GEOrgPOLITIKA – A Moszkvai Nemzetközi Biztonsági Konferencián (1. rész)
Egy konferenciáról sokan azt gondolják, hogy unalmas öltönyös emberek beszélnek órákon át, és mindenki csak a svédasztal megnyitását várja. Nem tagadom, ez gyakran így is van, azonban akadnak kivételek, mint például a moszkvai MCIS, azaz a Moscow Conference on International Security. Amikor ott ülsz egy teremben Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, vagy Szergej Sojgu védelmi miniszter beszél a különleges hadművelet aspektusairól, akkor rádöbbensz, hogy izgalmasabb helyen nem is lehetnél.
Meghallgatva Vlagyimir Putyin videoüzenetét és a két miniszter értékelőjét a jelenlegi geopolitikai helyzetről, spontán Orbán Viktor egyik mondata ugrott be: „2030-ra egy új politikai és gazdasági világrend fog létrejönni”. Kétség nem fér hozzá: ez elkezdődött. Újra egy kétpólusú világrend van kialakulóban, mint anno, amikor még a Szovjetunió és az USA voltak az egymással szembenálló szuperhatalmak. A NATO és a Varsói Szerződés tartotta a katonai egyensúlyt a geostratégiai mérleg serpenyőiben. Ez a Szovjetunió felbomlásával megszűnt. A képzeletbéli serpenyő erőteljesen nyugatra billent.
Az USA, a tengerentúl és Brüsszel a tengeren innen diktálták a politikai, katonai és gazdasági iramot. Lavrov és Sojgu elmondták, hogy ennek vége és újra egy multipoláris világrend fele haladunk. Oroszország jelenleg egy proxyháborút vív a NATO ellen, mivel 36 ország szállít fegyvereket Ukrajnának és a nyugati világ egyöntetűen Kijev pártját fogta. Washington ügyes, öncélú politikával hadrendbe állította szövetségeseit, hogy ő legyen Európa energetikai partnere és ezzel a gazdaság egyik fő motorja, ne pedig Moszkva. Ez sikeres is volt – persze az európai gazdaság és emberek kárára termelnek amerikai cégek óriási profitot. Mindkét miniszter rávilágított az új szövetségek kialakulására is.
Ezt erősítette meg Li Sang-fu tábornok, Kína védelmi minisztere is. A kínai–orosz kapcsolatok egy teljesen új dimenzióba léptek, legyenek azok katonai fejlesztések, civil technológiai transzfer vagy energiabiztonság. Peking a Fehér Ház ellenséglistájának második helyén van Oroszország után, és ennek csak gazdasági okai vannak. Amíg Washington szövetségesként már csak a rogyadozó európai politikai és gazdasági szövetségeseire számíthat, addig keleten két szuperhatalom fúziójáról beszélhetünk. Kína és Oroszország az eurázsiai térség két nagy játékosa – jelenleg sokkal inkább velük akar a legtöbb ázsiai, dél- és közép-amerikai, valamint afrikai ország kooperálni.
Saido Camara ezredes, Mali védelmi minisztere is ezt a narratívát erősítette. A nyugati hadseregek jelenlététől az afrikai országok sokat vártak. Az al-Káida, az as-Sabáb és a Boko Haram fenyegetésére azt hitték, a francia vagy a német katonai jelenlét lesz a megfelelő válasz, ám évek elteltével a helyzet nem javult, sőt, súlyosabb lett a terrorfenyegetettség. A nyugati hatalmak csak a saját érdekeiket tartották szem előtt a fekete kontinensen. A volt francia gyarmatokon még mindig Párizs határozza meg az afrikai frank értékét, és ezzel egy monetáris gyarmatositást hajt végre. A Száhel régi országai is új partnereket keresnek, akik egyenrangú félként kezelik őket. Bamakóban a mali kormány is inkább az orosz katonai segítséget preferálja a jövőben, és szorosabban szeretne együttműködni Moszkvával.
Hasonló gondolatokat lehetett hallani Charles Richard Mondjo tábornoktól, a Kongói Köztársaság védelmi miniszterétől. Afrika újragondolja a szövetségeseit és a gazdaságát, mivel az elmúlt évtizedek azt mutatják, hogy szegénység és polgárháborúk jellemezték a kontinenst. A profitot pedig a nagy nyugati cégek hazavitték, nem fejlesztésekre és munkahelyteremtésre fordították.
Hetvenhat országból 800 delegált volt jelen, és ritka élmény, amikor kötetlenül el tudsz beszélgetni a vietnámi honvédelmi miniszterrel, vagy tapasztalatot cserélsz a fülöp-szigeteki terrorelhárítókkal.
Folytatjuk...
