Isten véled, édes Ursulám – Megtarthatja-e a helyét a választások után az Európai Bizottság elnök asszonya?

Nem áll jól Ursula von der Leyen szénája, és ha meg akarja tartani a munkáját, akkor nagyon meg kell küzdenie érte, amihez egy kicsit több kell majd néhány Pfizernek küldött SMS-nél. Az EB elnök asszonya (németektől nem túl meglepő módon) ugyanis elszámolta magát, és míg 2019-ben még a normalitás jeleit mutatta, ezzel megnyerve Orbán és Macron támogatását (tegyük hozzá azóta ez utóbbi is “megváltozott”), addig mostanra mindent megtett, hogy elzavarja a jobboldali támogatóit, az EP-választáson pedig várhatóan az ID és az ECR szerepelnek majd királycsinálóként. Meg persze az “elszigetelődött” magyar kormányfő, akinek a támogatása eldöntheti a két jobboldali pártcsalád együttműködését is.

Az Európai Bizottság az Unió legfontosabb szervezete. Az elnöke egyszemélyben rendelkezik döntéshozói, végrehajtói és ellenőrzői jogkörrel (ugye mennyire demokratikus ez a szövetség?). Nyugodt szívvel mondhatjuk tehát, hogy az EB vezetője Európa ura. Hogy a hatalma ne legyen korlátlan, azért az EU másik két kormányzati intézménye is hatással van arra, hogy a 27 delegált közül kit válasszanak az Európai Bizottság élére. Az Európai Unió Tanácsa, vagyis a tagállami vezetőket tömörítő testület javasolja az elnök személyét, akiről ezután az Európai Parlament szavaz. Ezért van kiemelt jelentősége az európai parlamenti választásoknak, hiszen ők dönthetnek arról idén, hogy kiadják-e Ursula von der Leyen útját, vagy újabb ciklust szavaznak meg a regnáló elnök asszonynak.

Mivel az EB elnöke mindenki számára fontos, a pártcsaládok már 2014 óta elkezdtek “csúcsjelöltekben”, avagy spitzenkandidatokban gondolkodni, vagyis már az EP-választások alatt lobbiznak választott jelöltjük mellett. A séma 2014-ben be is vált, és Jean-Claude Junckert sikeresen pozícióba is juttatták. Azonban öt évvel később az Európai Néppárt már nem volt sikeres. Az eredetileg jobbközépként definiált pártcsalád ugyanis addigra már meglehetősen balra csúszott, így nem sikerült támogatást szerezni jelöltjük, Manfred Weber számára.

Weber azért is kiemelt példa, mert a hírhedt magyar “elszigetelődés” narratívája leginkább az ő esetében bukott meg. Emmanuel Macron ugyanis Orbán Viktor nélkül nem lett volna képes megakadályozni a hatalomra jutását. Így választották meg az akkor még inkább jobbra hajló Ursula von der Leyent.

Mindannyiunk Orsija idén ismét megméretteti magát, azonban az elemzők szerint nem túl esélyes. Az utóbbi évek több botránya miatt ugyanis elpárolgott mögüle a támogatás (a Pfizergate mellett azt is többen aggályosnak találták – köztük az Európai Bizottság négy tagja –, hogy egy új uniós szervezet élére párttársát szerette volna jelölni). Ráadásul Macron és Orbán támogatását sem élvezheti a jelek szerint, vagyis a királycsinálók, akik székéhez juttatták nagy valószínűséggel más mellé állnak majd.

Mi lesz veled Orsi?

Amint arra fentebb kitértünk, Ursula von der Leyen beiktatása már öt éve is hajszálon múlott, a Politico friss elemzésében pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a hajszál most elszakadt. Mint írják, két fő politikai akadályt kell leküzdenie: először is, az Európai Tanács 27 EU vezetőjének minősített többségének támogatását kell elnyernie, majd legalább 361 szavazatot kell megszereznie az Európai Parlament 720 képviselőjétől. A portál szerint a Tanácsban könnyebb dolga van, mivel pártja, az Európai Néppárt (EPP), 12 EU vezetőt tudhat magáénak, akik valószínűleg támogatják őt. Azonban az Európai Parlamentben von der Leyen pártjának, az EPP-nek, várhatóan 170 helye lesz, és többséghez más nagy centrista csoportok, a szocialisták és a liberálisok támogatását is meg kell szereznie.

Azonban még ha sikerül is megszereznie az EPP, a liberális Renew Europe csoport és a Szocialisták és Demokraták támogatását, akkor is csak 390 szavazatot érhet el, ami szűken meghaladja a szükséges 361-et. Azonban a “lázadók” miatt ez a szám valószínűleg csökkenni fog, és a szükséges szavazatok alatt maradhat. 2019-ben von der Leyen győzelmét az EPP, Renew és S&D támogatása mellett a Fidesz és a lengyel PiS párt szavazatai is segítették, ám most valószínűleg nem kapja meg ezen pártok támogatását. A szocialisták és liberálisok közül is többen ellenezhetik, ha szövetséget köt az olasz Giorgia Meloni jobboldali pártjával. Ahhoz, hogy von der Leyen biztosan megszerezze a szükséges szavazatokat, talán szüksége lesz a Zöldek támogatására is, de ez tovább bonyolítja a helyzetet, mivel a Zöldeknek is megvannak a saját követeléseik. A megegyezések érdekében von der Leyennek gyorsan kell cselekednie, mivel a Parlament júliusban szeretné tartani a szavazást, de az időszak meghosszabbítása szeptemberig is lehetséges.

Királycsinálók

Összegzésképpen tehát, Ursulának most létszükséglete Giorgia Meloni és a jobboldali pártcsaládok támogatása, azonban ennek egyre csökken az esélye. Bár a háború kérdésében Meloni és az EB jelenlegi elnöke több ponton is egyet ért egymással, az olasz kormányfő és Marine Le Pen közeledése arra mutat, hogy az olaszok inkább egy jobboldali szövetségben gondolkoznak, a “centrista” jelölt támogatása helyett.

Itt lép a képbe Orbán Viktor szerepe is. A Fidesz ugyanis még nem jelentette be, hogy az ID, az ECR vagy egy új jobboldali pártcsalád tagjaként kíván részt venni az EP munkájában. Értelemszerűen mindkét pártcsalád szeretné megnyerni magának a magyar kormány támogatását, és az egyesülésükben is a magyar kormányfő töltheti be a közvetítő szerepét. Hogy ebben az esetben ki lenne az ID és az ECR közös “csúcsjelöltje” azt még nem tudni, azonban a folyosói pletykák szerint az egyesülés egyik feltétele Le Pen jelölése, a magyar kormány pedig jó eséllyel nem vállalna közösséget egy olyan párttal, akik Ursula von der Leyen mögé állnak.

Az EB jelenlegi elnökének tehát nagyon meg kell küzdenie, ha szeretné megtartani a pozícióját, kérdés, hogy a kilencedikei választáson sikerül-e megőrizni a háborúpárti, liberális többséget Brüsszelben, vagy eljön végre a jobboldali fordulat.

Forrás: Politico; Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet