ÁVH-s tisztekből lett külkeresekről és jogászokról, nácikkal üzletelő kommunistákról és a simán átmentett hálózatról beszélgettünk Borvendég Zsuzsanna történésszel és Schiffer András ügyvéddel. Meg persze Vágó István ismeretlen külkeres múltjáról, hogy mit is csinált a Medimpexnél, ahol már nem is emlékszik, milyen útijelentéseket írt. Schiffer kiemelte, hogy nem a beszervezettség a fontos, hanem az az átöröklődés, amely a hálózati szerepek esetében is megtörtént. „Szerintem azért nem volt aktanyilvánosság elsősorban Magyarországon 1990 után, mert a nyugati nagyhatalmaknak, a németeknek, az amerikaiknak alapvető érdekük volt, hogy átvegyék ezeket a hálózatokat” – mondta. De hogyan csempészte a drogot a Medimpex és került gyerekként Egyiptomba Vágó? Ez is kiderül.
A PestiTV csütörtök esti Hálózatában másodszor is leültünk Borvendég Zsuzsannával és Schiffer Andrással, hogy átbeszéljük az átmentett hálózat titkait.
Szóba kerültek a volt ÁVH-sokból lett külkeresek, akik valójában a hírszerzés területén folytatták. Olyan ismert emberek, mint Bauer Miklós (ÁVH, Komplex, Eörsi Mátyás ügyvédi irodája) vagy éppen olyan elfelejtett kulcsfigurák, mint Bárd Károly (ÁVH, majd Eörsi Mátyás ügyvédi irodája).
Schiffer elmondta, hogy amíg Bauer Miklós fiának, Bauer Tamásnak a zavarodott emlékezését még megérti valahol (az egykori SZDSZ-es, most DK-s politikus hivatalos oldalán mentegette ÁVH-s, hírszerző édesapját), Eörsi Mátyás (szintén SZDSZ, most DK) menthetetlen figura.
Schiffer szerint arra nincs mentség, hogy utóbbi a kilencvenes években az irodájában alkalmazta és jól fizette a Bauer és Bárd nevű volt ÁVH-s vezetőket. Kérdésünkre, hogy Eörsi tudott-e a múltjukról, Schiffer azt mondta, ez egészen biztos. Ezért is háborodott fel, amikor néhány évvel ezelőtt már az Orbán-kormány alatt (!) őt jelölték a Demokráciák Közössége nevű nemzetközi szervezet élére… Schiffer akkor posztban tiltakozott (és nyilván a Fideszen belül is sokan felhúzták a szemöldöküket), a rovott múltú Eörsit végül nem nevezték ki.
Visszalépve pár évtizedet, Borvendég Zsuzsanna megdöbbentő részleteket mesélt arról a náci–kommunista üzletelésről, ami a második világháború után zavartalanul működött. [Korábbi interjúnk Borvendéggel a könyvéről és erről a témáról itt olvasható.] Volt olyan ex-náci, akit a pénzügyes Fekete Jánosék „kárpótoltak” a forradalom idején történt anyagi veszteségért. Más a magyar mézet értékesíthette azok után, hogy részt vett a legszörnyűbb gaztettekben.
Schiffer szerint rendszerszerű, hogy az európai nagyhatalmak és Amerika aztán ezekkel a kommunista körökkel találta meg a közös hangot. Nekik is érdekük volt a békés átmenet és békés átmentés, hiszen a volt hálózati emberek mindenben kiszolgálták őket.
Nem az az érdekes, hogy Vágó be volt-e szervezve
De beszéltünk Vágó Istvánról is, akiről kiderítettük, hogy szintén külkeres volt, ahogyan azt csütörtöki cikkünkben nyilvánosságra hoztuk. Borvendég Zsuzsanna arról beszélt, hogy a hivatalos kiküldöttek mindenképp kapcsolatban álltak az állambiztonsággal, Schiffer pedig arról, hogy nem a beszervezettség a fontos. Hanem a hálózati kapcsolatok, az a „hálózati átöröklődés”, amely rendszerszerű a titkosszolgálatoknál is.
