni öngyilkosság – akkor a jelszavak nem elegendőek, önmagunktól is el kell várni, hogy megfeleljünk ennek. A kapitalizmussal sem leszünk előrébb, ha nem tanul meg bizonyos dolgokban a haszon szüntelen hajkurászása helyett Isten dicsőségére alkotni, és csilingelő kamatos kamatok helyett simán csak hálát adni, amikor sikerül.
