Fekete-Győr András, az ellenzéki csúcsfegyver

Talán annyira senkit sem ütött arcon a friss hír, hogy a Momentum országgyűlési frakciója bejelentette, hogy Fekete-Győr Andrástól a továbbiakban, legalábbis ami a frakcióvezetést illeti, elköszönnek a jövőben. Persze a nem annyira távoli jövőben. Hiszen az őszi ülésszakot már Gelencsér Ferenc, a Momentum frissen megválasztott elnöke fogja frakcióvezetőként is elkezdeni.

És akkor itt felkészül Jakab Péter is, aki a jobb és rosszabb értesülések szerint már egy egészen önálló párt felépítését is tervezi, annyira kiszorult a Jobbik vezetéséből. Jól jöhet ez majd az egykor szebb napokat látott, ma már csak a DK egyik tagozatát képviselő pártnak, nem igaz? Hiszen annyira fényesen érkezett nekik a 2018-as választásokat követő szakadás is, nem beszélve a Gyurcsány Ferenccel való összefogásról. Ha ilyen módon nézzük, bizony-bizony Jakab Péter egy már-már szánni való figura. Hiszen az elmúlt időszakban nemcsak családját, legfőbb bizalmasait és pártját veszítette el, de nemsokára bizony lehet, hogy a teljes frakcióval is így jár.

Egy pária.

Ez persze senkinek nem fáj. Jakab Péterről azt lehet mondani, hogy valójában hálás lehet a sorsnak. Sokkal, de sokkal nagyobb karriert járt be, mint amennyire a tehetsége predesztinálta volna. Ha a Jobbik nem alakult volna át egy szerencsétlen, nevetséges izévé, akkor bizonnyal fel sem merülhetett volna, hogy bármi több is legyen miskolci önkormányzati képviselőnél.

Azonban a történelem nem kérdezett semmit, Jakab Péter pedig úgy vonult be a történelembe – legalábbis a magyar politikaiba –, mint egy velejéig ostoba, megátalkodott, semmiről semmit sem tudó, semmilyen valódi elképzeléssel nem bíró izé. Neki sűrű hálát kell adnia a sorsnak nemcsak 2022-ben, de az elkövetkező évtizedben is.

Messze, de messze többet ért el, mint amire számíthatott volna egy magára valamit is adó politikai pártban. No, és legyünk őszinték. Valahol ez bizakodásra okot adó fejlemény is. Hiszen nem törvényszerűség, hogy minden handabandázó szerencsétlen pozíciót foglalhat el a baloldalon. Gyurcsány eme csicskása legalább olcsón kapja a jövőben a papucsot, bár a hírek szerint a mamuszos hölgy többre értékeli a pozíciót a személyiségnél. Majd meglátjuk.

De vissza Fekete-Győr Andráshoz.

Tudják, vele kapcsolatban volt mindig az az ember érzése, hogy még csak picit sem kell megerőltetnie magát a kormánypárti sajtónak vagy politikusoknak, hogy fogást találjanak rajta. Bandi mindig és önként hozta a legnagyobb baromságokat, mégpedig a saját szájából. Emlékeznek még egy egészen friss felszólalására, frakcióvezetőként? Ott kihangsúlyozta, hogy bizony ami közös benne és Orbán Viktorban, az a magyar futballválogatott elkötelezett szeretete. Mondta ezt akkor, amikor mindenki számára az interneten világosan elérhető, hogy Fegyőr mit nyilatkozott a magyar fociról pár évvel ezelőtt. Egészen pontosan azt, hogy attól, hogy ő magyar, még nem érzi feltétlen szükségét a magyar focistáknak szurkolni, akkor is, ha ők szarok. Mindezek után pedig bőszen töltötte fel a Puskásban lőtt szelfijeit, egy-egy remekül sikerült mérkőzést követően. Micsoda vérbeli, elvek embere!

Na, de jó. Ez még csak egy egyszerű, emberi nívó. A hiánygazdálkodás valódi mértéke akkor merülhet fel az emberben, ha átveszi, hogy bizony ő az, Fekete-Győr András, akit a külföldi, befolyásoló erők alkalmasnak láttak arra, hogy Magyarországon komoly politikai karriert befuthasson. Az ember, aki konkrét, százezrek által nézett interjúkat nyom úgy végig, hogy nem tudja, és hogy valami az előbb az eszébe jutott, de egyebekben azt elfelejtette.

Ja, és mint parlamenti frakcióvezető beszél arról, hogy a 2030-as olimpiát megszervezni dőreség volna hazánk részéről. És mi mást említ, ha nem baromságot? Hiszen egy minimálisan is felkészült ember bőséggel tisztában van vele, hogy a 2030-as években 2032-ben és 2036-ban lesz olimpia. Mi több, az előbbinek már meg is van a gazdája. De mit számít mindez Fekete-Győr Andrásnak! Minek felkészülni! Minek parányit is tisztában lenni azzal, hogy az adott témában való felkészülés milyen szükségleteteket kíván! Neki ezt senki sem mondta. Sőt, neki éppenséggel azt mondták, hogy Bandikám, hasonlatos lehetsz a jövőbe nagyapádhoz. Hát nem csodálatos, egyéni, fantasztikus fejlemény ez?

Lássuk az egészet jól. Mindezeket azért soroltam fel, mert ennek a bizonyos külföldi galerinek meggyőződése, hogy Magyarországon csak akkor vehetik át a hatalmat, ha általuk lekötelezett egyének veszik át a hatalmat. Teljesen mindegy, milyen politikával, a lényeg, hogy akkor nekik át tudnak csúsztatni mindenfajta nyereséget és tőkét. Az is mindegy, mennyire sikeresek, mert ameddig meg nem buknak – lásd legutóbb Bulgária esetét, amire a momentumosok is előszeretettel hivatkoztak, legalábbis, amíg az előző kormány megvolt –, addig is rengeteg módon ki lehet szipolyozni egy országot.

Nyilvánvalóan ugyanez volt a cél a Momentummal és Fekete-Győr Andrással is. Csak éppen nem számoltak két dologgal.

Az egyik az, hogy Gyurcsány Ferenc és az általa vezetett DK, noha számos történelmi bűnt elkövetettek a magyarsággal kapcsolatban, de szemben az ellenzéki szereplők egyéb szereplőivel, viszonylag tehetséges aktorai a magyar közéletnek. Aki Gyurcsányt le akarja gyűrni a baloldalon, annak Gyurcsányabbnak kell lennie Gyurcsánynál is, és a baloldalon még erre sem képesek tehetség hiányában, nemhogy reális alternatívát állítani az ellenzéki szavazópolgárok felé, a Fidesz–KDNP-vel szemben.

A másik pedig – és ez az igazán szomorú, mármint a saját részükről –, hogy Fegyőr volt valószínűleg az elérhető legjobb megoldás. Most gondoljunk bele ennek a tragikomédiájába! Azt találják a legjobbnak, legokosabbnak, legtehetségesebbnek, akiről hamar és aztán nagyjából percenként derül ki, micsoda pancser és kis késéssel a sajátjai előtt is megbukik. Ő volt a legjobb! Őt sikerült a legnemesebb feladatra felkészíteni! Fekete-Győr András a háttérhatalmi erők maximális csúcsötlete volt arra nézvést, hogyan szólítsák meg a magyarországi, ellenzéki fiatalokat.

De komolyan, akkor mitől félünk!