Pesti Srácok

Barabás Richárd már egy szobanövényben is a "jogfosztott" LMBTQ-t látja

Barabás Richárd már egy szobanövényben is a "jogfosztott" LMBTQ-t látja

Barabás Richárd, a Párbeszéd-Zöldek társelnöke és fővárosi képviselője megint felvette a szivárványos napszemüvegét, aminek következtében nemhogy minden javaslatról, hanem a terem sarkában lévő szobanövényről is az LMBTQ-közössége és azok jogainak megvédése jutott az eszébe. Kit érdekelnek úgy általában a magyar állampolgárok, ha a "törpe klubbal" is lehet foglalkozni? Hát, Barabást biztosan nem.

Barabás Ricsi, aki keresztényellenes kirohanásaival is népszerűsítette már magát, a csütörtöki Fővárosi Közgyűlésben az "értékek" fontosságáról kezdett el szónokolni, kiemelve, hogy a közgyűlésben látszik, hogy "melyik pártok milyen értéket képviselnek", majd hozzátette, hogy neki ezek közül az értékek közül a legfontosabbak "humanizmus, a szabadság és a szolidaritás értékei". 

Barabás, Richárd
Barabás Richárd felruházva az ő sajátos "értékeivel". 
Fotó: Hatlaczki Balázs/PS

Igen, egy olyan ember beszél humanizmusról, szabadságról és szolidaritásról, aki nem tudja elviselni, hogy az ő LMBTQ-közösségét idehaza nem ujjongó és éltető tömeg fogadja, és ezért gyalázkodva neki megy mindennek és mindenkinek annak érdekében, hogy saját nemi identitását és akaratát rákényszerítse azokra, akik egy szeletet sem kérnek a párbeszédes politikus sajátos életfelfogásából. 

Ricsi a vágytól fűtve felszólítja képviselőtársait, hogy "térjenek már észhez, emberek, egyetlen napsütéses nap, még ha 300 ezren is vettünk részt rajta, nem oldja meg az LMBTQ-közösség jogfosztottságát."

Hát, sújthatja a világot háború, klímaválság, és megélhetési nehézségek, de a párbeszédes politikus az egoizmustól duzzadva csak a társadalom morzsáját képviselő saját közösségéért képes aggódni. Szóba sem jöhetnek olyan problémák, amelyekre a megoldás keresése esetleg az egész társadalmat, jobban mondva a magyar népet érinti. Mert, ha nincs köze Barabás Ricsi "klubjához", akkor a problémához hozzányúlni sem érdemes. 

A LMBTQ- közösség valóban a jobbágysággal van egy szinten? 

A Párbeszéd-Zöldek növendéke szerint pedig nemcsak hogy "másodrangú állampolgárok" az LMBTQ-személyek, akiket meg kell védeni, hanem már egy jogfosztott kasztként vannak jelen a magyar társadalomban. Feltételezhetjük, hogy Barabásnak fogalma sincs, hogy a gyakorlatban mit is jelent a 'valódi" jogfosztottság. Vagyis az, amikor az embert vagy azok egy csoportját megfosztják a mindennapi élethez szükséges alapvető jogaiktól is, amely egyben megteremti az alapot az adott csoport kizsákmányolására.  Nos, jelenlegi társadalmunkban az LMBTQ-közösség jól láthatóan nem a jobbágyság vagy a kifosztott parasztság szintjén van. Ugyanis a Pride-on minden színben "pompázhatnak" és "pompáznak" is, kevesebb ruha pedig nem a jogfosztottságukból vagy hátrányos anyagi helyzetükből adódóan van rajtuk, hanem azért, mert az erkölcsi fertő mélyére süllyedtek, és úgy gondolják, hogy a szabadság valójában akkor szabadság, ha megbotránkoztatják a társadalom egyébként normális keretek között élő tagjait. Hát, ennyit Barabás melodrámájáról. 

Barabás szerint a keresztényi értékek helyett már csak az LMBTQ-nak jár az elfogadás

Barabás az elfogadást pedig egészen sajátosan értelmezi, mert számára az nem általánosságban mindenkinek, hanem csak a saját, beteges, liberális politika által megteremtett "színes" értékeinek az elfogadásáról szól, amelybe mindazok az értékek már nem kapnak helyet, melyek utóbbival szemben állnak. A kereszténység így lesz az ő esküdt ellenségük, amely számukra a modernkorban már meghaladottá és undorítóvá vált, és amely csak akadályként tornyosul előttük. Az sem érdekli a párbeszédes politikust, hogy a kereszténység támadásával és eltörlésének szándékával hány magyar ember hitébe és egyben lelki kapaszkodójába gázol bele. Persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen mindez mit számít egy olyan embernek, aki sosem tartozott egyik keresztény egyházhoz sem, és így arról sem lehet fogalma, hogy a vallásban és a hitben mennyivel több erő van, mint az ő egoista közösségükben. De az is megeshet, hogy a "szivárványos" politikus pont ezt ismerte föl, és ezért próbál meg minden keresztényi bástyát lebontani, amely nem fogadja be a hozzá hasonló személyeket. Azt viszont mégsem veszik észre, hogy ezzel a mocskos és uszító hozzáállással csak saját magukat gyengítik és járatják le, mert így kiderül, hogy a tolerancia, a szolidaritás és a humanizmus számukra csak az ő relációjukban létezik, míg más, sokkal nagyobb és ősibb közösségek ezeket nem érdemlik meg. Szerintük. 

 

 

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.