Amint arról a lefújás után portálunkon is olvashattak, a Ferencváros labdarúgó-csapata súlyos vereséget szenvedett hazai pályán a feröeri bajnoktól, így rögtön az első selejtezőkörben kiesett a Bajnokok Ligájából és az Európa Ligából is, és legoptimálisabb esetben is az Európai Konferencia Liga (EKL) csoportkörébe juthat már csak be. A szerda esti lélektelen és elképzelés nélküli játékot látva nem volt meglepő, hogy szinte rögtön érkezett Kubatov Gábor elnök bejelentése Sztanyiszlav Csercseszov menesztéséről. Ám az is egyértelmű, hogy a tréner elküldése önmagában nem oldja meg a gondokat, amelyek már tavasz óta látszódtak a magyar bajnok játékán. Írásunkban a Ferencváros kudarcának okait és a csapat lehetséges jövőjét próbáljuk meg elemezni.
Nincs mit szépíteni a szerda esti kiesésen: a Ferencváros történelme egyik legarcpirítóbb vereségét szenvedte el a Groupama Arénában. Az előzetesen bizony sokak által lesajnált, európai szinten sehol sem jegyzett feröeri bajnok, a KÍ Klaksvík – teljes nevén: Klaksvíkar Ítrottarfélag – nem csupán legyőzte a zöld-fehéreket, de a két mérkőzés alatt gólt sem kapott a pénzügyi értelemben sokszorosát érő magyar bajnoktól. Ennél is fájóbb volt, hogy alázat, fegyelmezettség és tudatosság terén is jobbnak bizonyultak a mieinktől. Őszintén meg kell mondani, hogy az egyébként félamatőrökből álló feröerieknek már az első meccsen is több helyzetük volt, mint a Fradinak, s bár az ottani, gólnélküli meccset még esetleg meg lehetett magyarázni azzal, hogy odakint műfű van és sokkal kisebb a pálya – ami elvileg mindig a gyengébb csapat számára lehet kedvező –, a visszavágón látottak alapján minden kétséget kizáróan elmondható, hogy a KÍ jogosan jutott tovább a BL következő körébe.
A feröeri KÍ Klaksvík játékosainak gólöröme, középen Luc Kassi, a labdarúgó Bajnokok Ligája 1. selejtező fordulójában játszott Ferencváros TC – Kí Klaksvík visszavágó mérkőzésen a Groupama Arénában 2023. július 19-én.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Miután a Ferencváros alig fél évvel ezelőtt még az Európa Liga nyolcaddöntőjében volt érdekelt a későbbi elődöntős, Bayer Leverkusen ellenében – amely szerepléssel az utóbbi évtizedek legnagyobb nemzetközi kupasikerét érte el –, adódik a kérdés, hogy mi történt azzal a csapattal, amelyik ekkor még a négy közé jutásról is álmodozott… Kijelenthető, hogy ha meg akarjuk fejteni a KÍ elleni rémálom ok-okozati összefüggéseit, akkor az előző idényben kell elkezdenünk a keresést.
Hatalmas sikerekkel indult a Csercseszov-korszak
Másfél évvel ezelőtt, a téli szünetben érkezett a Ferencváros kispadjára a világhírű orosz tréner, Sztanyiszlav Csercseszov, aki az osztrák Peter Stögert váltotta a kispadon. A váltás egyik indoka az volt, hogy Stöger talán túlságosan is úriember volt, márpedig a Fradi keretéhez – és ahhoz, hogy a magyar szinten sosem látott erősségű játékosanyagból a maximum igazán kijöjjön – egy kemény, öltözői szlenggel élve, korbácsos edző kell. Sztanyiszlav Csercseszov a maga szúrós tekintetével és markáns személyiségével ilyen tréner hírében állt, miközben szakmai reputációja is teljesen rendben volt, hiszen sikerrel dirigált neves orosz és lengyel klubcsapatokat, valamint hazája válogatottját is.
Mindent egybevetve úgy tűnt, gigantikus halat fogott a zöld-fehérek klubvezetése a származására nézve oszét trénerrel. Ezt alátámasztották az eredmények is, hiszen a Fradi Csercseszovval a kispadon rögtön duplázott, megnyerte a bajnokságot, valamint a Magyar Kupát is, és éppen egy évvel ezelőtt megkezdte nagyszerű kupamenetelését is. Bár a Bajnokok Ligája csoportköre nem jött össze, de a második számú kupasorozat csoportköre igen, és ebben a csoportkör-kivívásban benne volt az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb lelki élményét nyújtó Fradi-győzelme, a pozsonyi Slovan kiütése is, ráadásul éppen az egykori koronázóvárosunkban, ahol harminc évvel korábban brutálisan megverték a szlovák rendőrök a Fradi-tábor tagjait.
A Ferencváros káprázatos pozsonyi győzelme még hosszú ideig emlékezetes marad a szurkolók számára.
