Bizonyítékok hiányában másodfokon felmentette a Szegedi Törvényszék a családok százait megnyomorító Szeviép Zrt. három korábbi vezetőjét. O. Józsefet, B. Sándort és P. Lászlót “a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett, különösen jelentős mértékű tényleges vagyoncsökkenést eredményező csődbűntett” elkövetésével vádolták és mondták ki első fokon bűnösnek. Az ítélet nem jogerős, Földes Attila ügyész fellebbezést nyújtott be a vádlottak börtönbüntetésének kiszabásáért. Az indokolás szerint azért nem lehetett elmarasztaló ítéletet hozni, mert senki sem vizsgálta a Szeviép működésének teljes ideje alatti könyvelést, kiragadott rész alapján pedig nem lehet ítélkezni, a nyomozóhatóságok ugyanis csak az abból az időszakból származó adatokat, dokumentumokat használták és nyújtották be bizonyítékként, amikor a fizetésképtelenséget jelentő Szeviép elkezdte a kifizetések mulasztását és ezzel párhuzamosan a kölcsönözgetést.
A vádirat tételesen mutatta be, hogy 2007 és 2010 között – mialatt 6,5 milliárd forinttal károsították meg alvállalkozóikat – összesen 1,5 milliárd forint értékben tolták ki a pénzt saját érdekeltségű cégeikbe. Olyan cégeknek, sőt, magánszemélyeknek fizettek ki több esetben havi rendszerességgel összesen százmilliókat, amelyek akkor már szintén fizetésképtelenek voltak, tehát esély sem volt arra, hogy a kölcsönt visszafizessék. Míg az első fokon eljáró Szegedi Járásbíróságnak mindez elég volt, hogy több év letöltendő börtönre ítélje a volt Szeviép-vezéreket, a törvényszéki bírói tanács meglátása szerint a pontosan végigkövethető cég- és pénzadatok még nem bizonyítják a 1,5 milliárd forint kitalicskázását.
A középpontban Kovalcsik Éva tanácsvezető bíró. A másodfokon eljáró bírói tanács szerint mivel nem analizálták ki a cég teljes működése alatti könyvelést, csak a büntetőeljárásban érintett dokumentumokból, gazdasági adatokat kiragadva nem lehet ítélni. Fotó: PS
Korábbi cikkeinkben mi is részletesen bemutattuk, hogy miközben a baloldali kormányok idején állami és önkormányzati megrendelésekből összesen csaknem 34 milliárd forint közpénz folyt be a cég kasszájába, nemcsak a nagyobb értékű alvállalkozói munkákat nem fizették ki, hanem még a szerszámboltosnál is kifizetetlen számlákat hagytak. Ugyanakkor csak a kötelezettségeiket nem fizették ki. A már fizetésképtelenséget jelentett Szeviép nagylelkűen osztogatta a tagi kölcsönöket, mint valami pénzintézet. Nem is akárkiknek. A vádiratban szereplő cégeknek az Opten által alaposan utánanéztünk. A Csongrád Megyei Főügyészség által jegyzett vádiratban összesen 11 olyan céget találtunk, amelynek vagy egy nagy összeget egyszeri jelleggel, vagy havi rendszerességgel kölcsönöztek. Ezek közül egyik sem volt független a Szeviéptől, illetve a három első fokon elítélt Szeviép-vezértől. A dokumentumokból még egy laikusnak is kiderül, hogy még külföldre is mentettek ki pénzt. Mindegyik Szeviép-vezér nevén találtunk bedőlt sok százmilliós projektet, Romániában, illetve Horvátországban. 2007-től úgy rohantak a csőd felé, hogy miközben a kivitelezési munkát ténylegesen elvégző alvállalkozókat nem fizették ki, a zrt. utolsó százmillióit is kifizették szintén veszteséges saját cégeiknek, amelyeket aztán ugyancsak becsődöltettek. Így a pénz, mintegy 1,5 milliárd forint a Szeviép leányvállalatainál, illetve a tulajdonosok más cégeinél köddé vált. Mire a Szeviép Zrt.-t a Csongrád Megyei Bíróság végzésével felszámolták, már nem volt vagyon. A kölcsönök kilencven százalékát valódi értékükhöz képest jelképes összegért sikerült értékesíteni a felszámolónak faktoringcégek felé. A 1,5 milliárd forint okozott vagyonvesztésből (azaz kilapátolt pénzből) így csak mintegy 438 millió forint térült meg.
