Barabás Richárd már egy szobanövényben is a "jogfosztott" LMBTQ-t látja

Barabás Ricsi, aki keresztényellenes kirohanásaival is népszerűsítette már magát, a csütörtöki Fővárosi Közgyűlésben az "értékek" fontosságáról kezdett el szónokolni, kiemelve, hogy a közgyűlésben látszik, hogy "melyik pártok milyen értéket képviselnek", majd hozzátette, hogy neki ezek közül az értékek közül a legfontosabbak "humanizmus, a szabadság és a szolidaritás értékei". 

Igen, egy olyan ember beszél humanizmusról, szabadságról és szolidaritásról, aki nem tudja elviselni, hogy az ő LMBTQ-közösségét idehaza nem ujjongó és éltető tömeg fogadja, és ezért gyalázkodva neki megy mindennek és mindenkinek annak érdekében, hogy saját nemi identitását és akaratát rákényszerítse azokra, akik egy szeletet sem kérnek a párbeszédes politikus sajátos életfelfogásából. 

Ricsi a vágytól fűtve felszólítja képviselőtársait, hogy "térjenek már észhez, emberek, egyetlen napsütéses nap, még ha 300 ezren is vettünk részt rajta, nem oldja meg az LMBTQ-közösség jogfosztottságát."

Hát, sújthatja a világot háború, klímaválság, és megélhetési nehézségek, de a párbeszédes politikus az egoizmustól duzzadva csak a társadalom morzsáját képviselő saját közösségéért képes aggódni. Szóba sem jöhetnek olyan problémák, amelyekre a megoldás keresése esetleg az egész társadalmat, jobban mondva a magyar népet érinti. Mert, ha nincs köze Barabás Ricsi "klubjához", akkor a problémához hozzányúlni sem érdemes. 

A LMBTQ- közösség valóban a jobbágysággal van egy szinten? 

A Párbeszéd-Zöldek növendéke szerint pedig nemcsak hogy "másodrangú állampolgárok" az LMBTQ-személyek, akiket meg kell védeni, hanem már egy jogfosztott kasztként vannak jelen a magyar társadalomban. Feltételezhetjük, hogy Barabásnak fogalma sincs, hogy a gyakorlatban mit is jelent a 'valódi" jogfosztottság. Vagyis az, amikor az embert vagy azok egy csoportját megfosztják a mindennapi élethez szükséges alapvető jogaiktól is, amely egyben megteremti az alapot az adott csoport kizsákmányolására.  Nos, jelenlegi társadalmunkban az LMBTQ-közösség jól láthatóan nem a jobbágyság vagy a kifosztott parasztság szintjén van. Ugyanis a Pride-on minden színben "pompázhatnak" és "pompáznak" is, kevesebb ruha pedig nem a jogfosztottságukból vagy hátrányos anyagi helyzetükből adódóan van rajtuk, hanem azért, mert az erkölcsi fertő mélyére süllyedtek, és úgy gondolják, hogy a szabadság valójában akkor szabadság, ha megbotránkoztatják a társadalom egyébként normális keretek között élő tagjait. Hát, ennyit Barabás melodrámájáról. 

Barabás szerint a keresztényi értékek helyett már csak az LMBTQ-nak jár az elfogadás

Barabás az elfogadást pedig egészen sajátosan értelmezi, mert számára az nem általánosságban mindenkinek, hanem csak a saját, beteges, liberális politika által megteremtett "színes" értékeinek az elfogadásáról szól, amelybe mindazok az értékek már nem kapnak helyet, melyek utóbbival szemben állnak. A kereszténység így lesz az ő esküdt ellenségük, amely számukra a modernkorban már meghaladottá és undorítóvá vált, és amely csak akadályként tornyosul előttük. Az sem érdekli a párbeszédes politikust, hogy a kereszténység támadásával és eltörlésének szándékával hány magyar ember hitébe és egyben lelki kapaszkodójába gázol bele. Persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen mindez mit számít egy olyan embernek, aki sosem tartozott egyik keresztény egyházhoz sem, és így arról sem lehet fogalma, hogy a vallásban és a hitben mennyivel több erő van, mint az ő egoista közösségükben. De az is megeshet, hogy a "szivárványos" politikus pont ezt ismerte föl, és ezért próbál meg minden keresztényi bástyát lebontani, amely nem fogadja be a hozzá hasonló személyeket. Azt viszont mégsem veszik észre, hogy ezzel a mocskos és uszító hozzáállással csak saját magukat gyengítik és járatják le, mert így kiderül, hogy a tolerancia, a szolidaritás és a humanizmus számukra csak az ő relációjukban létezik, míg más, sokkal nagyobb és ősibb közösségek ezeket nem érdemlik meg. Szerintük.