Fotó: MTI/AP/TASR/Martin Baumann
Az Európa Liga-szereplés egy ideig feledtette a hazai visszaesést
Az Európa Ligában a Fradi – minden várakozást felülmúlva – megnyerte a csoportját, győzni tudott például Monacóban, ami majdnem azzal egyenértékű eredmény volt pozitív értelemben, mint amilyen most negatív előjellel a KÍ elleni hazai zakó. A csoport megnyerése egyenesen kvalifikált a nyolcaddöntőbe, miközben a szédítő EL-meneteléssel egyidejűleg a hazai bajnokságban is olyan előnyt épített fel a Fradi, amely szinte már a télen biztossá tette az újabb bajnoki aranyérmet. Bár egy figyelmeztető jel már a sikerek idején is akadt, az Iváncsa elleni Magyar Kupa-kiesés, ám a többi, túlzás nélkül hatalmas bravúr végül is elfedte ezt a kisiklást.
Ám a télen történt valami. Sőt, talán pontosabb, ha az eltelt időszak tapasztalatai alapján úgy fogalmazunk, hogy megtört valami. Mivel a bajnokság előbb megkezdődött, mint ahogy jött az Európa Liga nyolcaddöntője a Leverkusen ellen, így a halványabb bajnoki kezdés talán kevésbé volt feltűnő, pedig az első nyolc tavaszi meccséből mindössze kettőt nyertek meg a zöldek.
Amikor aztán a Fradi kiesett az Európa Ligából, és már csak a bajnoki részvétel maradt – hiszen az Iváncsa elleni zakó miatt a Magyar Kupában már nem állt a csapat –, mindenki azt várta, hogy Csercseszov csapata letarolja a mezőnyt. Ez azonban nem következett be, sőt, néhány fordulóval a vége előtt a Kecskemét – amely a bajnokság meglepetés-csapata volt, de mindvégig tisztes távolból követte csak a Fradit a pontszámok tekintetében – elkezdte megszorongatni a zöld-fehéreket, és a Fradi biztos aranyához legalább olyan fontos volt a kecskemétiek meglepő veresége Kispesten és Újpesten, mint a Fradi pontszerzései.
Tavasszal tört meg a Csercseszov-varázs
A Ferencváros a tavaszi tabellán csak a hetedik helyen zárt a tizenkét csapatot felvonultató mezőnyben, vagyis alsóházi csapat lett volna, ha félszezonos bajnokságot rendeznek. Aranyérmét az ősszel megszerzett utcahossznyi előnyének köszönhette csupán. Ettől persze az aranyérem még aranyérem, a bajnoki címet pedig nyilván nem kell megmagyarázni, de mégis: látszott, hogy valami eltört.
Kívülről egyértelműen úgy festett, hogy Sztanyiszlav Csercseszov – amint a szakzsargon mondja – elveszítette az öltözőt. Az állítólagos hírhedt keménységéből ugyanakkor semmi nem köszönt vissza. A döntetlenek és a vereségek után rendszerint egykedvűen kommentálta a látottakat, kritikus észrevételt nem igazán hallhattunk az oszét mestertől. Legalábbis nyilvánosan nem. Pedig a szurkolók láthatták, hogy valami nem stimmel, hogy a Fradi nem olyan, mint amilyen az őszi idényben volt és folyamatosan várták, hogy erre a mester reagáljon valamit.
Sztanyiszlav Csercseszov idén tavasszal már egyre kevésbé mutathatta fel a győzelem jelét. Fotó: a Ferencváros hivatalos Facebook-oldala
Nem csoda, hogy már a tavasszal felmerült az edzőváltás lehetősége, ám ekkor a Fradi-vezetés egy huszárvágással nem elküldte Csercseszovot, hanem szerződést hosszabbított vele. Utólag, a kiesés fényében persze könnyű ezt most hibás lépésnek nevezni, de akkor a helyzet más volt. A Ferencváros régen látott nemzetközi kupasikert ért el, emellett borítékolható volt, hogy ismét bajnok lesz, ráadásul ezzel egyidejűleg példátlan sérüléshullám is sújtotta a zöldeket. Mindezek magyarázatot adnak arra, hogy Kubatov Gáborék Csercseszov megtartása mellett tették le a voksot.
Mivel a Fradi a nyáron is igazolt jó játékosokat, mindenki a tavalyi kupasikerek megismétlésében bízott. Ez dőlt szinte teljesen dugába rögtön az első fordulóban, a feröeri bajnok elleni kieséssel. Bár az Európai Konferencia Liga (EKL) csoportkörébe jutás némileg helyreállíthatja a most elromlani látszó képet, azért anyagilag és sportszakmailag is sajnálatos, hogy a két nagyobb kupasorozat egyikében sem vitézkedhet már a Fradi. És legyünk őszinték: a KÍ ellen mutatott játékkal az EKL csoportkörére sincs túl sok esélye a zöld-fehéreknek, hiszen három párharcot kell még nyernie annak, aki EKL-főtáblára akar kerülni…
Reális elvárás-e minden évben a csoportkör?
A Ferencváros mostani kupakudarca fájó és arcpirító ugyan, ám ennek ellenére is nagyon fontos, hogy reálisan értékeljük a helyzetet. Összességében a Fradi a legjobban felépített magyar klub, amelynek elmúlt években elért eredményei önmagukért beszélnek. És ha azt kimondjuk – jogosan –, hogy a KÍ elleni zakó arcpirító és elgondolkodtató vereség, akkor azt is ki kell mondani, hogy a realitások szempontjából nem okvetlenül lehet minden évben elvárás a biztos csoportkörös szereplés, még akkor sem, ha a vezetők és a játékosok érthetően konkrét célként említik a főtáblára jutást. A Ferencváros a mögöttünk hagyott négy évben mindig eljutott valamelyik kupasorozat csoportkörébe. Ám ennek ellenére is csupán a 55. helyen áll az európai klubcsapatok rangsorában, miközben a Bajnokok Ligájában és az Európa Ligában jelenleg összesen hatvannégy főtáblás hely van. Vagyis bármennyire fájó is megélni az elmúlt évek szereplései után, mégsem lehet irreálisnak nevezni azt, hogy a Fradi idén maximum az EKL csoportkörében lesz majd ott.
Jogos és megérdemelt volt a feröeri Kí Klaksvík játékosainak ünneplése Ferencváros elleni BL-selejtező után, mert sajnos sokkal lelkesebben és alázatosabban futballoztak, mint a magyar bajnok.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
A gond talán nem is ezzel van elsősorban, bár nyilván jelentős veszteséget jelent az idei korai BL-kiesés, szakmailag, anyagilag és a presztízs szintjén is. A gond mégis inkább a mutatott játékkal, az akarat hiányával van, ami megbocsáthatatlan. És bár ebben sem kerülhető meg Sztanyiszlav Csercseszov felelőssége, azért több, mint igazságtalan lenne az összességében mégiscsak kétszeres bajnok edző megítélésével kapcsolatban, ha ezt is az ő nyakába varrnánk.
Biztosan nem Sztanyiszlav Csercseszov kérte azt, hogy a játékosok nagyobbik része őszi legyekre emlékeztető módon kóvályogjon a pályán és még látszólag se adjon bele apai-anyait… Egy profi játékosnak – kiváltképp a Fradi mezét viselve – akkor is fel kellene szántania a pályát, és ki kellene tenni a szívét-lelkét a győzelemért, ha csapatának nem is lenne edzője.
Kulcsfontosságú, hogy ki érkezik a kispadra
Mindezek okán és a látottak alapján úgy fest, hogy a Ferencváros az utóbbi évek legmélyebb válságát éli. Nehéz időszak előtt áll a csapat, amelyből persze lehet kilábalás, hiszen a képességek megvannak. Ehhez azonban a játékosoknak is magukba kell nézni és mindenkinek egy irányba kell elkezdeni húzni azt a bizonyos szekeret. A klubvezetés döntése értelmében az edzői feladatokat Máté Csaba, eddigi pályaedző kapta meg, ő lett tehát a Ferencváros új vezetőedzője. Ez annyiból érthető döntés, hogy Máté hosszú ideje a csapat mellett dolgozik, a Fradira pedig már a jövő héten újabb erőpróba vár, a Shamrock Rovers elleni EKL-selejtező. Több mint valószínű azonban, hogy az írek elleni eredménytől függetlenül Máté Csaba csak ideiglenes edző lesz, alighanem ezerrel beindult az edzőkeresés Hajnal Tamásék részéről.
Máté Csaba lett a Ferencváros labdarúgó-csapatának vezetőedzője. A következő időszakban ő dirigál majd.
Fotó: MTI/Mónus Márton
A Ferencváros élére most egy határozott, markáns edző kell, akinek a szükséges és elvárható szakmai felkészültségen túl, van tapasztalata abban is, hogy miként lehet rövid idő alatt összerántani egy olyan csapatot, ahol az egyéni kvalitások rendelkezésre állnak, ám a rendkívül fontos kohézió, a sikerekhez nélkülözhetetlen csapategység hiányzik. Nagy a valószínűsége, hogy ezt a szakembert nem idehaza keresik a vezetők, hanem továbbra is az utóbbi években már bevált, külföldi vonalat részesítik majd előnyben.
Bárki is veszi át a legnépszerűbb magyar csapat irányítását, borítékolható, hogy kőkemény munka vár majd rá…
Vezető kép: MTI/Koszticsák Szilárd
Facebook
Twitter
YouTube
RSS