Pesti Srácok

Hatalmas árat fizetett a világ a szeptember 11-ei merényletért

Hatalmas árat fizetett a világ a szeptember 11-ei merényletért

Húsz évvel ezelőtt történt az Egyesült Államok történelmének legtöbb áldozatot követelő terrorcsapása. A szeptember 11-ei merénylet megrázta a világot, a tragédiát követő terrorellenes hadjárat pedig végül eredménytelennek bizonyult. Százezer élet és dollármilliárdok vesztek a semmibe, az iszlám szélsőségesek még mindig uralják a Közel-Keletet.

A szeptember 11-ei merénylet az egész világot megrázta. Az USA ekkor szembesült először saját sebezhetőségével, és bosszút esküdött az iszlám szélsőségesekkel szemben.

– ígérte harciasan George W. Bush húsz évvel ezelőtt, 9/11 után. Az akkori amerikai elnök alapvetően betartotta az ígéretét: az Egyesült Államok azóta is küzd a különféle terroristák ellen a világ minden pontján. Szinte szó szerint: az amerikai Brown Egyetem szerint 2018 és 2020 között az Egyesült Államok 85 országban hajtott végre valamilyen terrorellenes műveletet, beleértve a konkrét csapásoktól a kiképzésen át a hadgyakorlatokig. Csak éppen nem nyernek. Sőt a meggyengített al-Kaida helyén, Irak és Szíria romjain egy még kegyetlenebb, vérszomjas szörny, az Iszlám Állam született meg, amelynek a halálos érintését Európa is többször megérezhette. Habár a "terrorkalifátust" legyőzték, de el nem pusztították, sőt csápjai messzire elérnek, a terrorizmus új gócpontja ma már Afrika. A sejtszerű hálózatok mára jól szervezett fegyveres csoportokká nőtték ki magukat. Míg egy évtizede Afrika-szerte öt országot érintettek a dzsihadisták, napjainkban 15-nél tartunk. Világviszonylatban az első tíz országból, ahol a legtöbbet növekedett a terrorizmus áldozatainak a száma, hét a szubszaharai térségből került ki – írja a Magyar Nemzet.

PestiSracok facebook image

Az eredményekhez képest a George W. Bush által meghirdetett híres terrorellenes háborúért nagy árat kellett fizetni, amerikai dollárban és emberéletben is. Az afganisztáni kivonulás kapcsán sokszor citált adat, hogy csak a harc 2448 amerikai, 1144 NATO-szövetséges – köztük 7 magyar –, 3846 katonai magánvállalat szerződéses, 66 ezer afgán katona és rendőr, több mint 47 ezer afgán civil, több mint 54 ezer tálib „ellenzéki” életét követelte. A lista valójában ezzel még korántsem teljes. A háborúkat elemző Brown Egyetem 9/11 évfordulójára készített számításai szerint a húsz éve tartó harcok összességében legalább nyolcbillió dollárjába kerültek az amerikai adófizetőknek, és összességében – beleértve a hét háborús övezetet, Afganisztánt, Pakisztánt, Irakot, Szíriát, Jement, Líbiát, Szomáliát – több mint 900 ezer emberrel végeztek. Ráadásul ez a becslés csak a háború közvetlen veszteségeire vonatkozik, az olyan járulékos hatásokat, mint a betegségek, a menekülés vagy az élelem- és az ivóvízhiány nem is veszi figyelembe. És ez csak a jéghegy csúcsa. Az egyetem statisztikái szerint az áldozatokból 370 ezren civilek voltak, és nem mindegyikük haláláért a szélsőségesek a felelősek. A brit központú, a konfliktuszónák civil áldozatait vizsgáló Airwars civil szervezet összesítése szerint a terrorellenes háború jegyében az amerikaiak több mint 91 ezer légi csapást hajtottak végre. Úgy becsülik, a támadásaik 22–48 ezer civil életét oltották ki. A skála a módszertani sajátosságok miatt ilyen széles, adataikat ugyanis főként helyi beszámolókra, civil szervezetek információira tudják alapozni, amelyek olykor eltérő számokat adnak meg. Legfőképpen az Iszlám Állam elleni iraki és szíriai háború volt véres, ahol a dzsihadisták a lakosságot élő pajzsként használva védekeztek. A Pentagon ugyanakkor ezeknek a számoknak csak elenyésző töredékét ismeri el. A 2020-as évet vizsgáló jelentésükben például arra jutottak, hogy hozzávetőlegesen 23 civil vesztette életét és tíz sebesült meg az amerikai katonai akciókban. Az amerikai védelmi minisztérium meglehetősen szigorú feltételrendszerhez köti, hogy elismerje esetleges hibáját, és kártérítésre általában akkor sem lehet számítani.

Megérte?– teszik fel sokan a kérdést 9/11 huszadik évfordulóján. Az amerikaiak szerint, akik közül már minden negyedik 2001 után született, a válasz egyértelműen nem. Az Associated Press múlt hónapban, a tálib hatalomátvétel idején készített közvélemény-kutatása szerint 62 százalék szerint nem érte meg az afganisztáni beavatkozás, szemben a 35 százalékkal. Nagy fordulat ez 2001-hez képest, mikor a megkérdezettek 85-90 százaléka még egyértelműen az invázió mellett volt.

Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: MTI/EPA/ABC News/Greg Semendinger

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.