A vádirat pontosan részletezi, melyek azok a cégek, sportklubok és magánszemélyek, amelyeknek az irreális kölcsönöket nyújtották. Többségükbe havonta, kéthavonta, részletekben csurgatták a pénzt. Hiába nem törlesztettek, az igazgatóság újra és újra kitolta a visszafizetési határidőt, és újabb kölcsönt adott. Az első fokon eljáró bírói tanács még teljesen logikusnak látta a láncolatot és az események fonalát. Pedig akkor még az sem látott napvilágot, hogy csőd ide vagy oda, a Szeviép vezérek bizony dőzsöltek. Az egyik vádlott, P. László például luxusutakra járt, felesége luxusüzletekben shoppingolt. Yachtoztak, búvárkodtak a Maldív-szigeteken, az asszony Versacéban, Louis Vuittonban, P. tízmilliós Rolexben – míg a kifizetetlen kisvállalkozók sorra mentek tönkre.
A vádlottaknak szemlátomást most is jól megy… Fotó: PS
Másodfokú tanács: “Kétséget kizáróan meg lehessen állapítani a csődbűntett elkövetését”
A másodfokon eljáró bírói tanács – amelynek vezetője Kovalcsik Ágnes – viszont azzal érvel, hogy a bizonyítékok csak a Szeviép gazdasági tevékenységének egy részét fedik le; abból szerintük nem lehet egy részletet kiragadni, és az alapján értékelni. A tanácsvezető bíró úgy fogalmazott: nem voltak elegendőek a bizonyítékok ahhoz az elsőfokú eljárásban, hogy kétséget kizáróan meg lehessen állapítani a csődbűntett elkövetését. Majd nekiállt az első fokon elmarasztaló ítéletet hozó bírói tanácsot kritizálni. Állítólag a Szegedi Járásbíróság tanácsa a lehetséges és nem a szükséges körben folytatta le az eljárást. Sőt, “majdnem saját kompetenciáját is túllépve igyekezett olyan bizonyítékokat beszerezni”, amelyek alapján megalapozott tényállást alapíthattak volna meg.
Döbbent arcok a tárgyalóteremben – az újságírók sem hitték el, amit hallanak… Fotó: PS
A Szegedi Törvényszék tanácsa szerint azonban nemcsak a járásbíróság hibázott, hanem azok is, akik a nyomozást lefolytatták, majd az ügyészség, amelyik vádat emelt. A tanácsvezető bíró azt hiányolja, hogy nem a cég működése alatti teljes könyvelést analizálták ki. De ugyanezt hiányolta a kirendelt szakértő is. Az indokolás szerint a szakértő mindvégig azt kifogásolta, hogy nem kapta meg teljes körűen az iratokat, így pontos véleményt nem lehetett megállapítani. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem talált kompenzációs jegyzőkönyveket a szakértő, de nem lehet megállapítani, hogy a tárgyidőszakban nem volt.
A büntetőper harmadfokon folytatódik. Mivel az ügyész által indítványozott kényszerintézkedés elrendelését is elutasították, mindhárom Szeviép-vezér szabadlábon várja a végtelennek tűnő eljárás végét.
Végezetül álljon ITT az a három történet, amely jól mutatja a történet és a mérleg másik oldalát. Ez a károsultak története. Deák László halála előtti utolsó kívánsága volt, hogy végül igazságot szolgáltassanak. A villamosmérnök cégvezető a korábbi ítélethirdetésen még ott ült; ma nem valószínű, hogy jól érezte volna magát, de ezt a napot már nem kellett megérnie.
A Szeviép károsultjainak közleménye itt olvasható.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS