Vargát elüldözték, Albertet lejáratták, Novákot beszervezték – Kádárék gyűlölete és az Európa-hírű Ferencváros szétverésének története
Rákosiék szétverték, elvették a nevét és a színeit. Kádárék már finomabb, agyafúrtabb módszerekkel dolgoztak a Ferencváros ellen. Már 1960-ban elhatározták, hogy középszerűvé teszik: ezt ki is mondták egy MSZMP-ülésen. Meg is történt: Albert Flóriánt előbb szabadjára engedték, aztán lejáratták, Varga Zoltánt elüldözték, a fantasztikus edzőnek, Lakat Károlynak is mennie kellett, másokat – köztük Novák Dezsőt – pedig beszerveztek, így tették tönkre morálisan. A diktatúra ismét győzőtt: az 1965-ben még Vásárvárosok Kupája-győztes Fradi a hatvanas évek végére szétesett, a rendszerváltásig mindössze kétszer nyert bajnokságot. Kétszer. Borsi-Kálmán Béla történész játékosként együtt futballozott Albertékkal, ott volt, látta az egészet. Vele beszélgettünk.
A PestiTV A hálózat című műsorának csütörtöki adásában Borsi-Kálmán Béla történésszel, egykori diplomatával beszélgettünk, aki nem mellesleg a Ferencváros játékosa volt. Alberték mellett. Tanúként látta, hogyan verték szét a Fradi legendás, 1965-ben Vásárvárosok Kupáját nyert csapatát Kádárék, állambiztonsági, hatalmi eszközökkel. Hosszú évtizedeknek kellett eltelnie addig, hogy mindezt meg is írja. Borsi-Kálmán 2019-ben jelentette meg Az Aranycsapat és ami utána következik – Adalékok a Rákosi-korszak és a Kádár-rendszer történetéhez a futball tükrében című művét, amely korábbi munkájának átdolgozása és folytatása. És amely labdarúgásunk – álláspontja szerint 1954-től tartó – hanyatlásáról szól.
Borsi-Kálmánt egy 1969-es meccstúrán dorongolta le Albert Flórián, amiért könyvet olvasva készült az egyetemi vizsgájára. Pár évvel később végleg abbahagyta a futballt: úgy látta, nincs keresnivalója ebben a közegben. Szerinte Albert Flórián és nagy „nemezise”, Varga Zoltán is áldozat volt, ahogyan Novák Dezső is, aki sohasem tudott megbirkózni azzal, hogy játékostársairól kellett jelentenie. A történész szerint ezért is támadta meg a halálos kór később... Arra is kitértünk, hogy Vargának nem Alberttel volt baja, hanem a Kádár-rendszerrel, a profizmus hiányával, az igazságtalansággal.
Gáspár: Középszerűvé kell tenni a Ferencvárost
Műsorunkban felidéztük, hogyan beszélt az MSZMP vezető kádere, Gáspár Sándor arról, miért kell középszerűvé tenni a Ferencvárost, amelyet sem Kádár János, sem a többi kommunista nem szeretett. Finoman szólva...
Az „egyesület szétszedésének múltban alkalmazott módszerei nem váltak be”, a „sportclub értékeit átmentve az egészet középszerű szintre kell helyezni, az ott dolgozó kommunistákkal egyetértésben, hosszútávlati, szisztematikus munkával”
– mondták ezen az 1960-as ülésen.
Végül sikerrel is jártak: Varga Zoltán – valószínűleg állambiztonsági asszisztenciával – disszidált, Albert Flóriánt lejáratták, majd belehajszolták egy sérülésbe, a sikeredző Lakat Károly is elment a csapattól, nem beszélve Novákról, akit beszervezésével erkölcsileg tönkretettek. Az eredmény: az 1965-ben még VVK-győztes Fradi 1969 után mindössze kétszer nyerte meg a bajnokságot a rendszerváltásig.
„Vagyis lépni kell(ett)... – írja könyvében Borsi-Kálmán Béla. – Mert minden más titkosszolgálati szemszögből „operatív feladat” volt csupán, az ügynökök már rég összehordták a bizonyító anyagot.
Az állandósuló „figyelőztetés”, a többi csapatnál jóval szigorúbb állambiztonsági ellenőrzés és – most már tudjuk – a szerves titkosszolgálati beépülés, amely aztán a kulisszák mögött elvégezte a maga romboló munkáját. Az új elgondolás pedig, mint föntebb olvashattuk, legalább 1960 óta készen áll. A többi szimpla ’technikai kérdés’, taktika, stratégia, időzítés, manipuláció, szakma.
Hiszen, gondoljuk csak meg: hogyan lehet egy egészen kitűnő, világ- és Európa-klasszisokkal telitűzdelt csapatot a legegyszerűbben „középszerűvé tenni”?
Vajon nem oly módon-e, hogy három legfontosabb pillérét: az edző-stratégát, az aranylabdás világsztárt és a feltörekvő ifjú klasszisjelöltet egyaránt kiiktatjuk? Lehetőleg egyszerre, egyidejűleg? Vagy, kicsit taktikusabban, egyiket a másik után? Ha másképp nem megy, egymás ellen uszítva őket?
Négy legyet egy csapásra
S ami még cinikusabb cselekedet: Albert mellett a csapat másik legsikeresebb játékosát, Novák Dezsőt is tudtán kívül bevonva az „operatív műveletbe”, egyszersmind őt is erkölcsileg megsemmisítve?
Másképp fogalmazva: négy legyet egycsapásra! Én nem tudom, létezett-e egyáltalán ez az ördögi terv, vagy csak a hálózati logika folyománya volt, de ha igen, le a kalappal a kiagyalója vagy sugalmazói előtt! Mármint a hatékonysága tekintetében. Mert most már, ennyi év után, talán óvatosan azt is leírhatjuk: a titkosszolgálati főnökök és ügynökeik, felsőbb utasításra 1966 és 1969 között „a sportkörben dolgozó kommunistákkal együtt” –„okos politikai összmunkával” – mondhatni teljes sikerrel „hárították el” a magyar futball három akkori legnagyobb tehetségét: az edzőstratégát, Lakatot és – egymás ellen is kijátszva, majd szoros egymásutánban ellehetetlenítve, kikapcsolva őket is – a két világklasszist: Albertet és Vargát!
Ráadásul úgy, hogy egyikük sem tudott róla... De, hogy ez milyen katasztrofális következményekkel járt a Ferencvárosra és az egész magyar labdarúgásra, sőt az egyetemes magyar sportmozgalomra és közéletre nézve, úgy hisszük nem kell külön is hangsúlyoznunk!”
Siralmas látványt nyújtottak
Természetesen kitértünk arra is, hogy „Nemere” lebukása, majd Novák Dezső beismerése mennyire osztotta meg a csapatot. Borsi-Kálmán könyvében leírt egy nagyon érdekes, jobbára ismeretlen epizódot. Azt, amikor a Novák-ügy kapcsán a két egykori világklasszis, Albert és Varga leült, hogy átbeszéljék az egészet.
„Erre a gyanúmra is van egy sokatmondó történetem: Varga Zoli <…> „Nemere” gyónását követő napokban, tehát valamikor 2004 októberében Albert Flórián telefonon felhívta (!) s randevút kért tőle!
Ez meg is történt: Tichy Lajos hajdani törzshelyén, a Kolozsi-tér környékén fekvő Csilla Presszóban találkoztak, s életükben talán először, de biztosan utoljára őszintén átbeszélték a történteket. S csodák csodája, szinte mindenben egyetértettek! Ez is arra vall, hogy a két sérült lelkű, túlfeszült férfi nem volt eleve ellenséges egymással, hiszen, ha valaki tisztában volt vele, mit ér futballistaként a másik, akkor leginkább ők ketten voltak azok!
Hátha még ha tudták volna, hogy mindketten, sőt a szintén élete legjobb formáját futó edzőjükkel együtt ugyanazon ’koncepció’ kárvallottjai és áldozatai!
Tény viszont, hogy egy 1968. január 8-i titkosszolgálati jelentés szerint Lakat 1968 januárjában maga is beismeri, hogy az Albert–Varga konfliktus elmérgesedőben, a csapat belső kohéziója pedig – épp emiatt (is) – gyengülő félben van. Olyannyira, hogy a szóbanforgó „Kőműves”-raport szerint, amikor az FTC Liverpoolba utazott maga Kalmár István elnök szólítja fel Lakatot január 7-én a Ferihegyi repülőtéren, hogy – idézzük – „próbálja
A Varga elleni állambiztonsági, majd titkosszolgálati akciók
Sohasem tudjuk meg, mi történt volna, ha Varga Zoltán nem megy el, ha a Fradit nem verik szét – de ez már egy párhuzamos világ, egy párhuzamos történelem. Varga Zoltán disszidálásáról és lejáratásáról itt írtunk, arról, hogy H. Iván vezetésével hogyan járatták le a kilencvenes évek közepétől, arról meg itt. Kollégánk, Kovács Attila háromrészes Varga-portréja pedig itt és itt és itt olvasható.
