Lejátszotta tavaszi világbajnoki selejtezőit a magyar labdarúgó-válogatott. A három mérkőzésen megszerzett hét ponttal csapatunk jelenleg vb-kijutást érő helyen áll, ám az igazi menetelés majd csak ősszel, a részben hazai rendezésű Európa-bajnokság után kezdődik. Írásunkban az eddig látottakat elemezzük, és megpróbálunk előre tekinteni a válogatottra váró további feladatokra is.
Amikor tavaly, december 7-én Zürichben kisorsolták a 2022-es világbajnoki selejtezők sorsolását, és kiderült, hogy Anglia, Lengyelország, Albánia, Andorra és San Marino lesznek a vetélytársaink a vb-kvalifikációért folytatott küzdelemben, egyértelművé vált, hogy ebből a csoportból igazából csak három válogatottnak – az angol, a lengyel és a magyar csapatnak – lehet reális esélye a kijutásra. Az is világossá vált ezáltal, hogy a másik három válogatott elleni hat mérkőzésen muszáj lesz 100 százalékos teljesítmény nyújtania a mieinknek is, ha csapatunk valóban el szeretné csípni a vb-részvételt érő első két helyezés valamelyikét.
Mindez azonban a mai labdarúgásban már korántsem olyan egyszerű, hiszen az elmúlt években az a bizonyos olló egyre szűkült az erősebb és a gyengébb csapatok között, így manapság már senki nem mehet senki ellen biztosra. Mi ráadásul ezt a saját bőrünkön is megtapasztaltuk az előző vb-selejtezők során, amikor bántó vereséget szenvedtünk egy miniállam – történetesen éppen Andorra – csapatától. A vb-selejtezők ránk vonatkozó menetrendje igazán ideálisnak tűnt, már a program véglegesítésekor is. Az Európa-bajnokság előtti, három tavaszi vb-selejtező közül a bombaerős Lengyelország ellen idehaza mérkőzhettünk, míg a csoport két leggyengébb tagja – San Marino és Andorra – ellen letudhattuk a kellemetlen idegenbeli párharcokat.
Szalai Ádám gólját ünnepli a magyar válogatott a labdarúgó-világbajnokság európai selejtezőjében játszott San Marino–Magyarország mérkőzésen Serravallében 2021. március 28-án. Fotó: MTI/AP/Marco Vasini
Lengyelország csapata jelenleg minden téren előrébb jár nálunk. Van hamisítatlan világklasszisuk Lewandowski személyében, akad jó néhány olyan játékosuk, akik topbajnokságok klubcsapataiban játszanak, sőt, alapembernek számítanak. Nem véletlen, hogy mind a világranglista-helyezésük, mind pedig csapatuk összértéke jóval a mieink előtt van. Emiatt előzetesen bizony az egy ponttal is kiegyeztünk volna, hiszen alapvetően még Budapesten is a lengyel válogatott tűnt esélyesebbnek.
Ennek ellenére, a mérkőzés összképét és különösen az eredmény alakulását ismerve inkább vagyunk utólag szomorúak, hogy „csak” egy pontot tudtunk szerezni Lengyelország ellen (végeredmény: 3–3), hiszen 2–0-ra, majd 3–2-re is vezettünk. Örömmel nyugtázhattuk ugyanakkor válogatottunk bátor játékát, és a szép gólokat, amelyeket szerezni tudtunk egy tőlünk magasabbra taksált ellenféllel szemben.
Sok időnk azonban nem maradt a mérkőzés értékelésére, hiszen várt ránk San Marino és Andorra – mindkettő idegenben. Első számú kapusunkat már itt „elveszítettük”, hiszen Gulácsi Pétert a Lengyelország elleni selejtező után visszarendelte klubcsapata, az RB Leipzig, így Dibusz Dénesre várt kapunk őrzésének feladata. Ez sem lehetett azonban ok arra, hogy ne a biztos siker szándékával utazzon csapatunk San Marinóba, hiszen a hivatalos FIFA-világranglistán utolsó helyen álló válogatott ellen csak és kizárólag a győzelem számított elfogadható eredménynek.
Játékunk a három vb-selejtező közül talán itt volt a leginkább visszafogott. A helyzeteink ugyan az egész mérkőzés során végig megvoltak, domináltunk, mi irányítottuk a pályán történteket, ám a koncentrációval akadtak problémák. Több, komolyabb helyzetet, valamint egy büntetőt is kihagytunk, így a végeredményben elért háromgólos siker (végeredmény: 3–0 ide) ellenére lehetett némi hiányérzetünk.
Andorra most nem okozott gondot
Ami a „miniállamok” elleni ütközeteket illeti, a 2017-ben történtek okán különleges érzésekkel várhattuk az Andorrával szembeni, idegenbeli vb-selejtezőt. Az elmúlt másfél év eredménysora és sikerei után persze joggal bízhattunk abban, hogy ezúttal nem élünk át olyan fiaskót, mint legutóbb. Csapatunk erejét jelzi, hogy számos alapember (Szoboszlai, Sallai, Willi Orbán, Holender, valamint a már San Marino ellen is nélkülözött Gulácsi) nélkül is jól teljesítettünk. Az első húsz percben ugyan még nem találta igazán a ritmust válogatottunk, ám onnantól kezdve a San Marinóban látott játéknál lényegesen jobb teljesítményt mutatott a csapat. Fokozatosan felőröltük a keményen és olykor pokróc durvasággal játszó hazaiak harci kedvét, és bedaráltuk Andorrát. Kleinheisler vezérletével kreatív, szemre is tetszetős támadásokat vezetve, szép gólokat lőve magabiztos győzelmet arattunk (végeredmény: 4–1 ide), és visszavágtunk a 2017-ben elszenvedett vereségért.
A három tavaszi vb-selejtező után csak részmérleget lehet természetesen vonni, azt viszont örömmel tehetjük meg. A magyar válogatott magabiztosan hozta a „kötelező” győzelmeket és emellett Lengyelország ellen is remekül játszott, és sikerült pontot szereznie. Miután a csoport két nagyágyúja, Anglia és Lengyelország első párharcán Anglia győzni tudott, így jelenleg a szigetországiak mögött a mieink állnak a második, még továbbjutást érő helyen.
Nem vitás azonban, hogy a jelenlegi helyezésünk csak átmeneti állapot. A csoport legjobbja, Anglia ellen még egyszer sem léptünk pályára, és hátravan a Lengyelország elleni idegenbeli mérkőzés, valamint az Albánia elleni két meccsünk is. Ezekre a nyári Európa-bajnokság után kerül már majd csak sor. Mindez előnyt és hátrányt is tartogathat számunkra. Közismert, hogy a nagyobb erejű válogatottak teljesítményében gyakorta bekövetkezik némi visszaesés egy-egy világesemény után. Ha sikerül kiugróan teljesíteniük, akkor azért, ha leszerepelnek, akkor pedig azért. Rendszerint előfordulnak válogatottság-lemondások, de akár kapitányváltások is. Amennyiben akár az angol, akár a lengyel válogatott életében bekövetkezik ilyen visszaesés, akkor ebből profitálhatunk majd az ellenük játszandó őszi vb-selejtezőkön.
Marco Rossi kiváló érzékkel rakta össze válogatottunkat! Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Szakmailag és emberileg is van csapatunk
Miután azonban nemcsak Anglia és Lengyelország, de mi is Eb-résztvevők vagyunk, érdemes ezen a szemüvegen keresztül is értékelni a mögöttünk hagyott három tétmérkőzést.
Ezek alapján elmondható, hogy Marco Rossi válogatottja kompakt, egységes csapat, amelynek nincsenek ugyan világklasszisai, ám a kapitány minden posztra megtalálta a megfelelő embereket, és szerencsére a legtöbb poszton több számításba vehető jelölttel is rendelkezünk.
Ha arra gondolunk, hogy újsütetű csillagunk, Szoboszlai Dominik sajnálatos sérülése miatt eleve nem volt bevethető, emellett részben vagy teljesen nélkülöznünk kellett még további 4–5 kulcsembert, s ez mégsem ment az eredményesség rovására, akkor joggal nevezhetjük kiválónak Marco Rossi válogatási elveit. Elmondhatjuk, hogy ahhoz a játékrendszerhez, amelyet a Mester játszat csapatunkkal, megvannak a megfelelő jelöltek, és egy-egy játékos aktuális kiválása miatt sem kell, hogy feladjuk céljainkat, mert szükség esetén képesek vagyunk pótolni őket.
Mindezek tükrében bízhatunk abban, hogy csapatunk helytáll majd a kontinenstornán. Fontos azonban elmondani, hogy Eb-csoportunk – amelyben Franciaország, Portugália és Németország szerepel mellettünk – a legerősebb csoport, amelyből reális továbbjutási esélyeink nem igazán vannak. Már a pontszerzés, vagy egy esetleges győzelem is komoly bravúr lesz.
Edzőtábor és felkészülési meccsek az Eb előtt
Mindenesetre a mostanra ismertté vált Eb-felkészülési program előzetesen jónak nevezhető. Csapatunk a szomszédos Ausztriában tartja majd edzőtáborát, ahol a tervek szerint egy hetet készül majd Marco Rossi legénysége. Ezen felül sikerült lekötni két felkészülési mérkőzést is, Ciprus, illetve Írország ellen. Ciprus ellen június 4-én, Írország ellen pedig június 8-án mérkőzünk – mindkétszer Budapesten. Bár egyik válogatott sem Eb-résztvevő, erejüket azért jól mutatja, hogy úgy az írek, mint a ciprusiak csak nüanszokkal maradtak le az Európa-bajnokságról. Jó erőfelmérőnek ígérkezik tehát mindkét meccs, amely egyben rá is hangolja majd csapatunkat a kontinenstornára.
Csapatunk teljesítménye okán van esély, hogy akár az Eb-n, akár az őszi vb-selejtezők után hasonló örömet lássunk játékosaink arcán. Fotó: MTI/Illyés Tibor
Összegzésként elmondható, hogy válogatottunk szerencsére sikerrel teljesítette idei első feladatait. A roppant eseménydús év további részét pedig bizakodva várhatjuk, hiszen megvan a csapatunk. Marco Rossi gárdája nemcsak szakmailag nevezhető jól összerakott együttesnek, de az elmúlt év kihívásai, fontos mérkőzései rendre bizonyították, hogy egymásért küzdeni képes, és a címeres mez fontosságát maximálisan átérző játékosok. igazán nagyszerű sportemberek alkotják a jelenkor magyar labdarúgó-válogatottját.
Vezető kép: A magyar labdarúgó-válogatott. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Facebook
Twitter
YouTube
RSS