A Veritas Történetkutató Intézet Antall József miniszterelnök halála 25. évfordulója alkalmából hat kiadványt jelentett meg az egykori miniszterelnökről és a rendszerváltás éveiről. A kötetek bemutatóját 2019. január 28-án, kedden tartották a kutatóintézet székházában.
Az eseményt Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója nyitotta meg, aki köszöntötte a jelenlévőket, köztük Boross Péter volt miniszterelnököt, Martonyi János egykori külügyminisztert, Kupa Mihály volt pénzügyminisztert, valamint Glatz Ferencet, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökét. A most megjelenő kötetetek közül elsőként a Tóth Eszter Zsófia szerkesztette A rendszerváltoztatás tükörreflexei című kötetet mutatták be. A kiadványt ismertető Kapronczay Károly egyetemi tanár elmondta, a könyv egykori miniszterek elbeszélése alapján, interjúszerűen beszéli el az Antall-kormány tevékenységét. Ezt követően Hollósi Gábor Az egészségügy reformja az Antall- és a Boross-kormány idején című könyvének bemutatására került sor. Kapronczay Károly ismertette, a riportkötetben többek között Jávor András, Surján László, Pusztai Erzsébet beszélik el a rendszerváltás utáni évek egészségügyi reformját. A könyvben Kapronczay szerint sok olyan apró nüansz megjelenik, amik érdekelhetik az olvasókat. A fontos emberekkel mondatja el a korszak és az egészségügyi intézményrendszer kialakításának történetét.
Külpolitika és nemzetépítés
Harmadikként Sáringer János Iratok az Antall kormány külpolitikájához és diplomáciájához című könyvének II. kötetének bemutatója következett. A kiadványt Bába Iván, egyetemi magántanár, volt külügyi államtitkár ismertette.
Életünk legfontosabb időszakának dokumentumai, sokunk életét meghatározta, amit 1990 és 1994 között véghez vittünk, illetve igyekeztünk véghez vinni
– fogalmazott a volt politikus. A kötet bemutatja a rendszerváltás utáni nemzetpolitika fölépítését, a Nyugattal, a NATO-val való kapcsolatépítés és a Szovjetunióval átalakuló kapcsolat történetét. Sok torzító írás, alaptalan vád jelenik meg a rendszerváltás idejéről – mondta Bába Iván. A könyv fontossága abban rejlik, hogy forráskiadvány, amely minisztériumi feljegyzéseket, rejtjeles táviratokat tartalmaz. Ezután a témáról nem lehet ennek a kötetnek az ismerete, elolvasása nélkül írni, publikálni – méltatta a kiadványt a volt államtitkár, aki hozzátette, Sáringer János munkája olyan izgalmas, mint egy krimi, mindenkinek érdemes elolvasnia.
A médiaháború robbanása
Ezután Rácz János Több oldalról szorongatva középen. A médiacsata néhány ütközete (1990-1993) című könyvét méltatta Kulin Ferenc irodalomtörténész, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának volt elnöke.
Nem tudom elkerülni, hogy ne legyek személyes, mert az egész médiaháború máig földolgozatlan történet bennem. Messze vagyunk még attól az időtől, amikor önmagunkban rendbe lehet tenni ezt a történetsorozatot
– mondta az MDF egykori politikusa. A rendszerváltás előtt a két ellenzéki csoport, a népi és liberális értelmiség még együtt volt, és elsőre nehéz volt megérteni a robbanást, ami a médiaháború idején történt – fogalmazott Kulin Ferenc, aki számára Rácz János könyvének olvasása katartikus élmény volt, mert a szerző egyszerre mutatja be a forrásdokumentumok tartalmát, és tárja föl a lélektani hátteret, ami nélkül a dokumentumok nem érthetők. Eleve meglévő ellentétek, szemléletbeli különbségek jutottak felszínre ugyanis. A médiaháború 1992 végén már eldőlt, mert kiderült, hogy reménytelen médiatörvényt csinálni – emlékezett Kulin Ferenc. A kormánypártok a baloldal mintegy 97 százalékos fölényét szerették volna megtörni, és ezt az ellenzék mindig is meg akarta akadályozni. Nevetséges részletkérdésekben zajlott a vita, miközben obstruálták a médiatörvény elfogadását. Az SZDSZ erős személyes és gazdasági kapcsolatai révén összeköttetésben állt a potenciális külföldi médiabefektetőkkel. Kulin szerint a külföldi televíziók mind egy nemzetközi konglomerációhoz tartozó csatornák voltak, akiknek csak a reklámidő számított.
Hogy kié lesz a magyar piac, ez volt a fontos
– tette hozzá.
Mindent el kellett adni a honvédségnél
Kiss Dávid A magyar haderő átalakítása 1987 és 1992 között című könyvét Szenes Zoltán, egyetemi tanár, nyugállományú vezérezredes mutatta be a közönségnek. A könyv nagyon aktuális, azt olvasva állandó áthallásokkal találkozunk napjainkra vonatkozóan. Hiszen például már a román forradalom és a délszláv válság idején is fölmerült, hogy a hadsereg is védje a magyar határt. Ebben az időben nem volt más, csak reagálás, hiszen a szükséges pénz elenyésző töredéke állt csak rendelkezésre. Szenes Zoltán elmondta, hogy 1994-ig mindent el kellett adni, amit lehetett, hiszen folyamatosan csökkent a honvédség költségvetése. Csak 2016-ban sikerült végre átlépni az 500 milliárdos álomhatárt az 513 milliárd forinttal – mondta Szenes Zoltán. A kötet remekül mutatja meg, hogy a fél évszázados lemaradást miként próbálták meg behozni a rendszerváltás után, hogy egy modern haderőt építhessenek ki.
Olyan rendszert akartunk, ahol mindenki betartja a törvényeket
Dévavári Zoltán és Kajdi József A kormányzás fókuszában. Iratok a Miniszterelnöki Hivatal történetéhez (1990-1993) című kötetét Forrai István közgazdász, volt helyettes államtitkár ismertette az egybegyűltekkel. Dokumentumgyűjteményről van szó, ami lehetetlen vállalkozás, hiszen ez a vaskos kötet is a megjelenésre érdemes dokumentumok mintegy 5 százaléka lehet csupán – fogalmazott Forrai István.
Idealisták voltunk. Idealizmus volt, ami minket akkor áthatott. Egy alkotmányos demokráciát akartunk, egy olyan rendszert, ahol mindenki betartja a törvényeket
– emlékezett.
Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet fõigazgatója. MTI Fotó:Szigetváry Zsolt
Szakály Sándor az esemény végén elmondta, ő olyan avítt szemléletű történész, aki szerint a történelemben a tényeknek is van jelentőségük. A most megjelent könyvek pedig végre azt mutatják be, hogy ténylegesen mi, hogyan történt.
A vezető fotót a néhai miniszterelnökről az MTI készítette.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS