Avar Jánosék, avagy egy munkásőrcsalád felemelkedése
Munkásőrként és újságíróként védte a Kádár-rendszert az Avar-család, Avar Jánosék apja 1957-ben lépett be a pufajkások közé. A középső fiú (Avar György őrnagy) 1965-ös önéletrajzában munkásőrként említi (ismertebb és ma is aktív) bátyját, Avar Jánost. Avarék életutja tipikus: a fivérek (Avar János és a legkisebb fiú, Károly) a rendszerváltás előtt és után is megtalálták a helyüket – a háttérben Várkonyi Tibor titkos munkatárs alakja is felsejlik.
MEZŐ GÁBOR - Hamvas Intézet
Az, hogy Avar János újságíró saját testvére szerint tagja volt a munkásőrségnek, nemigen rengeti meg a világot. Előélete, cikkei, megnyilatkozásai alapján talán még büszke is munkásőr múltjára – annak ellenére, hogy természetesen nem vallotta be magától. Miért is tette volna? Senki sem kényszerítette erre, senki sem hozta nyilvánosságra ezeket az aktákat – sem. Jó kommunistaként Avar János valószínűleg éppen elégszer gyakorolt már önkritikát a tükör vagy elvtársai előtt. Várkonyi Tiboréhoz hasonló reakciót várhatunk tőle is. Amikor a PS-en megjelent, hogy Várkonyi, a Népszava agg megmondóembere a hírszerzés titkos munkatársa volt, „Técsy” elvtárstól csupán vérszegény magyarázatra, legendára futotta. Az állambiztonság kitüntetéssel nyugdíjazott, pénzjutalommal megkínált ügynöke „szakemberként” jellemezte önmagát – biztos volt, aki jó étvággyal megemésztette a mesét.
Megfuttatott munkásőrök, szigorúan titkos tisztek
A magyar közvélemény, a média és a történészek láthatóan nem igen tudnak, akarnak mit kezdeni a munkásőrséggel. Valahogyan belekerültek egy olyan skatulyába, amelyre különféle címkéket (szánalmas banda, bohócok) ragasztottak, s el lett felejtve, mennyire kártékony, veszélyes, felfegyverzett, még a rendszerváltás során is készenlétben tartott brigádról volt szó (képzeljük el, mi történt volna, ha a privatizálásra készülő „reformkommunisták” helyett a keményvonalasok kerülnek hatalomra). A vezető munkásőrök esetében olyan emberekről beszélünk, akiket a titkosszolgálati alkalmazottakhoz, szigorúan titkos tisztekhez hasonlóan „megfuttattak”, támogatva léphettek előre szakmájuk (ha volt) ranglétráján. Ha újságírók voltak, uralhatták a médiát, a közbeszédet, a rendszerváltás előtt és után. Azóta is lelkesen ássák a magyar társadalmat végzetesen megosztó árkot. Ebből a szempontból sem lényegtelen az Avar-család története.
Avar Jánosról: „Párttag, munkásőr”
Avar János öccse, Avar György a munkásőrség őrnagya volt, dossziéjának másolata megtalálható a Hamvas Intézetben. Az iratok önmagukban nem lennének túl érdekesek – Avar György neve ma már ismeretlen –, a Vasárnapi Hírek „nagyágyúján” (jelenleg vezető publicista) kapcsán váltak azzá. Avar György munkásőr-őrnagy 1965-ben írta meg önéletrajzát, amelyből kiderül, hogy a pufajka viselése családi hagyomány. Apjáról azt írta: „1957 óta volt munkásőr”, de bátyjára is büszke lehetett: „Bátyám egy ideig Moszkvában, majd a Marx Károly Közgazdasági egyetemen tanult. 1960-tól először a Társadalmi Szemlénél, majd a Népszabadságnál – jelenleg is – volt újságíró. Párttag, munkásőr. Felesége szintén ujságíró. Egy 3 éves kislánya van.”
Végül a legkisebb Avar is befutott
„Párttag, munkásőr” – csodás. A további megerősítéshez – hogy tényleg az ismert Avar Jánosról van szó – elég megnézni Avar György Szolgálati adatlapját. A Testvérei neve rubrikába ezt írta (írták): „Avar János ujságíró 1938 Rozsnyó, Avar Károly tanuló 1949. Bp.” Utóbbi 1965-ben még tanult („Öcsém II. gimnazista”), de később ő is a újságíró lett – hogy a munkásőrséggel hogyan állt, arra nincs adat –, 2004-ben kinevezték a Híradó főszerkesztő-helyettesének.
Avar György: az Ifjú Gárdától a Munkásőrségig
Mivel Avar János munkásőr-dossziéja nincs a birtokunkban, érdemes alaposabban elemezni dr. Avar György őrnagyét (érdekes kérdés, hogy vajon milyen rendfokozatig vitte a Györgynél idősebb János?). Az őrnagy úr a Munkásőrség Országos Parancsnokságának jogügyi alosztályán dolgozott (mára érdektelenné vált tanulmánya itt elolvasható), majd a titkárság vezetője volt.
Az 1942-ben született jogász-újságíró önéletrajza szerint nem volt éltanuló. „<…> a Petőfi Sándor, majd a Budai Nagy Antal gimnáziumba kerültem. Az előbbiből fegyelmezetlenségem és számos igazolatlan mulasztásom miatt 1957 tavaszán fegyelmi uton eltávolították (a papa biztosan, de talán a báty is ebben az évben léphetett be a megalakult Munkásőrségbe); utóbbiban érettségiztem.” A saját bevallása szerint is lógós fiú ebben az évben (1957) lett a KISZ tagja, de azt is büszkén említette, hogy a „ker. Ifjú Gárda parancsnokhelyettese, majd parancsnoka” volt. „Ezidőtől datálódik kapcsolatom a munkásőrséggel, mivel mint az Ifjú Gárda parancsnoka segítettem a XXII. ker. HŐ. Zj egységének tevékenységében, és kaptam tőlük segítséget; részt vettem a kiképzésben, lövészeten, a naggyakorlatokban”. (A félkatonai Ifjú Gárdáról bővebben itt).
Az ÁVH-ás Komlós mellett tanulta a szakmát
„Érettségi után az egyetemre „előfelvettként” vettek fel (hát hogyis ne vették fel, ezzel a renoméval – a szerk.), s így egy évet az Orionban dolgoztam, mint betanított munkás. 1961-től lettem a munkásőrségnek tagja (XXII. ker.)”. Avar György munkásőrként természetesen megúszta a sorkatonai szolgálatot, az egyszerű halandókra „előfelvettként” ez a sors vár. Igaz, az élet velük sem volt mindig kegyes: kénytelen volt „idő előtt” felnőni: „<…> egyetemre kerülésemmel egy időben Apám agyvérzéssel kórházba került, a s részben megbénult / s ennek folytán megnémult!/ Ezév (1965?) májusában bekövetkezett haláláig nem gyógyult meg”. Avar György több helyen dolgozott, önéletrajza megírásának pillanatában a Népszabadságot erősítette: „Itt részben saját, részben „néger” (más neve alatt;) írok. Részt vettem az idén tavasszal leközölt „Két Évtized” sorozat megírásában, valamint Komlós János (az ÁVH rettegett kihallgatótisztje, majd író, kritikus, humorista – a szerk.) szatirikus politikai filmjei forgatókönyvének megírásában (ezt a munkát most is végzem). Írtam tanulmányokat az Ifjúsági Lapkiadónál, cikkeket a Tükörnek, az Esti Hírlapnak...”.
Ezzel a hátszéllel semmi sem lehetett nehéz
Azért álljunk meg egy szóra: Avar György ekkoriban 22-23 éves lehetett, és többet foglalkoztatták, mint a pályafutása csúcsán lévő újságírókat. Tolták a szekerét rendesen, azt csak sejthetjük, mekkora szerepe volt ebben a Népszabadságnál munkálkodó Avar Jánosnak. Meg persze apjuk tekintélyének: Avar Károly fia önéletrajza szerint „Évekig a XXII. ker. Pártbizottság reviziós bizottságának (a Nagy testvér "figyelő szemei" – a szerk.) volt az elnöke, és végig a pártbizottság tagja. Betegsége jellege miatt 1962-től haláláig a Faipari Kutatóintézet igazgatója volt. 1957 óta volt munkásőr” – írta. Majd önéletrajza végén – miután bemutatta a bátyját és öccsét – önmagáról megjegyezte: „nőtlen vagyok”.
Ennyit tudtunk meg tehát Avar György önéletrajzából. Avar János iratai nélkül fogalmunk sincs, hogy ő milyen rangban szolgálta (ha szolgálta, de miért írt volna öccse valótlanságot?) a Munkásőrséget. Öccse őrnagyként szerelt le 1976-ban, hogy minden erejével a titkárság munkáját segítse, bár azt azért kikötötte: „Társadalmi munkásőri szolgálatomat folytatni kívánom”. Avar János pályafutása mindenképp érdekes. Interneten fellelhető önéletrajzában így magyarázza a moszvkai „tanulmányutat”: „Pályám is a véletlenek sorozata. Diplomatának kezdtem tanulni Moszkvában, éppen ’56 őszén, hogy három daliás ösztöndíjas hónap után rájöjjek: jobb idehaza”. Jobb idehaza – hát igen. Itthon 1961-1970 között a Népszabadság, majd 1970-1999 között a Magyar Nemzet munkatársa, majd főmunkatársa volt. 1971-1975 között, valamint 1989-1993 között washingtoni tudósítóként dolgozott a Magyar Nemzetnél. Amerikai tudósító – Hahn Péter ügyében láthattuk, hogy mások milyen áron, milyen állambiztonsági támogatással kerültek ilyen kulcspozíciókba. S még egy apróság Avar Jánosról: utolsó említett műve a Támad a terror (2001). Ki volt a társszerző? Várkonyi Tibor egykori titkos munkatárs. Tényleg összenő, ami összetartozik.
(Lábjegyzetként: Avar János Várkonyi Tiborhoz hasonlóan ma is aktív, publicisztikákban védi a demokráciát.)