„Egyre inkább az a meggyőződésem, és nemcsak Magyarországot tekintve, hogy ezek a szolgálati szerepek előszeretettel öröklődtek apáról fiúra. Ezek a zárt rendszerek így működtek, teljesen érthető, ha preferálták, hogy ha már egy kipróbált személy leszármazottja került az előtérbe. Van egy benyomásom arról, hogy ez nem szakadt meg rendszerváltással, a falomlással ’89-ben. Szerintem azért nem volt aktanyilvánosság elsősorban Magyarországon 1990 után, mert a nyugati nagyhatalmaknak, a németeknek, amerikaiknak alapvető érdekük volt, hogy átvegyék ezeket a hálózatokat.”
Ezt arra fel mondta, hogy felhoztuk Vágó apjának, Vágó Györgynek a múltját, aki a hatvanas években olyan afrikai országokban dolgozott évekig, amelyek szigorúan a szovjetek, így a szovjet titkosszolgálat érdekszférájának számítottak.
A beszélgetés első része itt látható:
Szigorúan életveszélyes drogok
Most folytassuk a Medimpex bemutatását, ahonnan nemcsak Vágó indult meg felfelé, hanem mások is. Köztük a Richter közismert és közmegbecsülésnek volt elnöke, aki a rendszerváltástól egészen 2017-ig vezette a kulcsfontosságú vállalatot…
Éppen korábbi hamvas intézetes kollégám, Orbán-Schwarzkopf Balázs kutatta és publikálta annak történetét, hogy hogyan vett részt a katonai titkosszolgálat (az MNVK-2.) az amerikai kábítószer-csempészetben. A történész kiderítette, hogy amíg a Medimpex legálisan, addig egy Labatec nevű cég illegálisan kereskedett a szerekkel. Utóbbi a Medimpex svájci leányvállalata, illetve fedővállalata volt. Kezdetben száz százalékban a Medimpex tulajdona volt, később húsz százalék a cég egyik svájci vezetője lett. Nem mellékesen olyan kábítószerről (metakvalon) beszélünk, amely – írta az Index – csak 1980-ban 6000 halálesetet vagy súlyos egészségkárosodást okozott.
„Hugh Hefner, a Playboy alapítója előszeretettel adta lazítóként a neki dolgozó lányok részére, vagy az 1977-ben kiskorú megrontásáért perbe fogott híres filmrendező, Roman Polanski is ezt az anyagot adagolta 13 éves áldozatának. Legutóbbi időkben A Wall Street farkasa című filmben bukkant fel, a film főhőse, a Leonardo DiCaprio által megformált Jordan Belfort előszeretettel nyomta magába az alkohollal vegyítve különösen hatásos partidrogot.”
Felháborító történetek. Ehhez képest ízlelgessük, hogy a metakvalont egyrészt a Medimpex exportálta az Egyesült Államokba, másrészt létezett egy illegális útvonal, Svájcon keresztül Kolumbián át szintén az Államokig.
„Kutatásai során Orbán-Schwarzkopf Balázs kiderítette, hogy a Labatec amolyan fedőcégként működött. Amellett, hogy a magyar állam a Labatec »segítségével« került ki bizonyos szabályokat a nemzetközi kereskedésben, a cég az Európából az Egyesült Államokba irányuló illegális kábítószercsempészet láncolatának egyik fontos szerepét töltötte be: a Magyarországról még legálisan Svájcba exportált metakvalon az alpesi országból Kolumbiába került, onnan pedig az Egyesült Államokba csempészték, így látva el ezzel a droggal az amerikai fogyasztókat, többségében fiatalokat.”
[Nem mellékes, hogy a Labatec ma is működik Svájcban.]
Kábítószerező fiatalok. Forrás: Fortepan.hu; adományozó: Urbán Tamás
Titkos útijelentés 10 tonna drog megrendeléséről
„Orbán-Schwarzkopf a kutatása során egy olyan, 1978-as útijelentésre bukkant, ami a Medimpex egyik olyan üzleti körútjáról számolt be, amelyen a magyar vállalat egyik főosztályvezető-helyettese és három kollégája vett részt. Az útijelentésből derül ki, hogy amikor a csapat felkereste a Labatecet, a svájci cég 10 ezer kiló metakvalonra adott le rendelést százezer dollár értékben, amiből két tonnát sürgősen kértek hamburgi szállításra.”
Egyetlen útijelentésből (rendszerszerűleg az ifjú Vágónak is ilyeneket kellett készítenie, és félrevezető visszaemlékezésében el is ismerte) mennyi mindenre következtethetünk. Tíz tonna drog: ebből tényleg meg lehetett gazdagodni. Nem véletlen, hogy 1980-ban az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) már olyan szabályozást akart, amely elzárta volna Magyarországot a kábítószerek exportjától.
Amúgy nemcsak a metakvalont terítették, egy Pemolin nevű droggal is kereskedtek, amelyet ráadásul hamisítottak is. Egy svájci gyárban ráütötték a Captagon márkajelzést, majd egy Nyugat-Németországban bejegyezett török cég segítségével Mexikón keresztül csempészték az Egyesült Államokba. Éppen Mexikón keresztül. Ahová Vágó Istvánt kihelyezték volna.
Bogsch Erik Mexikóból jutott fel a csúcsra
Az újságcikkek szerint a Medimpex 1972-ben nyitott irodát Mexikóban, 1975-ben azt írták, hogy „az export azóta megháromszorozódott; 1974-ben mintegy 1,3 millió dollár volt”. Ott dolgozni komoly előnyt jelentett, Vágó ugye oda készült, más meg onnan ugrott még magasabbra. Vágó könnyen befuthatta volna például Bogsch Erik pályáját, aki 1977 és 1983 között a mexikói irodát vezette, hogy később, 1988-tól 1992-ig a Medimpex angol leányvállalatának főnöke legyen. Miután a leányvállalatot sikeresen átvezette a rendszerváltáson, a Richter vezetőjének választották. Pontosabban egy fejvadász társaság őt ajánlotta: „Hogy az élet milyen furcsaságokat produkál, arra jó példa, miként lett ő a Richter első embere – írta PR-cikkében a Figyelő 2000-ben. – A kilencvenes évek elején az akkori állami vagyonkezelő egy nyugati szakmai befektetőnek szerette volna eladni a nagy múltú, de a keleti piacok összeomlása miatt mostoha helyzetű társaságot. A 7 milliárd forintos adósságállománnyal küszködő, lényegében csődközeli cégnek azonban nem akadt komoly kérője, így meg kellett próbálni önerőből talpra állítani a társaságot, ehhez pedig a vagyonkezelő új vezetőt akart. A kereséssel megbízott fejvadász társaság az akkor éppen a Medimpex gyógyszer-kereskedelmi cég londoni leányvállalatát vezető »ős Richteres« Bogsch személyében találta meg a megfelelő embert.”
A nyilvánvalóan hálózati ember Bogsch [az interjú szerint egy titkárnővel ketten dolgoztak az irodában (!)] a Horn-kormány idején, 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, majd 2001-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. 2017-ben „lépett hátra”, azóta operatív elnök. Azóta a mostani köztársasági elnöktől is kapott egy újabb díjat – tény, hogy a Richter legalább magyar kézben maradt.
Bogsch Erik és Medgyessy Péter (D-209) miniszterelnök. Forrás: MTI
Nahát: az ő papája is külszolgálatos volt
Az érdekes, hogy a korábban említett [az előző cikkben is idézett] pénzügyes vezető, Hegedűs Györgyi Bogschról is mesélt (Vágóról sajnos nem, pedig ahogyan mindenkit, őt is ismernie kellett): „Akkor látták a minisztériumban, hogy itt kéne egy jó vezető és Bogsch Erikre esett a választás.
Hungarotexes volt a papája, Spanyolországban nevelkedett, jól tudott nyelveket, vegyészmérnök volt és Varga Edit [a Richter igazgatója] odavette maga mellé, amikor végzett az egyetemen.
Sokat tanult a Richterben fiatal kezdő korában. Kiküldték Mexikóba, egy pár évig ott volt, ott jártas lett a kereskedelemben, hazajött, és pár év múlva kiküldték Angliába.”
Trinidad szigetén nyelvet tanulni
Az emlékezés annyiban hibás, hogy Bogsch apja nem Spanyolországban, hanem Trinidad és Tobago szigetén dolgozott – külkeresként. „Édesapám külkereskedő volt, közel két évig éltünk Trinidad szigetén, ahol angol középiskolába jártam, de a második nyelv a spanyol volt” – mondta egy későbbi bemutatkozó interjúban a fiú. Bogsch Arisztid később Venezuelában is megfordult kereskedelmi tanácsosként, ahol – mások mellett Németh György századossal és Kéri János századossal együtt – ki is tüntették.
