Végig kiélezett meccsen döntetlent játszott utolsó középdöntős meccsén a magyar válogatott Oroszország ellen a női kézilabda Európa-bajnokságon. Összesítésben 12. helyen végeztünk, ami a valaha volt leggyengébb Eb-szereplésünk, de nincs világvége-hangulat, mert a valaha volt legtöbb sérülés is nehezítette a csapat dolgát: egész sor alapemberünk nem állt Kim Rasmussen rendelkezésére.
Ránézésre is hasonló képességű csapatok küzdelmét hozta a magyar-orosz középdöntős meccs. Eleinte nekünk kellett futnunk az eredmény után, amit Kovács Anna vezérletével meg is tettek a mieink. A félidő közepe után kicsit rákapcsolt a magyar válogatott, el tudott lépni két gólra, majd percekig ezt tartotta. A 23. percben felcsillant a remény, hogy megléphetünk, ekkor már 12:9-re vezettünk, de innen kapaszkodott vissza néhány perc alatt egyenlőre az ellenfél. Az előnyhöz Szikora bravúros kapusteljesítménye is kellett, akkor 50 százalék körül mozgott a hatékonysága. A félidő végén Klivinyi fontos gólokkal járult hozzá, hogy visszaszerezzük az előnyt, így a küzdelmes első félidőt jól tükröző 14:13-as magyar vezetéssel mehettek pihenni a játékosok.
A második félidő elején ugyanazt eljátszottuk újra, amit az első játékrész végén: elmentünk hárommal, majd az oroszok visszazárkóztak döntetlenre. A 46. percben aztán visszavették a vezetést is, amire utoljára a 13. percben volt példa, majd Schatzl Nadine kihagyott hetese után már kettővel húztak el. Innentől az volt a cél, hogy ne engedjük az orosz előny kiépülését, amihez az is kellett, hogy Kiss Éva ziccervédéssel váltsa a kapuban Szikora Melindát. Az utolsó percekig éleződött a fej-fej melletti küzdelem, aztán három és fél perccel a vége előtt megijedhettünk, amikor hetest és emberelőnyt harcoltak ki az oroszok. Az előnyüket Hornyák emberhátrányban, talpról eleresztett távoli bombájával egyenlítettük ki, több gólt pedig egyik csapat sem tudott bevarázsolni, így döntetlent értünk el, és 12. helyen végeztünk az Eb-n.
A legjobbjaink hiányoztak, de kiderült, hogy rövid a kispadunk
A magyar csapat támadóhatékonysága sokat javult az Eb eleje óta, ezúttal már majdnem a támadásaink felét tudtuk góllal befejezni. A játék képe is leginkább a norvégok elleni meccsre emlékeztetett, a rengeteg alapembert nélkülöző csapatunkból is képes volt dinamikus játékot kihozni Kim Rasmussen szövetségi kapitány. A szélsőjátékunk biztatóan működött, beállóban és átlövésben viszont elég szegényes hatást keltett a csapat, ahogy lerohanásokra is képtelenek voltunk, az oroszokkal ellentétben. Ha igazán kiemelkedő teljesítményt keresünk, akkor még mindig Görbicz Anita neve a legkézenfekvőbb. A magyar irányító számára az első két meccs katasztrófa volt, azóta viszont magára talált. A védjegyének számító technikai trükkjeit még mindig előhúzza időnként, viszont ezen a meccsen és az egész Eb-n nem annyira gólzsákként villogott, mint inkább a gólpasszok sokaságával. Feltűnő viszont, hogy a ravasz passzai sokszor a társak számára is váratlanok, és nem mindig tudnak felnőni a feladathoz. Rajta kívül Klivinyi harcossága érdemel dicséretet, hiszen gólokat, emberelőnyöket ért az oroszok ellen. Továbbra is csalódást keltő viszont Planéta Szimonetta teljesítménye, aki ismét megkapta a lehetőséget, de most sem tudott élni vele. A majd’ kétméteres jobbátlövő simán mindenki fölé emelkedve bombázhatná a kaput, de rendszerint visszahúzódó megoldást választ, és még akkor sem mer lövésre vállalkozni, amikor a falban elviszik előle a társak a védőket.
MAGYARORSZÁG–OROSZORSZÁG 26:26 (14:13)
Magyarország: Kiss É. – Bódi 2, Görbicz 2, Kisfaludy 2, Szekeres, Klivinyi 5, Erdősi 1. Csere: Szikora (kapus), Kovács A. 6, Hornyák D. 4, Mészáros R., Planéta, Schatzl 2, Lukács 2. Szövetségi kapitány: Kim Rasmussen
Oroszország: Utkina – Kozsokar 1, Posztnova 3, Dmitrijeva 7, Szeny 3, Szkorobogatcsenko 2, Szudakova 3. Csere: Truszova (kapus), Makejeva, Szamohina 1, Szabirova 2, Vjahirjeva 3, V. Zsilinszkajtye 1. Szövetségi kapitány: Jevgenyij Trefilov
Kiállítások: 8, ill. 10 perc
Hétméteresek: 4/6, ill. 3/4
Gyakorlatilag a magyar válogatott fele nem lehetett ott az Európa-bajnokságon, illetve dőlt ki menet közben, ami bőven árnyalja a csupán 12. helyezést. Ennyire tartalékos csapattól nem lehetett sokkal jobbat várni, ám jelzésértékű, hogy a válogatott második vonalának számító játékosok csupán ennyire képesek, miközben 25-26 évesen világversenyes rutinhiánnyal küszködnek, és rengeteg lehetőséget elidegeskednek.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS