Egy volt német szocdem politikusnő szerint a születendő gyerekek a legnagyobb környezetkárosítók

Mindig lehet tanulni a művelt és emberi Nyugattól, ahol méltán büszkék arra, hogy figyelnek az emberi jogokra, az emberi méltóságra – kivéve akkor persze, ha az ember még túl pici ahhoz, hogy védekezni tudjon, hiszen az abortusz támogatása nem készteti őket sikításra, csak az, ha valaki kutyának képzeli magát és hülyének nézik emiatt. A bolygónk szénája nem áll túl jól, ezt tudjuk, azonban a rovarevésen kívül most olyan egyszerű és nagyszerű ötlet pattant ki egy volt szociáldemokrata német politikusnő agyából, hogy csak úgy repkedtek volna a villogó villanykörték, ha egy képregényben láthattuk volna lefestve a történetet. A legnagyobb környezetkárosító szerinte ugyanis a GYEREK. Igen, tényleg. Verena Brunschweiger szerint a számok azt igazolják, hogy egy megszülető gyerek széndioxid-kibocsátása túl sok a bolygónak; több, mintha a kocsit felejtenénk el, arra pedig nyilvánvalóan szükség van. Valóban itt tart a Nyugat, kérdőjel nélkül. Mindezt a német Bild újságnak nyilatkozta, és elég felháborító, hogy ilyesmi az orvosi konzíliumon kívül megjelenhet máshol.

Lehet attól még jó ember valaki, hogy a levitézlett szociáldemokrata SPD politikusa volt, de vállalom az előítéletes jelzőt, amikor kimondom: Verena Brunschweiger nemhogy nem jó ember, de orvosi kezelésre szoruló, torz gondolkodású lény. Aki képes egy újszülöttet széndioxid-kibocsátónak nevezni, már nem lehet normális lelkű; aki szerint a környezetvédelemmel úgy lehet hatékonyan foglalkozni, hogy az ő szavai szerint a gyermeket nem szülő nőket támogatjuk, az tényleg kevesebbet ér, mint egy út menti bokor, hiszen az jóval hasznosabb Verena asszonynál ezek alapján.

A gond az, hogy ő nem a helyi elmekórtan-intézet egyik jól felszerelt szobájának lakója, hanem egy elvileg felelős politikus volt, aki egyébként gimnáziumi tanár is. Tanárként ez még szebb, hiszen elképzelhetjük, hogy mennyire undorodott mindig is a kis széndioxid-kibocsátó, bolygópusztító kölyköktől, akikkel foglalkoznia kellett és kell. Ezek alapján vélhetően a szüleivel sem lehet túl rózsás a kapcsolata, hiszen azok a gusztustalan emberek megtartották Brunschweigert, ahelyett, hogy a bolygónkra ügyeltek volna; azonban lehet, hogy öreg korukra megbánták ezt a döntést, mert normális ember szégyellné az ilyen ocsmány gondolkodást.

Ez a finom és családcentrikus vélemény természetesen szervesen illeszkedik abba a narratívába, mely a magyar családpolitikai intézkedéseket rasszistáknak, nácinak állítják be, a nőket pedig szülőgépnek tekinti szerintük az, aki ilyesmire vetemedik. Természetesen mindez akkor igazán környezetkárosító, ha európai, fehér gyermekek születnek, hiszen a bevándorló muszlimok átlagos 6-7 gyereke inkább az oxigén-kibocsátást segítheti. Az önfeladás beteg kultúrája rendkívül rafinált ötletekre képes, hogy eltüntesse önmagát, csak sajnos a többség még mindig nem szeretne eltűnni. Manapság a píszí világában a normalitás az üldözendő; ha tehát egy állam a saját országában azt szeretné, hogy az állampolgárai ne haljanak ki és minél több gyermek szülessen, akik a jövő zálogai, az rasszizmus. A várva várt nyugati ébredés helyett még sötétebb rémálmokat láthatunk tehát, amelyeknek egyik különleges képviselője a születendő gyermeket klímakárosító szennyeződésnek tekintő német Brunschweiger. Sajnos nincs egyedül az őrületével, a törpe kisebbség pedig ismét rá akarja erőszakolni elmebeteg vízióit a normális emberekre. Az anyaföld pedig tényleg zokoghat, hiszen rendkívül torz lényeket kénytelen elviselni, akik bemocskolják tisztaságát.

Egy gyerek a legrosszabb a környezet számára – mondja Brunschweiger. Forrás: Bild