Mit is mondott Schiffer a hálózati átöröklődésről?
A családi kapcsolatot már csak azért is fontos megjegyeznem, mert Vágó István sem egy egyszobás garzonban üldögélve tanult meg annyi nyelvet. A fenti Richter-vezetőhöz hasonlóan a kiváltságos kádergyerekek életét éldegélte. De erről lent.
Megkötötte az orosz üzletet, aztán halálos balesetet szenvedett
Magát a Medimpexet Toldi Ferenc vezette át a rendszerváltáson, aki a hetvenes évek végén már vezérigazgató-helyettes volt.
A már fiatalon Moszkvába küldött Toldi 1992 augusztusában jelentette be, hogy életbe léphet az a 100 millió dolláros keret, amelyet (akkor már) Oroszország és a Medimpex kötött. Lehetett oka ünnepelni (akár a saját és a cége tökéletes átmentését is), de egy hónappal később már halott volt: feleségével együtt tragikus autóbaleset szenvedtek.
Toldi neve ettől az évtől (1992) egyszer sem (!) szerepel az Arcanum folyóirat-adatbázisában – mintha kitörölték volna a történelemből.
A kép csak illusztráció. A felvétel a Richerben készült. Forrás: Fortepan.hu; adományozó: Bojár Sándor
Vágó István, a fiatal tolmács
De most hadd térjek vissza Vágó Istvánhoz. Az impexes cégtől érkezett tehetség nem 1975-ben került bele először a sajtóba, már egyetemistaként is írtak róla. Például 1969-ben, akkor, amikor a Magyar Népköztársaságba látogató litván egyetemi brigád mellé őt rendelték tolmácsnak. A cikk a Lányok, asszonyok nevű propagandalapban jelent meg, a képalában így szerepel: „Együtt a brigád. Jobbról a második a tolmács, Vágó István, III. éves műegyetemi hallgató”.
Egyiptomi iskola a papával
Nem sokkal később a Népszabadságban már egy nagyobb cikkben ünnepelték, mint a hét nyelven beszélő egyetemistát. A szövegből kiderül, hogy már rendszeres vendége a rádiónak és a tévének is. Az írás felett amúgy egy hírszerző-újságíró, Kalmár György igazította el a fiatalokat a vietnami helyzettel kapcsolatban.
„Vágó István 21 éves, egyetemista, s az Iskolarádió angol nyelvleckéinek állandó szereplője volt egy évig. Ebben a minőségében ismertem meg. Később a televízió francia nyelvleckéjében bukkant elő.” Vágó így beszélt magáról:
„Tizenkét éves karomban apám Egyiptomba ment tanítani, magával vitt. Angol nyelvű iskolába jártam, ez volt az első nyelv, amit megtanultam. Most egy kicsit sajnálom, hogy nem az arab, ott könnyebb lett volna.”
A cikkből kiderült, hogy Vágó számtalan külföldivel levelezett: „Forgatom a leveleit. Az egyik Franciaországból érkezett, a másik Kubából. Az egyik feladója egy litván fiú, a másiké egy Sierra Leonéban élő lány. Azután lengyel, német, olasz, luxemburgi, szovjetunióbeli bélyegek egész sora a borítékokon.”
Apja olyan területeken dolgozott, amit a szovjet titkosszolgálat felügyelt
Ahogyan az adásban is megbeszéltük, ez egy újabb, különösen érzékeny terület: az állambiztonság megvizsgálta a külföldi leveleket. Nehéz elképzelni, hogy éppen Vágóéknál ne tették volna ezt meg, akinek már az apja is híresen nagy levelező volt. De a következő rész is árulkodó:
„Azután elég sokat utaztam, nagyon sok barátot szereztem magamnak a világ minden tájáról. S ezt annak köszönhetem, hogy nyelveket tudok. Egy-egy országot, az embereket csak a saját nyelvükön lehet igazán szólásra bírni.”
Vágó tehát már fiatalon rengeteget utazott, a világ minden tájáról barátokat szerzett. Hogy tehette meg akkor, amikor a többség számára már egy lengyelországi út is hatalmas kalandnak számított? A válasz egyszerű: Vágó apja nyelvtanárként több afrikai országban, de Indiában is dolgozott. Olyan területekre engedték, amelyeket a szovjet titkosszolgálat felügyelt.
Folytatjuk.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS