Amilyen jól áll a balliberális oldal az internetes véleményformálással és permanens kampánnyal, akkora gondban van, ha Trianonról és a magyar nemzetkoncepcióról van szó. A Political Capital egy minikonferenciát szentelt a kérdésnek, hátha kisül belőle valami használható, de csak az bizonyosodott be újra, hogy a magyar nemzettudat finoman szólva sem hazai pálya a nemzetközi baloldal magyarországi kirendeltségének. A mentegetőzésen és a semmit sem jelentő közhelyeken kívül tényleg nincs egyebük a témában. Még jól hangzó okosságokat se nagyon képesek mondani, ha pedig a baloldal teendőit kéne kitalálni, akkor küzdenek, mint malac a jégen.
Közeleg Trianon századik évfordulója; ez végképp megkerülhetetlen téma lesz 2020-ban. A békediktátum nem csupán trauma, egy lelkileg feldolgozhatatlan igazságtalanság és a külhonba szakított magyarokkal szemben száz éve tartó megsemmisítési kísérlet, hanem több annál. Számtalan gyakorlati apróságban érhető tetten ma is annak a hatása, hogy a modern magyar államot három és félszer ekkora országterületre találtuk ki, aztán egy pillanat alatt töredékére csonkították. Trianonról mégis mindenkinek a lélektani hatása ugrik be, így alighanem ez fogja uralni az emlékévet is. A jobboldal számára nem kérdéses a viszonyulás: a traumát túl kell élni; nem lehet elásni, mintha nem létezne, valahogy fel kell oldani, de nem önbecsapó, hazug ferdítésekkel, hanem őszintén. Ha ezen képesek vagyunk dolgozni, bátran beleállunk az ezzel kapcsolatos teendőkbe is, azzal máris elkezdtük a jövő felépítését is. Valami ilyesmit gondol a jobboldal Trianonról, és valami ilyesmi körvonalazódik Magyarország 2010 óta követett szomszédságpolitikáján is. Ez tehát Trianon a jobboldalnak. De mi a baloldal számára? Égető a kérdés, legkésőbb jövőre meg kéne válaszolniuk. Megpróbálták hát kitalálni, egyelőre egy rövid konferencián. Azt ők is értik, hogy Trianon egy kikerülhetetlen szenvedéstörténet, de amíg a jobboldal ezt teljesen természetesen tudja megélni, a baloldal látványosan küzd azzal, hogy nem tud értelmezési keretet adni neki. Akárhogyan kapálóznak ugyanis, nem engedi az általuk követett ideológia. A konferencián is csak ez bizonyosodott be újra.
Újabb MSZP-s beismerés a 2004-es népszavazási kampányról
Bárány Balázs, az MSZP nemzetközi titkára, Orosz Anna, a XI. kerület momentumos alpolgármestere és Kocsis-Cake Olivio párbeszédes országgyűlési képviselő feladata lett volna valami baloldali hozzáadott értéket előállítani, miközben Trianonról beszélgetnek. A szervezők – rendkívüli merészséget mutatva – a közismerten szelíd és visszafogott Schöpflin Györgyöt hívták meg a kormányoldalról, de még ezzel is melléfogtak, mert a korábbi fideszes EP-képviselő komoly olvasottság birtokában könnyedén zsebrevágta a kizárólag pátoszos semmitmondásban utazó beszélgetőtársait. Az identitáspolitikáért amúgy szenvedélyesen rajongó baloldali arcokon pedig leplezhetetlen csodálat tükröződött, amiért valaki egyszerre képes erősen érezni és érteni a nemzeti hovatartozást. A legkínosabb pillanat az volt, amikor Orosz Annának és Kocsis-Cake Oliviónak Schöpflin után kellett válaszolnia a nézői kérdésekre: mint két Wartburg szomorú köhögése egy Lamborghini tiszta hangja után. Az MSZP kettős állampolgárság elleni, 2004-es kampányát hibás válasznak mondta Bárány Balázs, mert a szocialisták nem ismerték fel, hogy a külhoni magyarokban él az együvé tartozás érzése. Tehát nem erkölcsi alapon, nem a külhoni magyarok megtagadása miatt volt hibás válasz, hanem mert az MSZP nem ismerte fel, hogy milyen közeghez kéne idomulnia a saját érdekében. A nemzetkoncepció baloldali értelmezését kereső konferencián külön bájos az ilyen apró beismerés.
A baloldalnak csak egy Coelho-bölcsességgyűjtemény a nemzetkoncepció
Mi nem területalapú, hanem emberközpontú felfogást követünk a külhoni magyarokkal kapcsolatban
– vázolta fel Bárány az MSZP politikáját, ami nagyon szépen hangzik, csak hát nem jelent semmit, amikor külhoni magyarokat nem az ember mivoltuk, hanem a magyarsághoz tartozásuk miatt érnek sérelmek. A gyorsított honosítást is bírálta Bárány, mondván, a magyar állampolgárságot így megszerző vajdasági magyaroknak kinyílik a világ… Itt kötelező progresszív buzgósággal rögtön hozzátette, hogy „ami persze jó”, majd jelezte azt a valós problémát, hogy emiatt rohamosan csökken a szülőföldjükön maradó délvidéki magyarok száma. Persze jó, csak hát nem jó. Valahogy így van a baloldal az egész magyar nemzetpolitikával. Orosz Anna szinte kizárólag azzal volt elfoglalva, hogy kimagyarázza a pártja közelmúltbeli botrányait, a külhoni magyar politikai erőkkel szemben a román és szlovák pártok melletti momentumos kiállást. Sietett leszögezni, hogy nem fér bele a mindennapjaink építésébe annak méricskélése, ki mennyire magyar, ki román ügynök, ki sorosbérenc. Éppen csak nem tette hozzá, hogy nem fér bele, mert nekik roppant kellemetlen.
Bárki magyar, aki annak érzi magát, akit érdekel a magyar irodalom, történelem
– toldotta meg egy akadémiai szintű definícióval a mentegetőzését.
Baloldali nemzetpolitika a gyakorlatban (MSZP-s plakát a 2004-es kettős állampolgársági népszavazás előtt)
Kocsis-Cake Olivio megpróbált óvatosan érvelni a migránsok betelepítése mellett egy nagyon suta párhuzammal. A városokat egyénileg ellepő, integrálhatatlan bevándorlókat a középkorban előre kijelölt területre, saját jogrend hatálya alá és saját etnikai önkormányzat keretei közé Magyarországra telepített kunokhoz és jászokhoz hasonlította. A történelem szorosan összefügg a nemzettudattal; nem csoda, hogy ilyen téren is komoly hézagok vannak a baloldali fejekben. Volt viszont a Párbeszéd politikusának is jelentés nélküli, csillogó közhelye, hát el is lőtte:
Kirekesztés helyett a hazaszeretetre kéne építeni a nemzetpolitikát.
És ez még nem minden! Utána azt is mondta, hogy
nem azt kell keresni, ami szétválaszt, hanem ami összeköt.
Komolyan elkezdtem várni, hátha valamelyikük száján kibukik a „jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan” bölcsesség is. Schöpflin György viszont a komoly kulturális különbözőségekkel cáfolta az egyetemes emberiség baloldali mítoszát, továbbá felhívta a figyelmet a nemzet és az állam közti különbségre. Arra is rámutatott, hogy ez az egész Trianon-ügy nem hungarikum, amit a jobboldal valami ósdi szenvedéstörténetként él meg, és a baloldal feladata ebből is progressziót kerekíteni.
Minden nemzet így éli meg a területvesztést
– jelentette ki.
Gyász helyett ünnepeljünk a szomszédainkkal!
A résztvevők megkapták azt a kérdést is, hogy miként készülnek az emlékévre, hogy megakadályozzák annak kormányoldali kisajátítását. Bárány Balázs szerint a gyász helyett a jövőképünkkel kéne foglalkoznunk, Kocsis-Cake Olivio pedig a szomszédos országok érzései miatt kezdett aggódni. Úgy vélekedett: noha tudja, hogy a mi gyászunk nekik ünnep, és tudja, milyen nehéz, de őket is be kellett volna vonnunk a megemlékezésünkbe. A bölcselkedést ráadásul még fokozni is tudta azzal az áporodott hazugsággal, hogy az Európai Unió megoldja a helyzetet, mert sikerült lebontani a határokat, és ez már majdnem ugyanolyan, csak hát mégsem teljesen. A magyarságuk miatt megnyomorítottak, a DAC-meccsen a rendőrök által félsüketre vert fiatalember, a Szlovákiából elüldözött Malina Hedvig vagy a boltban megvehető petárdák miatt terroristaként elítélt székelyek, Beke István és Szőcs Zoltán is biztos úgy érzik, az Európai Unió lebontotta a határokat. Ennyit ért a magyar nemzetpolitikából a Párbeszéd.
A közös szenvedésről és traumákról szóló diskurzus inkább a közös örömökről szóljon!
– villantotta meg ismét Cseh Katalin-díjas tudását Orosz Anna, majd felkérdezés nélkül is újra magyarázkodni és mentegetőzni kezdett a Momentum románkodása és szlovákkodása miatt.
Ma sem sikerült legyártani a fából vaskarikát
Ennyit bírt összehozni a fényes agytröszt, de megvolt ennek a maga haszna. Tanulságos közelről látni, mekkorát szenved a baloldal, ha nemzettudatról, nemzetkoncepcióról és a történelmi traumáink feldolgozásáról kellene értelmeset mondani. Csak homályt látnak ott, hogy mihez kéne kezdeniük ezekkel, miközben folyton a nemzetből való kirekesztettségük miatt panaszkodnak. Sejtik ők, hogy biztos jó lehet teljes mélységében, istenigazából (aki persze csak egy buta babona a baloldal szerint) átélni a magyarságot, csak hát bármennyire is nem ellentmondás szerintük a nemzeti érdek és az internacionalizmus, azért mégiscsak az. És amíg nem tudják megkülönböztetni a nemzetköziség érdekeit a nemzetközi együttműködéstől, addig ez így is marad. De hát pont azért találták ki a szocializmust és újabb leágazásait, a gendermozgalommal és a zöldmozgalommal (egyelőre) bezárólag, hogy ellentétei legyenek a nemzeti eszmének. Azért óriási érdeklődéssel várjuk a Political Capital beígért tanulmányát a témában!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS