Rákosista nagyapja Mindszenty megölésére buzdított, apja – a gyanú szerint – nőkkel erőszakoskodott, Donáth Anna pedig futószalagon hazát és nemzetet árul, s olyan folyékonyan hazudik, mint a Böszme. Legutóbb az özvegyeket próbálta ráuszítani a kormányra egy ordas hazugsággal.
A családjáról természetesen senki sem tehet. Donáth Anna nem tehet arról, hogy a nagyapja, Donáth Ferenc egy tömeggyilkos rezsim vezetője, a kommunisták szálláscsinálója, a magyar történelem egyik legaljasabb gazemberének, Rákosi Mátyásnak az ülepfényezője volt. Arról sem az unoka tehet, hogy a nagyapa 1951-es letartóztatásáig Rákosi titkárságát vezette, s a központi vezetőség tagjaként el nem évülő felelősség terheli a kommunisták által elkövetett rémtettekért. Nem az ő vétke, hogy rákosista nagyapja véres szájjal követelte ártatlan emberek lemészárlását, például Mindszenty József hercegprímásét, méghozzá ilyen szavakkal:
Mi nem az egyház ellen, hanem az egyházon belül az amerikaiaknak kémkedő, az országot eláruló, valutacsempészéssel foglalkozó Mindszenty és klikkje ellen harcolunk, és meg kell magyarázni, hogy ez minden paraszt, munkás és haladó értelmiségi hazafias érdeke, hogy az ilyen összeesküvő, fasiszta banda az ország nyugalmát többé ne zavarja. Mi megegyezésre törekszünk, azonban a türelmünknek egyszer és mindenkorra most vége, és ha kell, az államhatalom erejét is igénybe vesszük ennek a társaságnak a likvidálására. [1948. december 4., MDP Szolnok megyei választmányi ülése]
Az sem Donáth Anna vétke, hogy a nagyapó Barankovics István pártjának beszántásán így lelkendezett:
Világos, hogy Barankovicsék pártja a reakciós elemek találkozóhelye, és semmi jó szerepe nincs a demokráciánkban, úgyhogy Rákosi elvtárs bejelentése egyértelmű azzal, hogy Barankovicsék hamarosan végleg el fognak tűnni a magyar politika életéből. [1948. december 4., MKP központi vezetőségi ülése]
Donáth Anna nem tehet róla, hogy nemcsak rákosista nagyapja, hanem utódpárti apja, Donáth László is egy jellemtelen, hitvány alak – már amennyiben megalapozott az utóbbi által állítólag szexuálisan molesztált nők vallomása és a rendőrségi gyanúsítás. A Magyarországi Evangélikus Egyház belső vizsgálata szerint mindenesetre életszerű és hiteles az áldozatok beszámolója…
Szóval a családja bűneiért Donáth Anna nem felel. Ám a sajátjaiért igen. Azok pedig – a rövidke életmű dacára – már igencsak számosak. Itt van ez a minapi szösszenete a Facebook-oldaláról:
A tegnapi magyar családok jó része a magyar állam szemében már nem család. A gombot megnyomó kormánypártiak azt üzenik a gyerekét nevelő özvegy szülőnek, hogy nem volt elég csapás a társát, gyermekei másik szülőjét elveszíteni, most még meg is alázzák, jogilag »lefokozzák«. (…) Egy igazságos és emberséges jogállamban minden család egyenrangú – és őszintén remélem, hogy mindazok, akiktől ma ezt Orbán Viktor elvitatta, 2022-ben csattanós választ adnak számára a választásokon.
Atyaég! Ki fokozott le kit? Mi van az özvegyekkel? Milyen megalázás? Ennek elment az esze? Vagy csak hazudik és uszít, mint a vízfolyás (és mint a nagyapa)?
- A tények ugyanis a következők: Magyarország Alaptörvénye továbbra is családnak tekint minden olyan közösséget, amelyben gyermeket nevelnek. Természetesen az özvegy szülő és gyermeke(i) is családot alkotnak. Ebben semmilyen változás nem történt. Senki sem „fokozta le”, „alázta meg” az ilyen, tragédia sújtotta családokat. Donáth Anna aljas, becstelen módon hazudik. Olyasmivel vádolja a kormányt, ami nyilvánvalóan nem igaz. Szerencsétlen sorsú embereket próbál – a nyomorukon keresztül, azt fölhasználva – a kormány ellen hergelni. Minősített féregség.
Mindössze annyi változott, hogy az Alaptörvény kiegészült annyival: „Az anya nő, az apa férfi”. Az viszont továbbra is benne maradt, hogy „A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony”. Szóval hiába firkálja össze a kezét a kis Donáth és néhány butuska tévés celeb; hiába tesznek mindannyian hűségesküt a fősodratú liberális őrületnek – az egész csupán hiszti, műbalhé.
- A család az család? Naná! Különösen a Donáth család…
A taktika a régi, ismerjük. Rombolás és szavazatvásárlás. Aztán rombolás újra. Ezt csinálták Donáth nagypapáék is a szovjet tankok fedezékében és Donáth apukáék az SZDSZ-szel karöltve. Az emberek legalantasabb ösztöneire (gyűlölet, irigység) épített hazugságokkal egymásra uszították a társadalmi csoportokat. Megvádolták ellenfeleiket (kulákok, keresztények, polgárok, középosztálybeliek, konzervatívok stb.) hogy bántják a munkásokat, parasztokat, zsidókat, cigányokat, homoszexuálisokat, nemváltókat, hermafroditákat, özvegyeket vagy bárki mást. Ám szerencsére itt vannak ők, a megmentők, az éppen aktuális Párt, akik majd segítenek eltakarítani az útból a nép, a jogállamiság, a népi demokrácia vagy épp az európai értékek ellenségeit: Mindszentyt, Barankovicsot, a kisgazdákat, a kulákokat, Orbánt, illetőleg a Fideszt. Aztán a szovjet hadsereg, az ÁVH vagy a The New York Times elintézi a többit. Így megy ez évtizedek óta.
A társadalom fundamentumait – a nemzetet, a családot, a vallást és újabban a nemi identitást – támadják. Atomjaira akarnak bontani mindent. Le kell csupaszítani mindent az emberig, annak legbűnösebb vágyaiig. Ha Gipsz Jakab elvenné feleségül a csillárt vagy a pályaudvart (megtörtént!), nem szabad az útjába állni, mert „a család az család”. És így tovább.
Amikor Donáth Anna a magyar jogállamiságról hazudozik, Magyarország ellen áskálódik, olimpiai álmot gyilkol, a hazánkra rontó külföldiekkel szövetkezik, polgárháború kirobbantásán buzgálkodik, vagy épp a felvidéki magyarokat akarja „büszke szlovákká” nevelni, akkor egyrészt a családi hagyományokat ápolja. Hegedűs hadnagy bőrébe bújik újra és újra, mint rákosista nagyapja. Másrészt küldetést teljesít. Nemzetközit.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS