Hátborzongató budapesti hangulat, felejthetetlen magyar játék, szerencsésen végződő Eriksen-dráma, olasz győzelem - A labdarúgó Eb néhány emlékezetes pillanata

Nem valamiféle olcsó, újságírói fogás, ha különlegesnek tituláljuk a mögöttünk hagyott foci Eb-t. Egyrészt a koronavírus következményeként egy évet csúszott az eredeti időponthoz képest, másrészt pedig soha nem volt még olyan, valóban összeurópai rendezésű egy Eb, mint az idei, ahol Bakutól Londonig, Szentpétervártól Sevilláig, Koppenhágától Bukarestig egyaránt rendeztek meccseket. Mindemellett pedig igazán különleges volt ez az Eb nekünk, magyaroknak is, hiszen újra résztvevők lehettünk, ami mindössze negyedszer fordult elő az Eb-k 60 éve íródó történelmében, ráadásul korábban még sosem sikerült két egymást követő Eb-re kijutnunk. Igazán egyedivé tette számunkra még az is, hogy hazánk – azon belül is az újjáépült Puskás Aréna – most először lehetett rendezője egy nagy futballtornának.

Christian Eriksen drámája

Egyszerű csoportmeccsnek ígérkezett a Dánia–Finnország találkozó, amelyen egyértelműen a hazai pályán játszó dánok voltak az esélyesek. A mérkőzés 43. percében azonban elképesztő fordulatot vettek az események. A dánok klasszisa, Christian Eriksen váratlanul összeesett az oldalvonal mellett. A dán játékosok tekintetén és kézmozdulatain látszott, hogy nagy a baj. Az orvosi stáb mellé csakhamar hordágyas egészségügyisek is érkeztek és a tévé képernyőjén keresztül is látható volt, hogy próbálják újraéleszteni a dán csillagot. Néhány kínzó perc után a szurkolók vastapsától kísérve Eriksent levitték a pályáról.

Később kiderült, hogy szívleállása volt Eriksennek, ám hála a gyors és szakszerű orvosi beavatkozásnak, sikerült megmenteni az életét. Hogy a dán csillag futballkarrierje folytatódhat-e még valaha, az kérdés, ám aligha vitás, hogy ez másodlagos. A lényeg, hogy életben maradt!

Élőkép az első magyar meccsen

Sporttörténelmi jelentősége volt a június 15-én lezajlott Magyarország–Portugália Eb-csoportmeccsnek, amely a történelem első, Magyarországon megrendezett Eb-mérkőzése volt. Ráadásul válogatottunk volt az egyik résztvevő, így természetes, hogy a különleges mérkőzésre szurkolótáborunk is különlegesen készült.

A szurkolói felhívás előre kérte a tábor tagjait, hogy időben érjenek ki a stadionba, mert a különleges élőképet a mérkőzés előtt, a magyar himnusz alatt tervezik bemutatni. Így is lett. A zsúfolásig megtelt Puskás Aréna tábori részén Gábriel arkangyalt ábrázoló, gyönyörű élőképpel kedveskedtek a válogatottnak a szurkolók, akik egy feliratot is kifüggesztettek: "Dicső fényedben ragyogj újra, Magyarország!"

A Puskás Aréna hangulata Fiola Attila gólja után

Már a portugálok elleni első csoportmeccsen is káprázatos volt a hangulat a Puskás Arénában, és a csapat játékát a vereség ellenére is vastapssal honorálta a hálás közönség. Ám tagadhatatlan, hogy egyvalami nagyon hiányzott: a magyar gól. Mert bár Schön Szabolcs betalált a portugál kapuba, a bíró les címén – jogosan – érvénytelenítette a találatot.

Így tehát azt reméltük, hogy Franciaország ellen megszületik az Eb-k történetének első, hazai pályán elért magyar gólja. Az első félidő legvégén ez így is lett. Sallai Roland indította a bal szélen előretörő Fiolát, aki bevezette a labdát a francia tizenhatoson belülre, majd Lloris mellett angyali nyugalommal a kapu jobb sarkába lőtt. A nézőtér valósággal "felrobbant", az amúgy is nagyszerű hangulat a tetőfokára hágott. Aki átélte, aligha feledi ezt a nagyszerű pillanatot!

A szivárványos őrület eluralta a sportot is

Balliberálisaink részéről gyakorta elhangzik, hogy a sportot nem szerencsés összekeverni a politikával. Nem véletlen, hogy így gondolják, hiszen – amint azt az Eb is fényesen igazolta – a sportnak hihetetlen kohéziós ereje és nemzettudatot növelő hatása van. A nemzettudattól és az ebből fakadó összetartozás-érzéstől pedig félnek, mint ördög a tömjénfüsttől. Érdekes azonban, hogy ugyanezek a körök nem tiltakoznak, amikor az életellenes erők teszik játszóterükké a sportot.

Ezen az Európa-bajnokságon minden korábbinál nagyobb mértéket öltött a különböző élet- és normalitásellenes lobbik erőfitogtatása, amely nem csupán játékosokat és csapatokat, de az eseményt támogató világcégeket is maga mellé állított. Láthattunk szivárványos reklámtáblákat, szivárványos karszalagban pályára lépő német csapatkapitányt, sőt, a Németország–Magyarország csoportmeccs előtt a magyar Himnusz idején pályára szaladó, szivárványos zászlós szurkolót is. Ez utóbbi kapcsán fölöttébb kíváncsian várjuk majd az UEFA reakcióját, és németekre vonatkozó szankciókat tartalmazó határozatait...

Fantasztikus játék Münchenben

A Németország–Magyarország mérkőzés szerencsére sportértéke miatt is emlékezetes maradhat számunkra. Már az is válogatottunk bravúros szereplését mutatta, hogy továbbjutási eséllyel érkeztünk az Allianz Arénába, ám maga a mérkőzés és válogatottunk teljesítménye minden várakozásunkat felülmúlta.

A vezetést mi szereztük meg Szalai Ádám pompás fejesével, és a németek egyenlítése után azonnal visszavettük a vezetést, Schäfer András nagyszerű, bevetődős fejesével. Igaz, hogy a különleges bravúr, vagyis a müncheni győzelem és ezzel a továbbjutás nem sikerült – a németek megmentették az egyik pontot –, ám mindent elmond a mérkőzésről, hogy annak utolsó perceiben a németek húzták az időt, nehogy újabb gólt tudjunk szerezni, a lefújás pillanatában pedig úgy ünnepeltek, mintha egyenesen az Eb-t nyerték volna meg.

Csehország "térdre kényszerítette" Hollandiát

Térdre kell kényszeríteni Magyarországot – adta ki az ukázt Hollandia miniszterelnöke hazánkkal kapcsolatban, amikor a Parlament elfogadta a gyermekvédelmi törvényt. Ez megadta a kellő alaphangot a budapesti nyolcaddöntő előtt, amelynek a lebonyolítás okán éppen Hollandia volt az egyik résztvevője. S nem csupán résztvevője volt, de az előzetes erőviszonyok tükrében az esélyese is.

Végül felborult a papírforma, s hiába az előzetes esélyesség, valamint a nagy létszámú narancsmezes szurkoló a nézőtéren, Csehország 2–0-ra legyőzte a tulipánosokat. Aki térdre kényszerült tehát, az Hollandia lett...

Dánia menetelése

A Christian Eriksennel történt események után aligha tévedünk, ha azt mondjuk: a semleges szurkolók nagy rokonszenvvel követték a dánok Eb-szereplését. Az északiak nem csupán a csoportból jutottak tovább, de – vállaltan Eriksenért is küzdve – a nyolcaddöntőben valósággal kiütötték Walest, a négy közé jutásért pedig kiejtették a másik meglepetéscsapatot, Csehországot is.

Az elődöntőben, a házigazda Anglia ellen nem csekély bírói ellenszélben végül alulmaradtak ugyan, ám ha létezne rokonszenv-győztese is a nagy tornáknak, akkor ezen az Eb-n alighanem Dánia nyerte volna meg azt a címet. Nagy örömünkre mondhatjuk el, hogy – látva a magyar válogatottal kapcsolatos külföldi visszhangokat -– egy ilyen listán a mieink is roppant előkelő helyen zártak volna.

Olaszország győzelme

Az Európa-bajnokság egyik legkiegyensúlyozottabb, legjobb teljesítményét Olaszország válogatottja nyújtotta. A Roberto Mancini által dirigált Azzurrik közel 30 meccses veretlenségi sorozattal kezdték meg a kontinenstornát, és az Eb-n is meggyőző teljesítménnyel rukkoltak elő.

Az Anglia elleni döntőben – részben az angolok dánok elleni, sajátos körülmények között megszülető győzelme miatt is – a nagy többség az azúrkékek győzelméért szorított, és a sok ember óhaja teljesült is. Az izgalmakban bővelkedő, s végül tizenegyespárbajjal záruló döntőt követően Olaszország 1968 után ismét Európa-bajnok lett. Méghozzá teljesen megérdemelten!

Ez volt a 16. labdarúgó Európa-bajnokság. Sok-sok felejthetetlen pillanattal, különlegességgel, részben magyar rendezéssel és örömteli magyar szerepléssel. Olyan tornát hagytunk magunk mögött, amelyre nekünk, magyaroknak még sokáig jó lesz visszaemlékezni.

Vezető kép: A magyar szurkolótábor a Magyarország–Franciaország Eb-csoportmérkőzés Himnusza alatt a Puskás Arénában. A szerző felvétele