Ezek a cégek az ukrán termőföldek igazi tulajdonosai - És ezekről hallgat a 444.hu
Az orosz-ukrán konfliktus kirobbanása óta a világ közvéleménye számára egyértelművé vált, hogy Ukrajna a Szovjetuniótól történő levallása után a nyugati és az orosz érdekszféra közé ékelődve gyakorlatilag a két tömb játékterévé vált. Persze a helyzetet még bonyolítják a helyi ukrán, orosz oligarchák is, akik a maguk eszközeikkel szintén sakkban tartják az ukrán államot. A nemzetközi sajtóban már hetek óta tart a vita arról, hogy kik is az ukrán termőföldek valódi tulajdonosai? A 444 cáfolni szerette volna az ukrán termőterületek felvásárlásáról szóló híreket és nagyvonalúan elhallgatták, hogy a névleg ukrán vállalatok mögött valójában kik is állnak. Címszavakban: oligarchák, milliárdos üzletemberek, külföldi befektetők.
Ukrajna területének több, mint a fele művelhető terület. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) úgy értékeli, hogy Ukrajnában 41,3 millió hektár művelhető meg (csak összehasonlításképpen: Magyarországon a művelhető területek nagysága 5 millió hektár).
Az országban a mezőgazdaságnak mindig fontos szerepe volt, a Szovjetunió idejében Ukrajnát az ország éléskamrájaként nevezték. A függetlenség kivívása óta ez a szerep nem csökkent, az ágazat adja a GDP 12,5 százalékát, valamint a foglalkoztatottak 17 százaléka ebben az ágazatban dolgozik. Ukrajna nem szorul élelmiszerimportra, sőt az utóbbi években a világ egyik legjelentősebb gabonaexportőrévé nőtte ki magát.
Nagy kincs most a termőföld és a víz
Amikor a klímaváltozás egyre nagyobb méreteket ölt, termőföldek sivatagosodnak el, illetve egyre nő az Európán kívüli népesség, akkor az egyik legnagyobb kincs a termőföld. Hiszen élelmezni kell a világ növekvő lakosságát. Ukrajna másik nagy erőforrása, amelyre a jövőben nagy szüksége lesz az emberiségnek, az a vízkészlet.
Ez egy másik cikk témája, de jól körvonalazódik, hogy Ukrajnában alapvetően 3 dologért szoktak harcolni, az élelemért (termőföld), a vízért és az altalajkincsekért. Az utóbbi szinte csak az ország keleti részén fordul elő, amely jelen pillanatban az orosz megszállás fő iránya. Az első kettő, az élelem és a víz viszont az ország nyugati (még nem megszállás alatt lévő) területén is megtalálható. Tehát keleten az oroszok, nyugaton meg a nyugatiak próbálják meg megszerezni mindazt, ami értékelhető Ukrajnában.
"Földosztás" IMF-parancsra
Ukrajnában 2001-ben törvényt hoztak a termőföldek eladásnak tilalmáról. Azonban az ország legfőbb hitelezőjének, az IMF-nek az ország vezetése azt az ígéretet tette, hogy 2018-tól megszünteti a termőföld eladásának moratóriumát. Az IMF akkori javaslata szerint az állami földek eladását is lehetővé kellett tenni.
Az ország másik hitelezője, a Világbank szintén a moratórium 2018. évi feloldására szólította fel Kijevet. Végül, az IMF nyomására – mely „zsarolta” Ukrajnát a koronavírus okozta gazdasági válság miatt folyósítandó segéllyel – az ukrán földpiacot 2021. júliusától liberalizálták, tehát megkezdődött a földreform, a termőterületek privatizációja. Természetesen a törvényben beleírták, hogy külföldi állampolgárok vagy cégek nem vehetnek földeket, de ezt látni fogjuk, hogy azért a gyakorlatban mégsem működik igazán.
Hogy még tegyünk egy csavart a történetbe, azt is érdemes megvizsgálni, hogy Ukrajnában a nagy bérlők gyakorlatilag verhetetlen helyzetben vannak. Tehát egy átlagos földtulajdonos ukrán állampolgár, ha bérbe kívánja adnia földjét, akkor teljesen ki van szolgáltatva a bérlőknek. Hiszen nem egy parlamenti képviselő, milliárdos, oligarcha él az ukrán mezőgazdaságból, így ők azok, akik a törvényeket megalkotják és elfogadják, és értelemszerűen saját maguk felé hajlik a kezük.
Így megy a földbérbeadás
Az ukrán gyakorlat szerint például az, aki egyszer bérbe adja a földjét 7 vagy 49 évre (minimum - maximum), utólag nem gondolhatja meg magát, nem bonthat szerződést. A bérlő viszont bármikor lemondhat a földbérlésről. Az ukrán földtörvény azt is rögzíti, hogy ha a bérlő valamilyen értéknövelő beruházást hajt végre a földterületen, akkor a bérleti szerződés lejárta után a tulajdonosnak, azaz a bérbeadónak meg kell térítenie ezeket a kiadásokat a bérlőnek. Ezek az értéknövelő beruházások általában csak papíron történnek meg és horribilis áron, de a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha a tulajdonos a szerződés lejárta után szeretné visszakapni a földjét, akkor gyakorlatilag meg kell vásárolnia. Így a legtöbb esetben a nagy mezőgazdasági holdingoknál marad a bérleti jog. Tehát ők a nyertesei a földrendezésnek.
Akkor most kik az ukrán földek tulajdonosai?
Miután több lap, köztük a PestiSracok.hu is megírta, hogy amerikai és más nyugati cégek egyre nagyobb szeletet szakítanak ki maguknak az ukrán termőterületekből, beindul a szokásos „oroszpropagandázás”.
A 444 cáfolatnak szánt cikkébenegyenesen kijelentik, hogy a legnagyobb termőföldekkel ukrán vállalatok rendelkeznek. Tehát nincs itt semmi látnivaló, piaci alapon működik minden Ukrajnában. Sőt megírták azt is, hogy melyek azok az ukrán cégek, amelyek a legnagyobb részesedéssel rendelkeznek az ukrán mezőgazdaságban.
Ám ha kicsit közelebbről megnézzük ezeket a vállalkozásokat, érdekes adatokra bukkanunk, és egyből árnyaltabb lesz a kép.
Ők a legnagyobb szereplők az ukrán mezőgazdaságban:
- A legnagyobb szereplő a Kernel Holding, amely Ukrajna legnagyobb napraforgóolaj-termelője. 1994-ben alakult. Egy a Luxemburgi Nagyhercegségben bejegyzett nyilvános részvénytársaság, amelynek a részvényeit a varsói tőzsdén bocsájtották ki. Legnagyobb tulajdoni hányaddal pedig a Régiók Pártja színeiben politizáló Andriy Verevskyi rendelkezik. A második legnagyobb tulajdoni hányaddal pedig a Kopernik Global Investors LLC nevű, amerikai (Florida) befektetési alap bír. Tehát egy nyílt részvénytársaság, amelyet Luxemburgban jegyeztek be és a lengyel tőzsdén kereskednek a papírjaikkal, megspékelve amerikai befektetőkkel.
- A második legnagyobb vállalat az Ukrlandfarming. Ezt a vállalatot 2007-ben Cipruson részvénytársaságként jegyezték be, később a londoni és az ír tőzsdére is bevezették a papírjaikat. Alapító tulajdonosa Oleg Bakhmatyuk, milliárdos, politikus, aki jelen pillanatban nem tartózkodik Ukrajnában, mert elfogató parancs van ellene érvényben. Az Al Jazeera szerint ciprusi állampolgárságot vásárolt magának.
- A harmadik legnagyobb területtel rendelkező ukrán mezőgazdasági vállalat az a Myronivsky Hliboproduct (MHP). Ez a vállalkozás önmagában egy gazdasági csoda, hiszen ők kapják meg a mezőgazdasági támogatás 30%-át az ukrán költségvetésből, ők a mezőgazdasági támogatások legnagyobb kedvezményezettei, és szakértők úgy tartják, hogy a cégnek több támogatást sikerül megszereznie az ukrán állami költségvetésből, mint amennyi adót befizetnek. A nagy állami támogatások ellenére a cég adóparadicsomokban igyekszik elrejtenie a tőkéjét. Az ukrán ügyészség többször is vizsgálta a vállalatot. A tulajdonosa egy bizonyos Yuriy Kosiuk, aki meglepő módon egyben milliárdos és politikus is.
- A negyedik legnagyobb ukrán mezőgazdasági vállalatnál sem találunk tiszta viszonyokat, ugyanis az Agroprosperis Group teljes mértékben amerikai tulajdonban van. Ugyanis a cégcsoportot a neves amerikai NCH befektetési alap menedzseli.
- Az ötödik legnagyobb vállalat, az Astarta Holding is egy Varsóban jegyzett részvénytársaság, amelynek többségi tulajdonosa Viktor Petrovich Ivanchyk, a kisebbségi tulajdonos pedig egy kanadai pénzügyi holdingtársaság. De a már említett Kopernik Global Investors LLC nevű, amerikai (Florida) befektető alap is részvényes.
A fenti példák alapján is jól látható, hogy nyugati pénzügyi intézmények, bankok, befektetési alapok az elmúlt évek során bevásárolták magukat a legnagyobb ukrán termőterülettel rendelkező mezőgazdasági vállalatokba. Természetesen az ukrán bankok, energetikai cégek, más termelő vállalkozások sincsenek jobb helyzetben. Az elmúlt évek során az országot szabályszerűen kiárusították.
Forrás: tűzfalcsoport, fotó: MTI
