“Miért kell Magyarországnak európai uniós tagnak lennie, ha teljesen más eszméket terjesztenek, mint amikért az Európai Unióban kiállnak?” – szúrt szíven bennünket a Deutsche Welle, azaz a német közszolgálati televízió kommentátora az elhíresült március eleji riportban, amelyből rögtön ki is derül: a “más eszme” alatt a hitleri politikához való visszafordulást értik. Persze a hitleri politika itt rögtön egyenlő a Horthy-korszak politikájával, amit szokás szerint két magyarországi illetőségű kollaboráns, Ungváry Krisztián “történész” és V. Naszályi Márta, a szörnykoalíció budavári polgármestere segít elmagyarázni a német riporternek. (Huth Gergely írása a kelet-balatoni térség Iránytű című polgári közéleti havilapjában jelent meg.)
Hogy Horthy nagyon nem Adolf Hitler politikáját képviselte, hogy a felhánytorgatott évben Magyarország német megszállás alatt, a kormányzó gyermeke pedig rabságban volt, hogy a riport állításával ellentétben Orbán Viktor miatt nem kell elköltöznie az országból a zsidóknak, sőt, a gyalázott Horthy maga is sokat tett a felemlegetett fővárosi zsidóság megmentéséért (miközben a vidékiért valóban nem), hogy a Kossuth tér és a budai vár “1944 előtti állapotának” helyreállítása nem hitleri revíziót, hanem a hitleri megszállás következményeként szétlőtt és véresen meggyötört főváros műemlékeinek mindmáig elmaradt újjáépítését jelenti, az persze szokás szerint nem érdekli a nyugati mainstream elmebuggyantjait.
A történelemhamisítás persze fájó és megalázó, hiszen azoknak a német nézőknek a fejét tömik marhasággal, azok előtt állítanak be bennünket náciként és múltba révülőként, akik fontos üzleti partnereink és vendégeink a nyaralásokon, és akik felé annyi gesztust tettünk Európa valódi felszabadulásakor, 1990-ben.
Ám a lényeg mégsem ez, hanem ami a nyugati mainstream gyűlöletének tényleges oka: hogy nem állunk be a sorba. És itt válik érdekessé a Deutsche Welle Ungváry aljas érveléséből levont gyermeteg következtetésének valódi értelme! Az ítélet, ami már akkor készen állt, amikor a német riporter elindult otthonról a budapesti forgatásra: “teljesen más eszméket terjesztenek.”
Ez az igazi bűnünk, ez az az érv, amit például Gerő András történész gyönyörűen levezetett Jeszenszky Zsolt a “suttyók és professzorok” felállás köré szervezett műsorában, a Politikai Hobbista Pluszban: szerinte a Fidesz távozása a baloldalra tolódó Néppártból törvényszerű volt, hiszen, mint egy megromlott házasságban, már sok éve szétbeszéltek a felek. Az általunk terjesztett “teljesen más eszme” pedig a patrióta, konzervatív, értékeire, múltjára, keresztény gyökereire, a világot jobbító hihetetlen innovációira büszke Európa ideája. Amit szerintünk érdemes megőrizni. És amit szerintük, az új osztályharc, a Marxot és már Sztálint is mentegető neobolsevikok szerint végképp el kell törölni.
Hiába próbáljuk – magunkat is nyugtatva – a külföldről és az itthoni kollaboránsoktól ránk zúduló gyűlöletet egyszerű politikai csatározásként értelmezni, a valóság sokkal szörnyűbb. Az, hogy 1990-ben a bolsevik hatalmat csak részben, a nagyhatalmak kiegyezése révén sikerült leváltani, így a bolsevik hatalom hálózata szerte a világon megmaradt, most bosszulja meg magát. Minden vágyakozásunk ellenére tévesen hirdeti a hivatalokra kiakasztott, 2010-ben a Parlament kétharmados többsége által elfogadott Nemzeti Együttműködési Nyilatkozata, hogy lezártuk “a diktatúra négy és az átmenet két zavaros évtizedét”. Hiszen a gonosz szellem, mely sosem pusztult el, újra kiszabadult és megmérgezi az életünket.
A világot átható neobolsevik őrület sajnos nem feltartóztatható Magyarország határainál, nem véletlen, hogy a még élő hálózat (itt nagyon ajánlom az olvasók figyelmébe a PestiSrácok.hu A hálózat című rovatát, Stefka István Médiaháború-sorozatát vagy Mező Gábor kollégánk most megjelent, A média lenyúlásának titkos története című könyvét) a baloldalon végül ismét felülkerekedett. Így lett ismét Gyurcsány és felesége a baloldal igazi vezére, akin kívül minden más szereplő, a krumplizabáló Jakab Pétertől a bájgúnár zseb-Che Guevara Fegyőrig csak egyszerű, eldobható sorozatszínész. Miden értelmes ellenzéki próbálkozást, Schiffer András LMP-jétől a határon túli magyaroktól bocsánatot kérő, Fletóval szakító Mesterházy Attila szocialista pártjáig, tönkretett és kigúnyolt a baloldali-kollaboráns média. Békés Márton történészi hitelességgel bizonyította be a Látószög blogon megjelent tanulmányában, hogy a mai baloldalt mozgató klánok Dobrev Klára és Donáth Anna felmenőihez, a Rákosi-korszakig eredeztethetőek vissza – nincs új tehát a nap alatt. Halkan jegyzem meg: aligha véletlen, hogy őket imádja a szocialista diktatúrákkal 1968 óta kokettáló uniós baloldali elit.
A XX. század sajnos nem zárult le, a polgári Európa és a bolsevik (mi a nácit is ide soroljuk) őrület nagy háborúja csak most csúcsosodik ki igazán. Az egyik oldalon cenzúráznak, korunk Aczél Györgyeivel és Lendvai Ildikóival, azaz a tényellenőrökkel gyötrik és zabolázzák a lakosságot, hazudnak, “új múltat” gyártanak, összekeverik a férfit a nővel, a fehéret a feketével, a keresztényt a muszlimmal, csakhogy a káoszban végre felülkerekedhessenek. A másikon az a világ tartja bástyáit, amit az ember egyből magába szippanthat, ha csak végignéz a Tagore sétányon: az épülő, büszke, hagyománytisztelő, nemzeti, demokrata, a törekvő embert támogató, az elesettet segítő polgári társadalom.
Védjük meg ezt a világot! Győzzük meg az irigységre és a bosszúra építő gyűlöletkampányban megtévesztett honfitársainkat, hogy a bolsevikok őket is csak kihasználnák, csakúgy, mint a 2010 előtti csődkormányzás idején, a devizahitelekkel és az állandó feszültségkeltéssel!
A nemzetközi bábmestereknek és a hazai csatlósaiknak pedig üzenjük meg:
Nem hagyjuk a múltat végképp eltörölni!
Nem fog a Föld a sarkából kidőlni!
És nem lesz nemzetközivé a világ!
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS